HU MNL OL E 156 - a. - Fasc. 168. - No. 038 / q.

Dátum 1766. szeptember 11.
Jelleg

Eredeti. Latin. 54 oldal.

Szöveg

Processus urbarialis.
Úrbéri per, melynek felperese a béllyei kamarauradalom fiscus magistratualisa, alperese a kamarauradalom valamennyi falujának jobbágyközössége, együttesen és külön-külön. A periraton az úriszéki tárgyalás kezdőnapjaként van megjelölve a fenti dátum. Zárónapját a perirat nem jelöli meg, de abból, hogy az úriszék praeses-e (lásd az UC 168 : 38 (r) jelű iratjegyzékben) 1766. szeptember 25-én összefoglaló jelentést terjeszt már fel a Magyar Kamara consiliumához, az következik, hogy a per szeptember 25. előtt lezárult.
Az úriszék előtt Mesterházy Pál, az uradalom fiskálisa exponálja az uradalom vádjait jobbágyai ellen. Az úriszék elnöke Koller József, lectora Puistovics Imre, tagja Krusper Pál; Baranya vármegyét Bana Mátyás viceszolgabíró és Farkas Lőrinc esküdt képviseli. – A fiskális által előadott vádak lényege: kaszálás megtagadása az allodiális réteken; termények elvonása a kilencedelés és az uradalom által a pécsi püspöktől bérelt tizedek miatti tizedelés elől; lázongó hangulatú összejövetelek tartása; ezekről az összejövetelekről lázító hangú üzeneteket vivő megbízottak kiküldése más kamarauradalmi falvak subditusaihoz (az utóbbi vádak elsősorban a béllyei, tehát a caput bonorumbeli subditusok ellen szólnak). – A fiskális e vádak hosszas exponálása után, és mintegy a vádakat hozva fel indokul, ugyancsak terjedelmes javaslatot terjeszt elő az egész kamarauradalom valamennyi faluja sommás úrbérrendezésére. A fiskális után az alperes jobbágyok képviselői adják elő védekezésüket. – Ez a védekezés nem más, mint az UC 168 : 38 (a-p) alszámok közötti tartalmi kivonatokban ismertetett falvankénti gavamen-sorozat sommás összefoglalása; a panaszok jogosságát a jobbágyok képviselői az ugyancsak a fenti iratok között szereplő és Savoyai Jenő herceg idejéből származó contractusaikkal igyekeznek igazolni. – A Deliberatumban a szokásos úriszéki gyakorlat szerint az úriszék először megbélyegzi a jobbágyoknak az uradalmi fiskális által vádakként előadott lázadó tetteit, majd az 1733-ban megkötött eugeniusfalvai szerződés kivételével, mely az úriszék megállapítása szerint nem áll ellentétben a most következő úrbérrendezés alapelveivel, hatálytalanítja mégpedig sommásan a Savoyai Jenő herceg idejéből származó valamennyi urbarialis contractust (ezeket tételesen is felsorolja), majd úgy dönt, hogy: „sequensque uniforme urbarium, pro omnibus Regio-Cameralis Dominii hujus Bellyensis subditis et communitatibus praescribi.” – A periratban, illetve a Deliberatumban ezután következik az úriszék által megfogalmazott, 34 pontos, s az egész dominiumra érvényesnek javasolt, egységes urbarium. E pontok rövidre fogott tartalma: 1. Minden egész jobbágytelek beltelkeként, ház, udvar, szérű, kert, 1 holdat kell kihasítani, az egy hold két pozsonyi mérő vetőmag befogadóképességű legyen. Ha a helyszűke, vagy a szomszéd épületei ezt nem teszik lehetővé, a hiányt a postfundualis tartozékoknál kell pótolni. Ha a meglevő beltelek nagyobb lenne egy holdnál, a különbözetet szintén a postfundualis tartozékoknál kell kompenzálni, illetve levonni. – 2. Minthogy a dominium területén levő szőlőhegyek jó borokat teremnek, s mind Bács megyében, mind a szomszédos Szlavóniában ezeknek a boroknak állandó és jó piaca kínálkozik, továbbá miután az itteni szántóföldek nagyon termékenyek, úgyhogy még trágyázás nélkül is jó termést hoznak, és minthogy a dunai halászat, melyet az uradalom a fogás negyedéért engedélyez subditusainak, szintén jó mellékjövedelem, mindezért az egész jobbágytelek extravillanumbeli tartozéka 18 hold (2 pozsonyi mérő vetőmag-kapacitású holdak) szántóföld legyen, az őszi és a tavaszi alá összesen. – Továbbá: a partosabb helyeken: „Prata Falcatorum seu curruum octo”, a laposabb fekvésű helyeken azonban 12 kaszásnyi legyen a rét-tartozék. – A jobbágyok hanyagsága folytán elbokrosodott földdarabokat 1 hold alatt hozzá kell számítani a telektartozékhoz, 1 holdat elérő nagyság esetén azonban már külön kell kezelni a constitutivum sessionaletól, s külön terragiumért bérbe lehet adni az igénylőknek. – Ahol földszűke miatt nem jönne ki a 18 holdas szántóterület, ott réttel is lehet pótolni, mégpedig 1 hold szántó=1 kaszásnyi rét arányban, de az ilyen pótlásképpen kapott rét után kilencedet nem kell szolgáltatni. Majd hosszasabban előadva a szokásos záradék arra az esetre, ha irtásföldeket kellene kisajátítani a rendezéshez, megszabva az ilyen kisajátított irtások térítési árát is. – 3. A postfundualis földek után nem kötelesek vetni a subditusok az uradalomnak, sem zabból, sem kukoricából semmit; viszont a constitutivum sessionale meghatározása és kimérése után, a remanenciális területekből az uradalom tetszése szerint képezhet allodialis területeket. – 4. A census eddigi módszere ugyan törvényes volt az részéről (Ulászló király 7. dekrétumának 16. artikulusa, valamint az 1548. évi 37. artikulus alapján), mégis, az országban kialakult egységes gyakorlat alapján ezentúl 1 Ft. lesz a census mégpedig olyképpen, hogy azt kötelesek a jobbágyok teleknagyságra tekintet nélkül megfizetni, sőt a házas zsellérek is, évi két egyenlő részletben: Szent György napján és Szent Mihály napján. – 5. Minden feleséges paraszt, legyen az telkes jobbágy, vagy házas zsellér, évente köteles 4 csirkét, 2 ludat és 20 tojást adni. Továbbá minden tíz, vagy ennél kevesebb jobbágytelkes falu köteles beadni évente 1 hízott sertést; ott, ahol 10-nél magasabb a jobbágysessiók száma, minden 10 jobbágytelek után 1-1 darab hízott sertést kell beszolgáltatni. Ezt a szolgáltatást, az uradalommal megkötendő előzetes egyezség alapján, készpénzzel is meg lehet váltani. A 2 kappan, az egy icce olvasztott vaj, és minden 30 jobbágy utáni egy darab borjú szolgáltatási kötelezettségét azonban el kell törölni. – 6. Az 1514. évi 16. artikulus, valamint a Siklós-i kamarauradalom urbariumára érkezett királyi jóváhagyás, mint praecedens szerint, minden egésztelkes jobbágy köteles minden héten egy teljes napot, napkeltétől napnyugtáig az etetési és itatási időt kivéve 4, vagy 6 igásbarommal, s ahol ez eddig szokásban volt, az ezekhez szükséges emberek biztosításával is, tehát nem mással összefogva, „sed solus suo curru aut aratro et propriis pecoribus” az uradalomnak dolgozni. – Ámde egy négy- vagy hatfogatos igásrobot-nap helyett nem követelhet az uradalom kétfogatos két napot hetenként, azoktól a jobbágyoktól, akik négy vagy hatökrösek. Viszont azok, akik kétökrösek, hetenként két igásrobot-napot teljesítenek, s ezt nem lehet összefogással 1 napra sűríteni. – Azokon a helyeken azonban, ahol eleddig a 2 fogatos igásrobot volt a szokásos, továbbra is hetenként 1 napot robotolnak így, tehát kettesfogattal; ámde az utóbbi helyeken is négy- vagy hatfogatos az igásrobot-kötelezettség a tavaszi és az őszi szántási munkák idején. – Ha az uradalom a jobbágyokkal gyalogrobotot akar végeztetni, akkor akár 4, akár 6, akár kétfogatos az igásrobot, a fentebbiek szerint, az kizárólag két gyalogrobot-napra váltható át; csakis ennyit követelhet az uradalom, és semmi szín alatt sem többet. – A fentiek az egésztelkes jobbágy kötelezettségei; a töredéktelkeseké telkük arányában részarányos ehhez képest. Ami a zselléreket és a subinquilinusokat illeti: „Inquilini porro, proprias domus habentes, per annum diebus 18, subinquilini autem, in aliensi domibus habitantes, diebus 12 servire teneantur”. – 7. Ha azonban a nagy dologidő azt követelné meg, hogy az uradalom a fentinél nagyobb mértékben vegye igénybe robotra a subditusokat, ezt megteheti, de csak úgy, hogy az éves kötelezettségből azután levonja a sűrítetten ledolgoztatott robotnapokat. A sűrítés azonban az 1548. évi 36. tc. alapján, nem lehet a heti robotkötelezettség kétszeresénél több. – 8. A fentieken kívül minden négy egésztelkes és minden nyolc féltelkes jobbágy köteles összefogva egy szekeret kétnapi járóföld távolságra hosszúfuvarba kiállítani évente egyszer; de sem a révátkelő-helyek, sem a vámok, sem a beszállókocsmák költségeit nem lehet a jobbággyal viseltetni, hanem az mind az uradalmat terheli. – Ezt a hosszúfuvart az uradalom készpénzzel meg nem váltathatja a jobbággyal, sem egyéb robotnapokra nem konvertálhatja, egyik évről a másikra át nem viheti, s nem végeztetheti sem aratási, sem kaszálási, sem szüreti időben. – 9. Ez a pont a szokásos, s a roboton kívül és felül végzendő ölfa-szolgáltatásról szól. – 10. A fentebb részletezett kötelezettségeken felül az uradalom semmilyen címen sem kötelezheti munkára a subditusait. – Ámde ha szüksége lenne ezeken felüli munkákra is, egyezzék meg subditusaival, s illő és kölcsönösen kialkudott bérért dolgoztassa őket. De az már a jobbágyok tetszésétől függ vállalnak-e, s ha igen, mennyiért vállalnak munkát. Mindenesetre azokat, akik a roboton kívül bérért sem akarnak dolgozni az uradalomnak, semmiféle eszközzel nem lehet erre kényszeríteni. – 11. Arra sem kényszerítheti az uradalom subditusait, hogy pénzen váltsák meg robotkötelezettségüket. Ha azonban az fordulna elő, hogy a jobbágyok ajánlják fel a robotmegváltást, akkor a felek forduljanak együtt a megyei hatósághoz, s ott állapodjanak meg, hogy így egyrészt a jobbágyok jogos indokai is érvényesülhessenek, de ugyanakkor az uradalom gazdálkodása se szenvedjen kárt. – 12. Ez a pont a kilencedek és a tizedek szolgáltatási kötelezettségéről szóló, s az általános úrbérrendezési elvek alapján összeállított pont. Annyit ki kell emelni, hogy pl. a borkilencedhez és a bordézsmához űrmérték-egységnek a 64 iccés pozsonyi akót köti ki az úriszék. – Továbbá a kukorica utáni kilencedet úgy szabályozza, hogy jóváhagyja az eddigi gyakorlatot: „e fagopyro denique, prout hactenus in usu fuit, a singulo jugero, seu in puro grano una metreta Posoniensis; cumulatim, sive in culmis duae similes metretae, titulo Nonae desummentur.” – 13. Az uradalom a jövőben a malacok után semmiféle taxa megfizetésére nem kötelezheti subditusait. – 14. A kenderből és a lenből, de nem a magjukból, az uradalom kiveszi a kilencedet. E szolgáltatás helyett fonást, illetve szövést is kérhet az uradalom, mégpedig az egésztelkestől hat fontot, a féltelkestől hármat, a negyedtelkestől másfelet, kender-, vagy lenvásznat, de e munkához a fonalat az uradalomnak kell adnia. Továbbá az uradalom semmiféle címen nem használhatja, s nem veheti el subditusai zsákjait. – 15. Az általános érvényű királyi rezolúciónak megfelelően, kilencedeléskor sem aratási taxát (más néven kaszapénzt), sem tollpénzt (pennaticumot) nem követelhet az uradalom. Továbbá sem a kilencedelő, sem a tizedelő uradalmi officialisok számára nem kötelesek a subditusok tartást biztosítani. – 16. A mészárszéktartás joga, s az ebből eredő jövedelem, mint földesúri regále, az uradalmat illeti meg. – 17. Azokban a helységekben, melyeknek van szőlőhegyük, a lakosok Szt. Mihálytól Szt. Györgyig kocsmáltathatnak; ahol szőlőhegy nincs, ott október 1-től december 31-ig. De az uradalom a saját beszállókocsmáiban, ettől függetlenül egész éven át korlátlanul mérheti borát, sörét, pálinkáját. Ebből következően: elkobzás terhe alatt tilos a subditusok számára a pálinka és a sör árusítása; akit e tilalom ellenére rajtakapnak, az köteles három gyalogrobot-nappal többet robotolni, a tilos ital teljes mennyiségének elkobzásán kívül. – Az a jobbágy vagy jobbágyközösség, amely pálinkafőző üst tartására és üzembentartására kér és kap az uradalomtól engedélyt, ezért évi 2 Ft. censust köteles fizetni. Továbbá az uradalom nem kényszerítheti rá subditusaira romlott, vagy rossz minőségű borát, sörét. Ha viszont a jobbágyok közül kap valaki megbízatást arra, hogy az úr borát mérje, az addig, míg ez a megbizatása tart, mentes a robot alól, s akónként négy dénárnyi csapospénzt köteles kifizetni neki az uradalom. – 18. A földesúri erdőkben tüzifaizási jogot kell biztosítani a jobbágyoknak dőlt, esett, ezek hiányában a puha és hasznos termést nem hozó fákból. A kihordott famennyiség azonban csak annyi lehet, amennyi a jobbágy saját szükséglete, de semmiképpen sem adhatnak el belőle még kis mennyiséget sem. A jobbágyok saját szükségletükre épületfát is igényelhetnek az uradalmi erdőkből, de úgy, hogy azt előre jelentik az uradalmi ispánnak, vagy erdőkerülőnek, akitől azután cédulát kapnak a fára. Ezért az épületfáért az uradalom semmiféle térítést nem követel jobbágyaitól. Ha viszont a jobbágy a fenti előírások bármelyike ellen vét, a kár megtérítésének kötelezettsége mellett 3 gyalogrobot-napot köteles pluszként ledolgozni az uradalomnak. – 19. Irtásföld, vagy irtásrét készítéséhez minden egyes esetben ki kell kérni az uradalom előzetes engedélyét, mégpedig a befektetett munka és a készített föld vagy rét értéke elvesztésének terhe alatt. Viszont az, aki engedéllyel irtás-szántót készített, megfizeti után a „consuetum terragium”-ot; az pedig, aki irtásrétet készített, minden szekér széna után évi 20 dénárt fizet különcensus címén. – 20. A makkoltatás, a gubacsgyűjtés joga felett az uradalom rendelkezik. A subditusok csak akkor gyakorolhatják egyiket is, másikat is, ha előzőleg megegyeznek az uradalommal a makkbért, illetve a gubacsgyűjtési censust illetően. Viszont a saját határukbeli erdőkben a subditusok 6 krajcárral kisebb taxáért makkoltathatnak, mint az extraneusok. – 21. Ulászló király 5. dekrétuma 18. artikulusa, valamint az 1729. évi 22. artikulus szerint a vadászat, halászat, madarászás, rákászás, nádvágás, azaz a földesúri kisebb regálejogokat subditusok csakis az uradalommal való előzetes megegyezés alapján gyakorolhatják, megfelelő census, illetve taxa lefizetése ellenében. – Viszont Ulászló király 7. dekrétuma 60. artikulusa értelmében subditus fegyvert nem viselhet, vadászkutyát nem tarthat. – 22. A dúvadak irtására a roboton kívül kötelesek a jobbágyok 3 napon át vadászni. Az ólmot és a lőport az uradalom adja nekik. Egyéb vadászatra anélkül, hogy az beleszámítana a robotba, nem kötelezhetők. – 23. A serfőzdék, pálinkafőzdék, téglaégetők, mészégetők tartása, a vásárjövedelmek, a vámjövedelem, hacsak királyi privilégium nem engedélyezi valamely mezővárosi vagy falusi közösségnek az utóbbi kettőt, vagy azok valamelyikét, szintén földesúri regálék. Ha azonban a subditusok az utak s a hídvámköteles hidak karbantartásához, javításához hozzájárulnak, mentesek a hídvám megfizetése alól. – 24. A Tripartitum III. része 30. titulusa szellemében megalkotott 1723. évi 18. artikulus szerint a magvaszakadt s a szökött jobbágyok vagyona a földesúrra száll. Ezeket a caducitasokat azonban minden esetben az úriszéknek kell megvizsgálnia, s döntenie is kell az előadódó vitás esetekben. – 25. Általános előírásokat tartalmazó pont ez az örökös jobbágy, a szabad költözésű jobbágy, az idegen országból impopulatiós céllal betelepülő jobbágy fogalmi köréről, s az egyes kategóriák elhatárolásáról. – 26. Szintén általános előírásokat tartalmazó pont az ingatlanok jobbágyi adásvételének szabályozásáról. – 27. Ugyancsak általános érvényű pont a faluközösségek bírójelölési s a földesúr, illetve megbízott officialisa jelenlétében gyakorlandó bíróválasztási jogáról. – 28. Ha előfordult volna olyasmi a múltban, hogy az uradalom kimustrált marhát levágatott, s annak húsát rákényszerítette a jobbágyokra, fontonként, esetleg több fontonként kiosztva közöttük az általa levágatott állat húsát, akkor ezt a gyakorlatot azonnali hatállyal meg kell szüntetni, s a húst szabályosan, hússzékben kell kimérni, s a subditusoknak joguk legyen tetszésük szerint válogatni a húsban. – 29. Az 1723. évi 75. artikulus szerint az elővételi jog mindenben megilleti az uradalmat, de kényszer alkalmazása és a külső vevők által kínált vételárak mesterséges vagy erőszakos leszorítása nélkül. – 30. A jobbágynak okozott kár megtérítésének kötelezettsége mellett, azonnali hatállyal meg kell szüntetni a katonák, vadászok, hajdúk, s általában véve az uradalmi officialisok és alkalmazottak minden excessusát, melyeket a jobbágyok terhére szoktak elkövetni. – 31. Tilos akár pénzbeli, akár természetbeni gyűjtést indítani a jobbágyok között; de az 1548. évi 39. artikulus szerint a földesúri jogosult a családjában bekövetkező házasságkötés, illetve lakodalom alkalmával, avagy az országgyűlési költségek megtérítése címén: „moderatum subsidium a colonis exigere.” – 32. Az uradalom nem jogosult sem a jobbágy végrendeletének végrehajtásakor, sem adásvétele vagy cseréje esetén, sem a régebben szokásban volt 1/10-nyi értéket, sem egyéb néven nevezendő taxát vagy censust követelni. – 33. A falubírák kötelesek az uradalommal évente közölni a közterhek leosztását az egyes subditusokra. Ámde a közpénzekről, közjövedelmekről, közös kötelezettségek teljesítéséről számadást is kötelesek vezetni, melyet vagy az uradalom, vagy pedig a megyei hatóság vizsgál felül, a számadás tárgya szerint. – 34. Ebben a pontban az ismert, általános érvényű rendelkezés olvasható a pénzbüntetésekről, bírságokról. Az külön megemlítendő azonban ennél a pontnál, hogy a büntetések közé felveszi az úriszék a robotkötelezettségen felül teljesítendő ingyenmunkát is.
Eddig az urbarium pontjai. Az utána következő záradék szerint minden szolgáltatás a régiben marad mindaddig, mig a vármegye közbeeső jóváhagyása után a királyi jóváhagyás is meg nem érkezik az urbariumra. Viszont felfüggeszti az úriszék a jobbágyok engedetlensége, tudniillik a kaszálás elmaradása, a tizedelés, a kilencedelés akadályozása miatti kártérítési kötelezettség végrehajtását, illetve, ha a jobbágyok megbecsülik magukat, e kötelezettség teljesítése alól fel is menti őket.
Az úriszéki Deliberatum ezután rátér a jobbágyközösségek gravaminalis leveleire. Minthogy az uradalom faluközösségeinek közös s a királynőhöz intézett panaszirata summázza a gravameneket, melyeket néhány faluközösség külön is felterjesztett, és minthogy ezt a sommás garavaminalis iratot a Helytartótanács leküldötte kivizsgálásra és részben orvoslásra, de mindenesetre az uradalom úrbéri viszonyainak rendezése céljából a megyei hatósághoz, e panaszirattal, illetve annak egy részével az úriszék részletesen is foglalkozik. – És minthogy a sommás panaszirat 1-17. pontjaira a jobbágyok a fenti urbarium-tervezetben a lényegi válaszokat és rendezést megkapták, illetőleg az urbárium hatályba lépésekor meg fogják kapni, ezért az úriszék ezúttal csak a sommás panaszirat 18-25. pontjaira reflektál. E reflexio rövidre fogott tartalma az alábbi: A 18. pontra: Az új reguláció szerint az uradalom a jobbágyokat évente csak 3 napra, csak dúvadvadászatra veheti igénybe. Ámde e vadászathoz az uradalom adja a golyót, sörétet és lőport egyaránt. – 19. pontra: Az új reguláció előírja: az uradalomnak mérsékelt árenda fejében lehetővé kell tennie azt, hogy subditusai béreljék a halászati jogot. Ámde a jobbágyok döntenek afelől, hogy árendálják-e a halászati jogot, vagy sem. – A 20. pontra: Az uradalom executorainak tartózkodniuk kell az efféle módszerek alkalmazásától. Egyébként a jelenlegi kamarai adminisztráció nem felelhet a régi által eltűrt excessusokért. Az excessusok helyett ha nem fizet a jobbágy, vegyenek tőle törvényes formák között zálogot; ha tartozását rendezi, adják azt neki sértetlenül vissza. – A 21. pontra: Mivel eleddig nem volt szabályozva a robotkötelezettség, a jobbágyok nem panaszkodhatnak amiatt, hogy az uradalom először a magtáraiba szállíttatta velük a gabonát, utána pedig a magtárakból az eladás helyére, illetve a vásárlóhoz. – A 22. pontra: Ha a panasztevők konkrét esetekben hitelt érdemlő bizonyítékkal vagy bizonyítékokkal be tudják bizonyítani azt, hogy hordóikat az uradalom valóban magánál tartotta, akkor a konkrét esetek idején szolgálatban volt számadásköteles uradalmi tisztekkel utólag meg kell téríttetni a kárvallott jobbágyok tényleges kárát, hiánytalanul. – A 23. pontra: A zsúpszalmával kapcsolatos panasz az úriszék előtti szembesítésnél alaptalannak bizonyult. Ami pedig a nyárádi gubacsszedőket illeti: előzetes engedély nélkül szedték a gubacsot, megbírságolásuk jogos volt; a bírságot pedig az uradalmi számadások tanúsága szerint nem az uradalmi ispán vette fel, hanem ő szedte be, de azt hiánytalanul befizette az uradalmi kasszába. – A 24. pontra: A faluközösségek jelenlevő képviselői egyöntetűen azt vallották az úriszék előtt, hogy ezt a pontot közös kérelmük fogalmazója tudtukon kívül csúsztatta be az instanciába; ők a kérelem összeállításakor olyasmiről nem panaszkodtak, hogy az uradalmi alkalmazottak elszedtek volna a jobbágyok telki állományából területeket azért, hogy azokat saját céljaikra használják fel. – A 25. pontra: A monostori templomra összegyűlt pénzt az uradalom, mint a kegyúri jogokat gyakorló jogi személy, a pécsi egyházmegyei hatóság előzetes tudtával és beleegyezésével valóban elvette, de csakis azért, hogy az összeg ne feküdjön gyümölcsöztetés nélkül, s kamatra adta ki; a pénz ez idő szerint is hozza a kamatját rendszeresen. A subditusok panasza tehát alaptalan. – Az uradalom subditusainak közös instanciájával így végezve, az UC 168 : 38 'a'-tól 'o'-ig jelzett iratanyagában levő gravaminalis levelek közül néhányból kiemelve kisebb részletkérdéseket, ezekre reflektál a deliberatum, majd az úriszéki eljárásban szokásos formulák között zárul a perirat, az eredeti, saját kezű aláírásokkal e kivonat bevezetőjében felsorolt személyek részéről.
Béllyei kamarauradalom.
(Baranya m.): Bellye – Eugenifalva (Eugeniusfalva) – Kopács – Darócz – Lassko (Láskó) – Keő (Kő) – Herczeg-Szöllős – Sepse – Csuza – Vörösmarth – Battina – Daráss (Darázs) – Márok – Izsép – Dallyok (Dalyok) – Bodolya – Kissfalud – Bánn (Bánfa) – Sarok – Lippova (Lipova) – Baranyavár – Monostor – Lucs – Szent István – Villan (Villány) – Mays (Majs) – Nyárád – Szabar

Tartalomgazda