HU MNL OL E 156 - a. - Fasc. 168. - No. 038 / p.

Dátum 1766. augusztus 28. előtt
Jelleg

1766. szeptember 20-án hitelesített másolat, a keltezés nélküli eredetiről. Latin. 7 folio.

Szöveg

Gravaminalis instantia.
A béllyei kamarauradalom valamennyi faluja valamennyi jobbágyközösségének sommás gravaminalis instantiaja a királynőhöz. Az egyes falvak nem nevezik meg magukat, hanem az aláírók az „Indigni subditi Possessionum ad Excelsum Dominium Bellyense pertinentium Communitates, in concreto et singillatim” gyűjtőfogalmat használják. A Helytartótanács leirata, mellyel az instanciát leküldi Baranya megye hatóságának, 1766. augusztus 28-án kelt. Innen a fent jelzett dátum.
Béllyei dominium:
A sérelmek konkrét felsorolását hosszabb bevezető előzi meg. Ebben először hivatkoznak a panasztevők a királynő úrbérrendezési törekvéseire és rendelkezéseire, majd arra, hogy a kamarauradalom pertinenciális falvainak jobbágyközösségeit az uradalom évről évre, minden eddigi szerződéssel, minden szokásjoggal, valamint minden korábbi gyakorlattal ellentétben, egyre súlyosabb terhekkel, szolgáltatások megkövetelésével és exactiojával sújtja. Elérkeztek teljesítőképességük végső határához. Jogsérelmeik orvoslásáért fordulnak a királynőhöz. – A sommás, de ugyanakkor konkrét panaszokat a subditusok 25 pontban adják elő. E pontok rövid tartalma az alábbi: 1. Az uradalom a falvak nagyságától függően sertések árendája címén („sub specie Majalium Arendae”) az egyes falvakra 8, 10, 15, sőt, még ennél is több forintot ró ki évente. Ez a szolgáltatás minden jogalapot nélkülöz. Kérik törlését. – 2. Ugyanilyen törvényes jogalapot nélkülöző szolgáltatás az évenként kirótt 7 krajcáros malac-adó, melyet az uradalom az új ellésű malacok után szedet. Ez annál is inkább törvénytelen, miután az uradalom akkor is beszedi, ha a malac később bármilyen oknál fogva elpusztult. – 3. Kérdést tesznek ebben a pontban a panaszosok: vajon törvényes szolgáltatás-e az az adó, amelyet az uradalom szintén minden pertinenciális falujában bekövetel, tudniillik minden darab lúd, kacsa, pulyka után évi 1 krajcárt, a kakasok után pedig falvanként és évente 18-18 krajcárt. – 4. Ebben a pontban ugyancsak kérdést tesznek fel a subditusok: vajon törvényes-e az a gyakorlat, amely egyébként Ulászló király I. dekrétumának 47. és 48. artikulusaival szögesen ellentétes, hogy tudniillik a jobbágyok házikertjében, s nem a constitutivum sessionale-ban, illetve nem az utóbbiba tartozó szántóföldeken termelt káposzta, hagyma, bab, retek, s egyéb kertivetemények után, melyek kivétel nélkül a jobbágy konyhai szükségletét szolgálják elsősorban, az uradalom rendszeresen megköveteli és be is szedi a kilencedet. – 5. Ugyanúgy, ugyanazokkal az artikulusokkal ellenkezőnek tartják azt is, hogy az uradalom minden faluban beköveteli a kender és a len, sőt a kendermag és a lenmag utáni kilencedet is. (A törvénytelenségen kívül egy érdekes érvet hoznak fel: az e termények alá szántás kivételével ezeket asszonymunkával termelik, s „a parasztok mezitelenségének takarására szolgálnak, a természet parancsa folytán” „quin hae res quoad suam culturam per manus Mulierum, excepta aratura tractarentur, et ad Nuditatem rusticorum cooperiendam, ipsa natura dictante, destinatae habeantur.” – 6. Régente az volt a szokás, hogy a szőlőpásztorokat, szőlőcsőszöket az uradalom fogadta fel, s a saját kasszájából is fizette őket. A kamarauradalom azonban azt a gyakorlatot vezette be, hogy az uradalmi szőlők csőszeit akkor is az egyes falvak jobbágyközösségeinek kell saját költségükön felfogadniuk, ha saját szőlejük semmi sincs a határukbeli szőlőhegyeken. Ezen felül a felfogadott csőszöket nemcsak fizetniük, de etetniük-itatniuk is kell, sőt lőporral is nekik kell ellátniuk őket. – 7. Abban az időben, amikor még Savoyai Jenő herceg volt a földesuruk, akkor is csépelniük kellett az allodiális zabot, de ezért a munkájukért mindenkor megkapták az illendő napszámbért. – A kamarauradalom azonban azon túlmenően, hogy az allodiális zab alá velük szántat, velük is arattatja, hordatja, kazlaztatja, illetve asztagoltatja a zabot, mégpedig teljesen ingyen, ugyancsak ingyen munkával még ki is csépelteti azt velük. – 8. Mind az uradalmi mészégetőhöz, mind az uradalmi törkölypálinka-főzdéhez az eddigi ölfa-szolgáltatás helyett az uradalom korlátlanul követel tőlük fát. – Továbbá azelőtt mind a szőlőprés kezeléséhez, szüretkor, mind pedig az uradalmi pálinkafőzdékhez illő napszámbérért vett fel az uradalom jobbágyokat. A kamarauradalom azonban ezeket a munkákat is ingyen követeli most tőlük. – 9. A régi gyakorlattal ellentétben, bevezette a kamarauradalom azt, hogy ha nincs fogata a subditusnak, s így az ölfát nem tudja szolgáltatni, annak váltságaképpen évi 51 krajcárt fizettet ki vele. – 10. Szénakaszáláskor, gyűjtéskor, hordáskor, kazlazáskor ellepik a dominium pertinenciális falvait az uradalmi tisztek és szolgák. Ezeket gusztusuk szerinti étellel-itallal kell tartaniuk, sokszor 14 napon át is. – Ugyanez a helyzet a nagy- és a kiskilenced számbavételekor is. Sőt ekkor még lovaikat is tartaniuk kell; ugyanakkor a kilencedelésnél az uradalmi tisztek összevissza nyargalásszák a határt, mitsem törődve azzal, hogy közben tapossák a subditusok vetéseit. – 11. Azelőtt, mivel uradalmi fundusokon vannak a subditusok szőlői is, Szt. Mihálytól Szt. Györgyig a szőlővel is rendelkező faluközösségeké volt a kocsmáltatás joga. Most a bor elkobzásának terhe alatt tiltja számukra az uradalom az április 1. utáni kocsmáltatást. – 12. Az uradalom kb. 8 esztendővel ezelőtt vezette be az allodiális földterületeken a kukorica és az árpa termelését. Ezzel a két új termelési ággal együtt megnőtt a jobbágyoktól követelt robotmennyiség is. Tűrhetetlen állapot az, hogy nincs semmiféle korlát a robotoltatásban az uradalom előtt. A panasztevők kérik a robotnapok számának urbarialis rendezését és limitálását. – 13. Régente az allodiális marha- és igásbarom-állományt az uradalom saját költségén felvett pásztorokkal teleltette úgy, hogy takarmányt is fuvaroztatott szét a falvak határába, oda, ahol az állatok teleltek. Most ez a gond is az uradalom falvai jobbágyközösségeinek nyakába szakadt. Ugyanis ahol az uradalom marhát teleltet, ott a falunak naponta 1 szekeret és 2 embert kell kiállítania. Ezek kötelessége a takarmányszállítás, valamint ők kötelesek a takarmányt az állatok elé is kirakni. – Továbbá a faluközösségeknek kell ellátniuk tüzifával az uradalmi baromőrzőket, függetlenül az ölfa-szállítás kötelezettségétől. S míg a falvak népe így fáradozik a telelő uradalmi marha körül, addig az uradalom fogadott baromőrzői alig mozdulnak ki egész télen át a pásztorkunyhóikból. – 14. Az uradalom úgy felemelte a makkbért, hogy ez idő szerint, tekintet nélkül a makktermés mennyiségére és minőségére, nagyobb sertések után 18, közepesek után 15, a kisebbek után 9 krajcár a makkbér, holott régebben egységesen 6 krajcár volt darabonként a makkbér valamennyi, makkra kihajtott sertés után a makkbér. Kíméletesebb makkbér megállapítását kérik a panasztevők, olyanformán, ahogyan azt a királyi regulatio is előírja az intraneusok részére. – 15. Szép dolog az, s nem is tiltakoznak ellene, hogy caput bonorumba, azaz Béllyére minden vasár- és ünnepnapon Eszékről hoznak ki egy ferences pátert, hogy az istentiszteletet tartson a béllyei katolikusoknak, akiknek többsége uradalmi tiszt, vagy uradalmi konvenciós cseléd. Ámde a béllyei római katolikus kápolna kegyura a kamara. Így a panasztevő subditusok úgy érzik, teljesen jogos az a kérésük, hogy az eszéki ferences barát fuvaroztatásának évi 25 forintnyi költségét az uradalom saját kasszájából fedezze, s ne hárítsa azt át béllyei, kopácsi, daróczi, illetve laskói jobbágyaira. Régente tudniillik az volt a szokás, hogy a kegyúr-uradalom viselte ezt a költséget. – Ez a kérésük annál is inkább, miután a terhet ez idő szerint viselő négy fiú subditusai nem is római katolikus vallásúak (görögkeletiek), így még lelki hasznuk sincs abból a teherből, amelyet viseltet velük az uradalom. – 16. Az uradalom azonban még további „terhes újdonságot” („novitatem onerosam”) is bevezetett. Éspedig a falvak földesúri árendája egyszer s mindenkorra meghatározott összeg volt. Ámde ha valaki, miután a törvény erre módot ad, külön költözik apjától vagy fivérétől, s a telki állományon megosztoznak egymás közt, akkor, jóllehet osztozásukkal nem növekedett az uradalmi beneficium funduale, a kamarauradalom az árendán kívül ettől a külön költözött családtól még külön taxát is követel. Kérik, hogy a királyi rendelkezéseknek megfelelően csak egy tételben s a régi mértékben kelljen a földesúri árendát megfizetniük. – 17. Minden uradalmi tisztnek, sőt a legkisebb uradalmi konvenciós alkalmazottnak is van egy darab kertje. Ezek a kertek kisebbek-nagyobbak. De e kerteket az uradalom, kezdve az elkerítésüktől vagy sövénykerítésük kijavításától, a felásásig, gyomlálásig stb. a jobbágyokkal művelteti, ugyanúgy, mintha allodiális területek lennének. – És miközben az uradalom sorozatosan követeli ezeket a különszolgáltatásokat, a subditusoknak tilos egyetlen szál épületfát is kivágniuk az uradalmi erdőkből. Továbbá szüretkor, ennek a szolgáltatásnak sincs semmilyen jogalapja, az uradalmi tiszt minden szőlőbirtokos jobbágytól minden darab szőlő után, tekintet nélkül e darabok nagyságára, 7 krajcárt követel és szed be. Ha valakinek pl. 4 helyen van ugyanakkora szőleje, mint másnak egy helyen, annak mégis négyszer hét krajcárt kell fizetnie. – 18. Az uradalom évente megrendezett vadászatai alkalmából a legkülönbözőbb extraszolgáltatásokat követeli meg, a lőportól kezdve, a vadászok, sőt még a vadászkutyák jóltartásán keresztül, a lőtt vadaknak Budára s még messzebb történő szállítási költségeiig. – 19. A nádasokban, mocsarakban, füzesekben, bármilyen rövid időre kihúzott rekesztő hálóért, ha akár egész éven át egyetlen halacska sem akad bele, akkor is évi 1 Ft. árendát kell fizetni; de az ennél kisebb hálókért is külön árendát követel és szed be az uradalom. – 20. Ha eljön bármelyik pénzbeli szolgáltatás fizetési terminusa, s az amúgy is pénztelenséggel küszködő szegény nép nem fizet aznapig, megjelennek a falvakban az uradalom konvenciós szolgái, és „non rationali, verum Brutali modo” egzekválnak. De úgy, hogy benn, a jobbágyházak szobáiban összetörik a gazdák bútorait, kinn pedig, az udvaron leöldösik állatait, jóval nagyobb károkat okozva neki, mint amekkora összeget adóssága tesz ki. – 21. Összehordják a kis- és a nagykilenced-, valamint a tizedköteles terményeket az uradalmi magtárakba, mert ez kötelességük. Ámde az már nem kötelességük, amit ezután csináltat velük az uradalom. Ugyanis ha eladja gabonáját a gabonakereskedőknek, akkor a magtárakból jobbágyaival robotban hordatja szét az eladott tételeket, sokszor igen messzire fekvő helyekre is. – 22. Gyakran megesik az is, hogy amikor a bordézsmát és a borkilencedet beszállítják az uradalmi pincékbe, lepecsételt hordókban, ezekből a hordókból a többség nem kerül vissza a jobbágyhoz, holott saját pénzén vásárolta, vagy készíttette a hordókat. – 23. Az uradalom néhány falujában megesett az, hogy az uradalmi épületek, elsősorban pedig az uradalmi istállók fedéséhez szükséges zsúpszalmát a falvakbeli subditusokkal vásároltatták meg a tisztek, az uradalmi szalmakazlakból, s rakatták fel velük, minden térítés nélkül az új épületek tetejére. – S ebben a pontban említik meg konkrét jogsérelmi példaként azt is, hogy két esztendővel ezelőtt két szegény nyárádi jobbágy összegyűjtött az erdőn két szekér rakomány gubacsot. Amikor az úton Nyárád felé haladtak szekereiken, az uradalmi hajdúk megrohanták, s az ispán udvarára terelték őket; szekerenként 12-12 Ft. bírságot vett meg rajtuk az ispán, s elkobozta a maga javára a gubacsot is tőlük, zsákjaikkal együtt. – 24. Jóllehet az uradalomnak bőségesen van szántója is, rétje is, mégis megtette azt, hogy elszedte jobbágyaitól a kevés sessionalis tartozékszántók és rétek pótlására frissen irtott területeiket. – Mi több, még az ispánok, sőt a konvenciós uradalmi szolgák is megcsinálják azt, hogy el-elcsípnek a sessionalis földekből, rétekből egy-egy darabot, s e tettüket azzal még tetézik is, hogy az elszedett darabot a jobbágyokkal műveltetik meg, illetve kaszáltatják le, a maguk számára. De még mindez sem elég, az uradalmi alkalmazottak vendégeinek jóltartását is megköveteli az uradalom a jobbágyaitól. – 25. Különleges sérelem a Monostor possessióbeli jobbágyok sérelme, de azt is itt, a közös sérelmek között mondják el, éppen fontossága miatt. Ugyanis a monostoriak templomépítésére összegyűlt 300 Ft. készpénz. Ámde még mielőtt bármi történt volna a templomépítés megkezdését illetően, az uradalom elvette ezt a pénzt a falubeli jobbágyközösségtől, mégpedig azzal az indokolással, hogy mint kegyúr, rövidesen az uradalom fog felépíteni a monostoriaknak egy új templomot, a hozzá szükséges valamennyi felszereléssel együtt. A monostori jobbágyok azóta is „vágyakozva várják” („anhelanter expectatur”), mikor lesz már valami a templomukból, de hiába várják, telik-múlik az idő, s nem lesz belőle semmi.
A gravaminalis instancia a kérelem hosszas megismétlésével zárul. Az instancia hiteles másolata mellett, ugyancsak hiteles másolatban megvan a Helytartótanácsnak Baranya vármegye hatóságához intézett, Pozsonyban, 1766. augusztus 28-án kelt leirata, melyből világos, a királynő, respective a kancellária a jobbágyinstanciát leküldötte illetékességből a Helytartótanácsnak, az pedig vizsgálat és a jogos panaszok orvoslása, valamint általános úrbérrendezés céljából továbbította azt Baranya vármegye hatóságához.
Béllyei kamarauradalom.
(Baranya m.): Bellye – Eugenifalva (Eugeniusfalva) – Kopács – Darócz – Lassko (Láskó) – Keő (Kő) – Herczeg-Szöllős – Sepse – Csuza – Vörösmarth – Battina – Daráss (Darázs) – Márok – Izsép – Dallyok (Dalyok) – Bodolya – Kissfalud – Bánn (Bánfa) – Sarok – Lippova (Lipova) – Baranyavár – Monostor – Lucs – Szent István – Villan (Villány) – Mays (Majs) – Nyárád – Szabar

Tartalomgazda