13 oldal latin és magyar nyelvű, hitelesítés nélküli egykorú másolat
Ignatius Rottenstamm kamarai praefctus készítette.

Urbárium és Aggravia incolarum… (Jobbágyparasztok)
A tokaji fiskális dominium területén, Tisza-Tarjány Borsod megyei helységben összeült úriszék tagjai nevük és tisztségeik szerint felsorolva. A megye és az uradalom képviselőin kívül még jelen van a helység bírája és az esküdtek. – Az úriszék összehívása alkalmából a tokaji fiskális dominium procurátorának, nemes Balás Mihálynak, a nevezett helység részére törvényes urbárium bevezetését javasolta. – Az urbárium bevezetésére azért lenne szükség, mivel a helység, mely régi idők óta a tokaji vár tartozéka, attól valamennyire távolabb feküdvén, nagyobb részben árendába volt adva, s ennek következtében az összes paraszti és földesúri haszonvételek (beneficium) (mind a helység határán belül, mind azon kívül) minden helyes megosztás és szabályozás nélkül, a földesúri jog sérelmével és számos jobbágy elnyomásával a „primores loci” által szokott volt használtatni. Hogy tehát a jövőben a teherviselést egyenlően arányosítani lehessen, valamint a könnyen előfordulható túlkapások korlátozására, az 1608. évi 13. t.c. szerint a helyi szokásoknak megfelelő, törvényes és állandó urbáriumot kell kiadni. – Fentieket összegezve, végül „in praesentia aeque praeattacti articulus testimonii genuine peractum possessionis huius conscriptionem exhibuerat” – Első lépésként a helység lakosainak panaszait körülményesen kihallgatva, azokra orvosságot nyújtandó, panaszaikat „ungarico idiomate deducta” az úriszéknek alábbiakban terjesztik elő. – Aggravia incolarum: magyar nyelven, egyik hasábban, másik hasábban az úriszék által adott, latin nyelvű válasszal. – 1. Szűk határok lévén, régebbi időkben vetéseikből csak tizeddel tartoztak, 14 év óta már kilencedet is kell adniuk, 1766-ban pedig már az „aratok részekért is désmát kelletett adnunk.” – Felelet 1. Mivel ezen a területen semmiféle földesúri gazdálkodást nem űznek, s így az egész területet a helybeliek használják és javait élvezik, ezért panaszaik maguktól elesnek. Régebben a tizedet jogtalanul hajtották be rajtuk, most és ezentúl a földesúri jog szerint kilencedet fognak adni. Ami pedig azon panaszukat illeti, hogy a neki járó aratórészből is kilencedet kellett adniuk, arra igazságot kell nekik szolgáltatni, erről alábbiakban bővebben. – 2. A már hivatkozott 14 esztendővel ezelőtt minden egyes gazda „a szegény helységben” csak 1 rajnai forintot tartozott fizetni, azontúl semmilyen szolgálattal nem tartoztak, azóta pedig évente már 400 forintot kötelesek adni. – Felelet 2. Mivel mind a lakosok száma, mind a különböző termények és áruk ára emelkedett, természetesen szóbanforgó haszonvétel értékét is ennek megfelelően kellett emelni. Előző panaszukat kiegészítve, a lakosok elmondják, hogy a fenti 400 forintra való tekintettel a helybeli kocsmát 40 forintért árendálhatták, azonban újabban ezt is sokszorosára emelték. – Felelet: mivel az educillum, macellum egyaránt „regalia dominii sunt”, ezek minden tekintetben a földesurak szabad rendelkezésére vannak hagyva. – 3. A lakosok elmondják, hogy a helység határában lévő rétjeikről mindenkor, de legfőképpen árvíz idején jóformán semmit sem „még csak gaz sem” kaszálhatnak, ha van is valamilyen maradékföldjük, azon is csak haszontalan kórók vannak. – Felelet 3. „Commune circa decursum Tybisci hoc exundationis factum altereo beneficio piscaturae compensatur”, ami pedig a kaszálást illeti, ami egyik évben szénatermésben hiányik, a következő évben a nagyobb gabonatermésben meg szokott térülni; ”caeteroquin puncti hujus condigna erit reflexo.” – 4. A vármegye által kivetett adóösszeg egyik évben több, másik évben pedig kevesebb. Állításuk szerint ez olyan sok, hogy a lakosok egy része 5-6 évig sem tudja kifizetni. – Felelet 4. Közös terheiket a vármegye tehetségüknek megfelelően osztotta szét; ha pedig mégis renden felül terheltetnének, „pro medella I. Comitatui proponetur”; a behajtandó restantiákkal kapcsolatos válasz „ope dominali exoperabitur.” – 5. A vármegye által a helységbe kirendelt kapitány és őrök (strásák) részére havonta hét-hét öl fával tartozik a falu közössége, mely famennyiséget hét-hét német forintos összegért kell nekik megvenniük, s ezt a terhüket a megye ezideig még „semmiben sem acceptalt”. – Felelet 5. Hivatkozott rendelkezések értelmében a beszolgáltatott famennyiséget folyó áron „loco paratae acceptabuntur.” – 6. A halászattal kapcsolatban referálják, hogy némely években a helység lakosai látják hasznát, azután vannak olyan évek, amikor hiába költenek egész tavaszt és nyarat a Tiszán „sokaknak mind zsákok, mind erszennyek üressen marad.” – Felelet 6. A változó szerencsével járó halászatot szabályozni lehetetlen; szorgalommal a néhány heti hiányt és munkabért egy-egy nagyobb fogással (vizákból) egyetlen nap vagy óra alatt pótolni lehet. – Végül a tiszatarjányi lakosok nevében a jelenlévők még egyszer terheik könnyebbítéséért esedeznek.
Következnek a dominium saját jószágai: Educillum dominale, a falu közössége bírja árendában, az ugyancsak földesúri mészárszékkel együtt. – További haszonvételek: a nagyobbfajta halak halászatának jövedelméből (viza, kecsege) (a helység mellett elfolyó Tisza vizén halászva) két rész illeti a halászokat munkájukért (pro structura retium), míg a harmadik rész a földesúré (itt az uradalomé), melynek egy évre eső, becsült értéke Rh. fl. 600. – Census dominalis évente 400 forintos jövedelmet jelent. – Dézsmát mindenfajta terményeikből, valamint méheik és bárányaik után tartoznak adni, melynek becsült értéke évente Rh. fl. 153.
A helység lakosainak közjavai: 1. az 1752. évi conscriptio szerint a helységben összesen összeírt egésztelkek; a jelenleg a faluban meglévő egésztelkek, fél- és negyedtelkek, zsellértelkek, ezen telkek állapota azonban teljesen szabályozatlan (rendezetlen), mint ez területükből (hosszúság- és szélesség) látszik, valamennyi fundus igen kicsiny, igazság szerint egyik sem tekinthető egészteleknek. A helység határának szűkösségét a Tisza okozza, mely 29 év alatt szélességben és hosszúságban száz-, illetve még több lépés nagyságú területet rabolt el belőle, s még fog elrabolni. – 2. a helység közössége census címén, robotmegváltással, mészárszék árendájával együtt a tokaji uradalmi pénztárhoz évente 400 forintot tartozik fizetni. Az uradalmi kocsma árendája fejében (mely egész éven át folyik) 230 forintos árendát adnak. Ezen árendán kívül „admissum habet communitas sibi etiam per unam angariam) Szent Mihály naptól Szent Tamás napjáig) decurrens educillum.” – Mindezeken felül mindenfajta terményeik után tartoznak az uradalomnak kilenceddel, valamint minden lakos köteles évente kendertized helyett egy-egy zsákot adni. – 3. Az uradalom halászóvizét „ex bene placito ipsimet exercent incolae”, melyből a kifogott vizák és kecsegék után kétharmad részt fáradságuk fejében megtarthatnak, míg egyharmadát meghatározott áron (vizára és kecsegére külön-külön megadva) az uradalomnak tartoznak beszolgáltatni. Ennek évi becsült értéke összesen. – 4. A helység határa termékeny, a bevételt egy mérő után közepes években is ötszörös hozammal lehet számolni (a vetőmagot levonva) három nyomásban számolva. E nyomásokat minden évben a lakosok között tehetségüknek megfelelően osztják szét. Az egy nyomásra jutó szántóterület kapacitása pozsonyi mérőben, melyből az egy-egy lakosra kiosztott szántóterület őszi-, tavaszi vetésre és ugarra ugyancsak pozsonyi mérőben megadva. – Az ugyancsak megosztott réteken közepes minőségű széna terem, ennek kapacitása boglyákban összesen feltüntetve, majd az egy sessiohoz tartozó, évente kiosztani szokott rétek, a széna-kapacitás boglyánkénti megjelölésével. – 5. Legelőterület bőségesen van, ezért valamennyien kényelmesen használhatják. – 6. Uradalmi, tilalmas tölgyerdő, melyet egy óra alatt körül lehet járni, csak három év óta felnőtt fákkal, melyből magas és erős fákat nem, csak lehullott és elszáradtakat szabad tüzelőnek elvinniük, egyébként tüzelőnek és házaik köré sövénynek a Tiszán túl található füzesből vihetnek a helység lakosai. – 7. Az összeíró részletesen megadja a közösség által árendált educillumban kimérhető bor (hordóban) és pálinka, sör (iccében) mennyiségét a haszonnal együtt megállapított egységárak feltüntetésével, a mészárszék árendájával, (sört itt nem isznak) valamint az évi taxa (census) címén fizetni szokott összeget, melyet maguk között tehetségüknek megfelelően osztanak szét, s mely összeget a falu közössége szedi be, s mely itt, mint jövedelem szerepel. – A falu jövedelme fentiek szerint tehát összesen Rh. fl. 671, melyből az uradalmi árenda címén 610 forintot fizetnek ki. A hátramaradó összeg Rh. fl. 61, melyből a prédikátort, tanítót, pásztorokat fizetik, valamint az átutazókat élelmezik, azonban ezekhez a költségekhez még a helybelieknek még valamennyit hozzá kell tenniük. – 8. Priame classis hospes a gabona- és állateladásból, halászatból, valamint a miskolci szőlők megmunkálásából 60 forintos jövedelemre, a közepes állapotúak ennek felére, míg a harmadrendű vagy ennél alacsonyabb kategóriájúak 15 forintosra tehetnek szert, melyből házi szükségleteiket, valamint az uradalmi és megyei adókat fedezik.
Praestationes: mivel a helység régi idők óta minden rend nélkül, szabályozatlanul települt be, s a helység területét körös-körül árvíz szokta fenyegetni, azonkívül épületfa sem áll a lakosság rendelkezésére, a lakosság súlyos megterhelése nélkül jelenleg helyes rendet teremteni nem lehet; mindazonáltal „ad eruendum interim unius integrae sessionis constitutivum adinventum est”, hogy vannak kertek, melyek a háztól és telektől messze fekszenek, de hozzájuk tartoznak, s már arányosan szétosztva, kapacitásuk másfél pozsonyi mérőt tesz ki, amennyiben azonban még szétosztva nem lennének, mint a szántóföldek (egy nyomásra egésztelkenként 11 pozsonyi mérő kapacitással) és rétek (6 szekér szénaterméssel), abban az esetben ezek a tartozékok is „pro fixo subdividantur” és a különböző telkesjobbágyok szabad rendelkezésű használatára bocsátandók. – Az 1752. évi urbárium megállapítása szerint azelőtt 1 rajnai forintot fizetett és emellett mindenfajta terményéből kilencedet tartozott adni és azt saját erejéből kicsépelve Tokajba tartozott szálítani és ezenfelül földesurának meg nem határozott „moderatos tamen” robotot tartozott még teljesíteni. – Mivel azonban a helység lakosainak száma megnövekedett, „et statu eorundem nonnihil melioratio, iuri terestrali congruum esse statuitur”. Éspedig: 1. Ezentúl minden egésztelkes jobbágy az évi census fejében 4 forintot, féltelkesek feleannyit, negyedtelkesek pedig 1-1 forintot tartoznak fizetni. – 2. Mivel a helység lakói szabadköltözésűek, s ezért az örökös jobbágyokétól eltérő kötelezettségeik vannak, az 1514. 15. t.c. rendelkezése szerint tartoznak 12 napos igásrobottal napkeltétől napnyugtáig, az etetés és itatás idejét leszámítva, illetve a résztelkesek az arányos robottal.– A közeli területen földesúri allódium nincs, s a tokaji uradalom birtoktestétől is távol fekszik, továbbá meggondolandó, hogy itt mindennap űzhető halászat lehetséges „dominalibus laboribus commode incumbere haud valerent”, ezért fenti robotkötelezettségeket, mind az igás-, mind a gyalogrobotot, az adott értékeken készpénzért megválthatják. Rendkívüli szükség esetén az uradalom szabad jogában áll fenti robotszolgáltatásokat természetben megkövetelni, hogy amenyiben úgy szükséges, egy igásrobotnap helyett (egy iga = négy ökör) három gyalogrobotnapot kitölteni kívánni. – 3. A gyalogrobottal szolgáló, saját házukban lakó zsellérek évente 1 forintos censust tartoznak fizetni, ezenkívül 12 napos gyalogrobottal kötelesek szolgálni. A többi zsellérek pedig, akiknek saját házuk nincs, de a helység területén ilyen-olyan javakkal (jövedelemmel) rendelkeznek, tisztán „in recognitionem juris” 30 krajcárt tartoznak fizetni és 6 napos gyalogrobottal szolgálni, illetve ennek megváltási összegével tartoznak. – 4. Kilenceddel mindenfajta terményeik után tartoznak szolgálni, kivéve a kertjeikben termetteket, s a kilenced fejében beszolgáltatottakat tartoznak az uradalom által kijelölt helyre beszállítani. – 5. Előbbieken kívül az uradalmi épületek helyreállításához és karbantartásához minden lakos 25 kéve levágott nádat tartozik boglyában behordani. – 6. Ha a helybeli lakosok a nekik arányozott gát- és hídjavításra Tokajba összejönnek (tekintve a közügyet) a hídvám alól mentesülnek, kivéve akkor, mikor az uradalmi és megyei munkákon kívül, saját ügyeiket intézik, amikor is tartoznak a vámon megfelelő taxát fizetni. – 7. A fenti részletezett rendszeres robotszolgáltatáson kívül évente legfeljebb egyszer és nem többször hosszú fuvarra kötelesek, mégpedig úgy, hogy az utat rendes menetben két nap alatt megtehessék, ha pedig valaki ennél többel terheltetik, a többletidőt a robotidőbe bele kell részére számítani. A hosszúfuvar úgy értendő, hogy egésztelkesekből négyen, féltelkesekből pedig nyolcan állítanak ki egy-egy szekeret évente egyszer, mégpedig olymódon, hogy a révek, vámok és vendégfogadók terhei, melyeknél meg kell állapodniuk, nem „iurisdictionatos sed verum dominium permaneaet.” – Előzőekben még hozzáteendő, hogy ezt a hosszú fuvart a lakosok nem kötelesek sem készpénzben megváltani, sem más robottal felcserélni, de ugyanakkor nem szabad ezt a szolgálatot évről-évre összegyűjteni vagy aratás, illetve cséplés idején behajtani. – 8. Mivel mindenfajta munkálatot, így a gabonabeszállítást is (kivéve az előző (7.) pontban elmondottakat) az urbariális robotba be kell számítani, „ita ab eodem convectio frugum 70-80 et 90 (akár kicsépelve, akár szalmában ) absque imputatione robottae praetendi valebit; praeter praemissa vero seu in negotiis publicis, seu vero propriis privatis” előfogatok vagy levélhordás megkövetelése akár az uradalom vagy tisztviselő által, az urbariális robotba való beszámítás nélkül semmiképpen sem megengedett. – 9. Továbbá, ahol „ita exigentibus allodiatur circumstantiis” a sürgős mezei munkálatok mellett, azok törvényesen lefektetett idejét az uradalom kettőzötten kívánná, ez csak Szent László és Szent István nap között lehetséges és nem tovább, a szokásos beszámítás mellett. – 10. Ha pedig a fentiekben már megállapított robot és fuvaron kívül a sürgető szükség miatt az uradalom még többet kívánna, beszélje meg a lakosokkal, hogyan és milyen áron végeznének a kötelező roboton felül munkát? „Nollenter vero nulla ratione compellentur!” – 11. Ha a helybeli lakosoknak, mint erről előzőekben már említés történt, mindenfajta termőföldjeik után (kertecskéik kivételével), valamint bárányaik, kecskéik és méheik után adózniuk kell, valamint a megjelölt helyre mindezeket roboton kívül beszállítani kötelezetetnek, amennyiben a kilencedet természetben kívánják tőlük (ha a kilencednek megfelelő mennyiség nincs meg, bárányaik, kecskéik és méheik után megváltást tartoznak fizetni), az 1647. évi t.c. 96. pontjának értelmében azonban előbbiek „ultra Festum Sancti Joannis Baptistae non diferretur”, hasonlóképpen a gabonakilenced „usque Festum Sancti Stephani desumetur, secus enim incolis loci” saját gabonájukat szabadon lehet szállítani. – 12. Minden földesúrnak joga van a kender- és lenvetések után vagy kilencedet kívánni, vagy pedig a kilenced helyett a földesurak által adott anyagból annak megszövését kívánni, tetszés szerint, mivel azonban e helység lakói túlnyomó részben halászatot űznek, az ehhez való eszközöket maguknak kell elkészíteniök, ezért fenti len- és kenderadó „pro hic et nunc relaxatur”, azaz helyette minden egésztelkes lakos tartozik fejenként egy-egy zsákot adni. – 13. Az erdők állapotának megőrzése az uradalom kötelessége, ezért egyetlen jobbágynak sem szabad az újonnan felnőtt uradalmi erdőből sem kerítésnek, sem tüzelőnek való fát elhordani, sem pedig építkezéshez külön földesúri engedély nélkül. A tilalom ellen vétők büntetése három napos gyalogrobot vagy 24 botütés. Faizás azonban a lehullott vagy elszáradt gallyakból megengedett, a Tiszán túl fekvő füzesből mind tüzifának, mind kerítésnek alkalmas fát lehet szedni. – 14. Az 1723. évi 18. és 22. t. cikkek értelmében vadászat, madarászat és halászat a halászóvizek bármelyikében ugyancsak háromnapos gyalogrobot vagy 24 botütés terhe alatt (annyiszor, amennyiszer kiróva) a lakosoknak tilalmas, s elkobzás terhe mellett ugyancsak tilos (lásd fenti t. c. 60. pontja) fegyvert viselniük, valamint vadászkutyákat tartaniok. – 15. A helység lakosai, az urbariális roboton felül, kötelesek ragadozó vadakra három napos vadászatot tartani, melyhez ólmot és lőport az uradalomtól kapnak, azonban egyéb vadászatokhoz „citra imputationem robottarum nullatenus applicabuntur.” – 16. Hivatkozással a megfelelő törvénycikkre, az összeírás kimondja, hogy az elhalálozott és elszökött lakosok „bona caduca” az uradalomra háramlanak, az 1723. évi 18. t. c. rendelkezése szerint ezek a megüresedett jószágok „in sede Dominale revidebuntur et deciduntur.” – 17. Az elhalt lakosok özvegyeit, ha újból férjhez mennek és az uradalom területén kívülre költöznek, „ratam ex terreno dominali partem libere avertent”, fele részét azonban „in recogitionem iuris terrestralis”, a hivatkozott törvénycikk értelmében az uradalom tartja meg. – 18. Vétel, eladás, csere és végrendeleti úton való hagyatkozás a szántóföldek, rétek és sessionalis domusok viszonylatában „simpliciter vetitae sunt”, irtványait és szőlőit azonban, melyeket saját keze munkájával tett termővé, „competendis mercedis ex limitatione eruendae”, valamint a földesúr előzetes engedélyét kikérve, eladhatja. Hivatkozás vonatkozó törvénycikkekre. – 19. Az uradalom a bírói tisztre három személyt jelöl, akik közül egyet az uradalom tisztjének jelenlétében választ meg a falu közönsége. Ha az így megválasztottat az egy év letöltése előtt elmozdítanák, helyébe hasonló módon kell másikat választani; a helység jegyzőjének kinevezését továbbra is az uradalom számára kell fenntartani. – 20. E vidék uradalmi joghatóság alá tartozó jobbágyai az egyéb mezei munkálatok egybeesése idején termésük learatását az északi területek 6, vagy még több mérföldre lakó emberei bízzák, mégpedig „praeter solitam quintalitatis au sextalitatis quottam messoralem”, melyet azonban összehordani, kicsépelni és mint tiszta szemes gabonát az aratók lakhelyére elszállítani is „per abusum cogerentur”. – Ennélfogva, ha kereszténypénz, vagy aratópénz fizetését is el kellene viselniük és annak fejében az 1498. évi 52 tc. szerint messoraikat az aratórész utáni szokásos természetbeni kilenced megadására kötelezniük, úgy még nagyobb teher hárulna a vidék jobbágyaira, vagy a fentiek következtében az ezen a tájon egyébként is ritkává vált aratók idegednének el innen. Ezért úgy véljük, hogy azok jobb odacsalogatása végett, a pecunia messoralis ügye, mely e vidéken sok helyütt már régóta kiment a gyakorlatból, a jobbágyok személyes kérésére maradjon meg korábbi állapotában. A decimátorok ellátása pedig, melyet az 1495. évi 42. tc. a bírákra hárított, majd az 1563. évi 68. tc. korlátozott, magasabb rendelkezésre, az ismét szokásba jött pennaticumot eltörölve, maradjon változatlanul. – 21. Az uradalom nem terheli parasztjait sem bizonyos számú vágómarha kirovásával, sem másféle hús darab vagy súly szerinti kiosztásával kötelező áron, a mészárszék szabadon működik az adózók mindenféle kényszerítése nélkül. – 22. Mivel a kocsma, a mészárszék, valamint a piac, a vásár és a vám jövedelme uradalmi „regalia”t képez, maradjon meg továbbra is annak. A helység jobbágyainak engedtessék meg egy negyedéven át a szabad bormérés, mindenesetre az uradalmi kocsmák jogainak tiszteletben tartásával, ahol is bort, sört és pálinkát egész éven át szabadon kell árulni. – Sör- vagy pálinkamérés elkobzás, valamint 3 napi kézi robot terhe mellett tilos a falu lakosainak. Ha megengedik valamelyik jobbágynak pálinkafőző üst használatát, úgy minden üst után 2 forintot fizessen az illető az uradalomnak. – Egyébként tilos romlott bort, pálinkát, vajat, sajtot, vagy más hasonló dolgot, bármiféle jogcímen is a jobbágyokra erőszakolni; hasonlóképpen tilos roboton kívüli hordószállítással terhelni őket. Ha az 1550. évi 36. tc. alapján és értelmében valamelyik jobbágyra bízzák a földesúri bormérést, úgy az a törvény előírásai szerint, míg kocsmál, mentes mindenféle robottól és illő bért kap. – 23. Az 1723. évi 75. tc-ben meghatározott földesúri elővásárlási jog az uradalom saját szükségleteire korlátozódik, éppen ezért az uradalom területére lépő idegen vevőket gátolni, a jobbágyokat áruik máshová szállításában akadályozni semmiféle címen, se parancs, se erőszak útján nem szabad. A jobbágy miként idegenből jött vevővel, úgy egyezzék meg az uradalommal; a kialkudott árat az uradalom azonnal fizesse ki, vagy számítsa le a paraszti adóhátralékból és tartsa be a szabályozás súly- és űrmértékét. Az elővásárlási jogot úgy kell értelmezni, hogy a jobbágynak maradjon meg a szabad eladás joga és ne kényszerítsék, ha nem akar, eladásra az uradalom részéről. – 24. Az uradalmi vadászok, hajdúk és fegyveresek rendkívüli végrehajtásait megszüntetik; az olyan jobbágyokkal szemben, akik az urbáriumban lefektetett kötelezettségeiket negyedévenként nem teljesítik, tehát csupán az ilyen vonakodó és adóhátralékkkal nem törődő jobbágyokkal szemben, határoznak úgy, hogy a végrehajtáshoz uradalmi megbízottat küldenek ki, aki 3 krajcáros napidíjat és mérsékelt ellátást kap (napi egy icce bor, vagy 2 icce sör), melynek terhét, arányos elosztásban, az adóhátralékos jobbágyok viselik. – 25. Vendéglátást célzó, pénz- vagy termékgyűjtés szigorú figyelmeztetés és elkobzás terhe mellett tilos. – 26. Az adókról és azok szétosztásáról értesíteni kell az uradalmat, a bíró társaival együtt minden évben adjon számot valamennyi bevételről, így a bormérés hozamáról is, és az uradalomhoz tartozó jobbágyok sérelme nélkül, állítsa elő az adóhátralékban lévőket. Amennyiben az uradalom elmulasztaná az elszámoltatást, úgy azt a megyei magistratus fogja elvégezni. – 27. Tizedet, vagy bármi más okiratilag átadott, elcserélt, vagy eladott adófajtát tilos az uradalomnak vagy a falusi bírónak beszedni. – 28. Mint eddig megfigyelhető volt, a falusi bírák, esküdtek és elöljárók számos olyan ügyben bíráskodtak, mely nem tartozott reájuk s ennek kapcsán pénzbírságokat és testi fenyítést is kiszabtak, ez megszüntetendő. Ezután a bírák, esküdtek és elöljárók csak olyan ügyekben ítélkezhetnek és szabhatnak ki büntetést vagy bírságot, amelyek törvény szerintiek, csak a saját földesúri joghatóságuk alá eső jobbágyokra vonatkoznak és csupán olyan úriszéki üléseken, ahol a megye részéről a szolgabíró s annak ülnöke is jelen van és ahol biztosítják a „sedriá”-hoz való fellebbezést. – A kisebb jelentőségű ügyekben viszont, amelyek nem tartoznak úriszék elé, az uradalmi tisztek egyesül is eljárhatnak s a szabálysértések mértéke szerint kiszabhatják a három napi gyalogrobot büntetést, vagy amennyiben a testi fenyíték szükségesnek látszik, a 24 botütés büntetését. – Testileg gyengék, öregek és terhes asszonyok esetében el kell tekinteni a botütéstől, inkább tömlöccel kell büntetni őket, ami azonban nem haladhatja meg a három napot. Az úriszékhez s azon keresztül a megyei sedriához jegyzőkönyvet kell felterjeszteni azokról az esetekről, amelyeket gyalogrobot kiszabásával bűntettek. – 29. Mint megállapították, a tiszatarjányiak hasonlóan az uradalom más falvaiban élő szabad költözésű jobbágyokhoz, figyelmen kívül hagyják a megye döntését és az úriszék határozatát s mindenféle földesúri engedély és hozzájárulás nélkül változtatják lakóhelyüket, kihasználva így a mentes éveket és kijátszva az uradalmat. Úgy határoznak tehát, hogy ezután a mentes éveket kitöltött jobbágy előzetes uradalmi hozzájárulás nélkül ne költözhessék, a földesúri segítséggel, uradalmi fából épített házat ne idegeníthesse el és miként a megyei adóból, úgy a földesúri taxából is három teljes évet fizessen ki, mielőtt a szabad költözés lehetőségével élve tetszése szerint elvonul. Éber figyelemre intik ugyanekkor a bírákat és az esküdteket, vigyázzanak, nehogy valamelyik jobbágy megsértse a fenti rendelkezéseket. Akit pedig szökésen kapnak, kobozzák el minden jószágát, melyből az ingóságok egyharmada a tettenérő, illetve a feljelentő parasztot illesse. – Jelenlegi, a modern idők körülményeihez alkalmazott urbáriumot, az uradalom gazdákodását és a jobbágyok helyzetét figyelembe véve dolgozták ki. Felvétetett 1766. november 3-án a kamarai praefectus és úriszék elnök, valamint a megyei kiküldöttek jelenlétében.
1767. február 25-én a Borsod megyéhez tartozó Tisza-Tarjányban úriszéki ülést tartottak. A résztvevők címe s rangja, mint a bevezetőben. A korábbi ülésen megtárgyalt és jóváhagyott urbáriumot magyar nyelven felolvasták és megmagyarázták a tisza-tarjányi bírónak és esküdteknek. Az uradalmi ügyész kifejtette véleményét, mely szerint a szóbanforgó urbárium nem felel meg a pénzügyi követelményeknek és a földesúri jog érvényesítésének, kéri tehát annak felülvizsgálását. Az úriszék úgy határozott, hogy a fentiekben említett urbáriumot a megyéhez felterjeszteni és felülvizsgáltatni kívánja. Kelt mint fent.
Fiskusi birtok.
(Borsod m.): Tisza-Tarjány possessio