20 oldal, latin nyelvű eredeti

Urbárium, amelyet a visegrádi koronauradalom Nagy Maroson fenti dátummal tartott úriszékén egy közös uradalmi és vármegyei bizottság jóváhagyott.
Kis Oroszi:
Urbarium possessionum Kiss Orosz et Kiss Maross, mindkettő Nógrád megyében, a királyi visegrádi uradalomhoz tartozva. 1766. február 20.
Mielőtt az urbarialis jogokat és kötelezettségeket írásba foglalták volna, figyelemmel az alattvalók eddigi jogaira, tudomásul vették: 1) hogy a sessiok egész sessiok, 1/4 sessiok, fél sessiok és negyed sessiok. – 2) hogy az általuk bírt föld 466 és 3/8 pozsonyi mérő befogadására képes. – 3) hogy rétjei 124 kaszásra elegendők, – 4) hogy szőlei részben az ottani területen, részben a Dunán túl a visegrádi területen fekszenek. – Azután meghívták a vezető bírót, a törvényhozót, az esküdteket és kiss-oroszi birtok számos jobbágyát és ezek kihallgatása után hozták meg az urbarialis pontokat: 1) Az uraságnak fizetendő census megmarad abban az állapotban, amelyben eddig volt: minden egész telkes jobbágy fizet 6 ft., a háromnegyedesek 4,50 ft., a féltelkesek 3 forintot és a negyedtelkesek 1,50 ft. – A házzal bíró zsellérek, ha valami csekély tartozék is van a házhoz 1,25 ft., a ház nélküli zsellérek 50 dénárt. Minden összegeket a falu bírája szedi össze és szolgáltatja be az urasági pénztárba. – 2) Az igás állatokkal rendelkező colonusok ezután is tartoznak azt a három tábla urasági földet, amelyek kisoroszi birtokban két calcaturára vannak felosztva, az egyik évben 64 pozsonyi mérőre kiterjedően, a másik évben 88 pozsonyi mérőre kiterjedően felszántani, amelyeket eddig is szántották, minden évben három ízben, ugyanannyi állattal ahánnyal maguknak szántották, a robot munkán felül, azokat be is vetni, a termést be is takarítani, saját szekereiken behordani és a kisoroszi csűrbe behordani. – 3) Jóllehet ez a hely mint curialis hely semmiféle püspöki tizednek nincs alávetve és csak hetedet vagy nyolcadot köteles szolgáltatni, mégis figyelembevéve a helység határának szűk voltát és terméketlenségét a közönség tartozik adni a bárányokból, kecskékből, méhekből, továbbá a fundusbeli és irtványföldek utáni termésből, azután a borból, az őszi és tavaszi vetésekből, és a kukoricából a szokásos tizedet, mindenféle püspöki beavatkozás nélkül, “sine omni per Episcopatum ne fors formanda praetensione et consequentia”, a Dunántúlon, a visegrádi területen lévő szőlők után, ha azokat az uraság bérbe adja, a szokásos kilenczedet és tizedet. – Az ilynemű gabonát kötelesek beszállítani a kis-oroszi urasági csűrbe, a borból jövő kilencedet és tizedet pedig, amelyek a visegrádi területen adódnak, ingyen kötelesek szállítani a visegrádi sajtolóhoz, a gabona magvakat pedig, amelyek a szigeten teremnek, úgy a majorságbeli, mint a tizedgabonából valókat Kis-orosziból a visegrádi magtárba a megfelelő ellenszolgáltatás fejében. – 4) A nagymarosi majorsági szőlőből adódó munkálatoknál kötelesek hordókat tisztán tartani, a sajtolónál szükséges munkákat elvégezni és mindegyik paraszt köteles az illető szőlő részére 25 karót készíteni és ha a szükség úgy kívánja oda szállítani. – A többi az azon szőlőhöz szükséges munkálatok, amilyenek az ásás, a karók keverése és kihúzása, a kötés. Ezeket beszámítják a többi munkába. – 5) Az utakat, amelyeken az urasági fát szállítják a visegrádi erdőkből, amelyek a jobbágyok részére is szükségesek és amelyeket a vízmosások eléggé megrongálnak, ezeket az utakat tartoznak gondozni a többi robotmunkájukba való beszámítás nélkül, hisz az ő fáikat is azokon az utakon szállítják. – 6) Ők tartoznak kicsépelni az említett tizedekből és az uradalmi majorsági földekből összegyűlt gabonát, még pedig minden 11-ik pozsonyi mérő fejében azzal a hozzáadással, hogy amint az a többi megyénél szokás, minden második 11-nél még egy pozsonyi mérő nekik adassék “kenyérre”. – 7) Ami a tizedből származó kukoricát illeti, azt a colonusok nemcsak a saját földjeikről, ha vannak állataik, kötelesek az említett kiss-oroszi uradalomnak csűrbe beszállítani, hanem az állatokkal nem rendelkező zsellérek földjeiről valót is, és azt mindaz igás munkát, mind pedig a kézi munkát végzők tartoznak megtisztítani és összemorzsolni, még pedig úgy, hogy minden két pozsonyi mérőnek az összemorzsolása egy napi munkának vétetik és számítódik be a robotba. – 8) A cséplésre kijelölt kiss-oroszi uradalmi kertekben azokat a helyeket, ahol a gabona asztagokat elhelyezik és ahol a cséplést végrehajtják, a gabona összehordása előtt ingyen tartoznak megtisztítani. – 9) A bort az uradalom visegrádi pincéiből, a sört pedig és az égetett szeszt Nagy Marosról a kiss-oroszi borkimérőbe, ahol Szent György ünnepétől Szent Mihály ünnepéig az említett italok kimérése az uraságot illeti, ingyen kötelesek a színhelyre szállítani. – 10) Azokat a hajókat, amelyek tüzelőfát hoznak az uraság részére Pestre, a saját lovaikkal kötelesek elvontatni részben Visegrádig, részben Nagy Marosig, mindegyik hajóért két forintot kapván az urasági kasszából. – 11) Jóllehet a visegrádi jobbágyok évi 24 napi robot-munkára vannak kötelezve, de mert ott semmiféle majorsági földek nincsenek és így azon város alattvalói mentesítve vannak az ilyen majorsági földek szántásától és bevetésétől, míg a kiss-oroszi alattvalók a rendes robotmunkán felül a majorsági földek körül is lényeges munkát kötelesek végezni, amint az a 2-ik pontban részletezve volt, akik azon felül kötelesek az ott termett gabonát a csűrbe hordani és az uradalmi robot munka elvégzésére a Dunán is gyakrabban kell átkelniök, azért úgy döntöttek, hogy a kiss-oroszi colonusok közül azok, akiknek van fundusuk és az ahhoz való tartozék és akinek vannak igás állataik, az eddigitől eltérően évenként 20 napi munkára legyenek kötelezve állataikkal és szekereikkel, még pedig az egész telkesek és a háromnegyedesek, oly módon és ugyanannyi állattal, ahogyan maguknak szoktak dolgozni, míg a fél és negyed-telkesek csak két állattal tartoznak szolgálni, de a szekér mellé megfelelő embert kell állítaniok és mindig azt a munkát végezni, amelyet a felügyelő hivatal szab ki. – Azok a colonusok pedig, akiknek vannak földjeik, és az azokhoz való tartozékok, de állatokat nem tartanak, hogy miért nem, ők tudják, az általuk bírt fundusbeli földek címén kétszer annyi kézi munkát kell teljesíteniök, vagyis évenként 40 napi kézi munkát. Azok a zsellérek, akiknek házaik vannak, de tartozékok nélkül, 24 napi kézimunkára vannak kötelezve, míg a háznélküliek 12 napi kézi munkára, méghozzá úgy, hogy ezekből kétharmad essék nyárára, egyhármad pedig a téli időszakra. – 12) A nagy-marossi területen a szénát ők kaszálják, ők gyűjtik egybe, majd az egybegyűjtött szénát oda szállítják, ahova előírják részükre, de mind a kaszálást, mind a gyűjtést és a behordást beszámítják többi munkáikba. – 13) Az uraság részére szükséges tüzifát ők vágják és a visegrádi erdőkből ők szállítják a Duna-partra, de úgy, hogy minden öl vágásáért 30 dénárt kapnak, a Duna-partra való szállításáért pedig ölenként 45 dénárt, de mert ezen összegek miatt panaszkodtak, a szállítás díját ölenként 50 dénárra emelték fel, lévén az utak kövesek és hegyre fel és lemenők. – 14) Amikor az uradalom vadászatra készül, ingyen annyi embert kötelesek előállítani, amennyi szükségesnek létezik. – 15) A mészárszéknek a fele eddig a közösséget illette, amiért bizonyos bérösszeget fizettek, de mert a mészárszék tisztán uradalmi jog, meghagyatik tisztán csak az uradalomnak. – 16) A bor kimérése Szent Mihály ünnepétől egészen Szent György ünnepéig az 1550-ik évi 26-ik törvénycikk értelmében ezután is a közösség tulajdonában marad, az alattvalókra nézve azonban oly feltétel alatt, hogy azon idő alatt, amíg a borkimérés joga náluk van, égetett szeszt és sört confiscatio büntetés terhe mellett nem szabad kimérniök, annál kevésbbé szabad idegeneknek a falubeliek magánhasználatára behozni. Azonkívül, ha a közösség a neki osztályrészül jutott borkimérést bérbe akarná adni, ezt az uradalom tudta nélkül csak súlyos büntetés terhe mellett teheti. – 17) Figyelemmel lévén arra a csekély jótéteményre, amelyet a kissoroszi közösség élvez, azoknak nagyobb jólétéért amint az uradalom eddig megengedte, úgy ezután is megengedi, hogy a visegrádi erdőben szabadon szedhessenek lehullott és száraz gallyakat a tűzhely számára, szükség esetén pedig az épülethez szükséges fát is ott ingyen szedhessék. – 18) Meg van engedve a közösségnek, hogy a saját szőlőhelyén és a visegrádi szőlőhegyen termett boraikat és a szüretkor az égetett szeszből rájuk esett részt akár iccénként, akár hordónként idegeneknek is kimérhessék vagy eladhassák és e címen főző üstöt is tarthatnak, mindegyik után az uraságnak két-két arany taxát fizetve. – 19) Meg van engedve az alattvalóknak, hogy házaikat és szőleiket szabadon eladhassák, semmi esetre sem azonban azoknak a tartozékait, mert azok az uradalmi joghoz tartoznak. Az eladott javak árából levonható az uraságnak járó százalék. Bármilyen nagy legyen a jobbágytól vagy zsellértől eladott ház vagy szőlő utáni összeg, forintonként 2 dénár levonás jár és az esetben, ha az eladó elhagyja az urodalmat, forintonként 5 dénár a levonás az uradalmi kassza részére. – 20) Ha nagy a makktermés, meg van engedve az alattvalóknak akár a visegrádi, akár a nagymarossi erdőben a makkoltatás, mégis azzal a feltétellel, hogy az idegeneknek ezért fizetniök kell. – 21) Fel vannak mentve a kender, a káposzta és egyéb kertbeliek tizedfizetése alól, úgyszintén a konyhabeliekétől is; ennek a fejében a felügyelő hivatal beosztása szerint új zsákokat készítenek az uraság részére. – 22) Elsorolván így az eddigi engedményeket, az uraságot illető jog és jogszolgáltatás, azután a pallosjog, a dunai és más folyókbeli malmok feletti jog és a királyt illető jogok, amilyenek a borkimérők, a mészárszékek, a szeszégetők, a vadászat és a halászat, itt és az összes urasági földeken, éppúgy, mint a nevezett Kiss Oroszi birtokban, ezeknek jövendőbeli szabályozása és minden jövendőbeli kedvezés és fenntartás fenntartatik az uradalom részére.
Pro possessione Kiss Maros:
Ugyancsak Nógrád megyéhez tartozik és a visegrádi királyi koronai uradalomhoz; lakóinak a körülményei hasonlóak a többi azon vidéki lakóékhoz. – Norma urbarialis: 1) A földadók, amint azt eddig is fizették, ezután is ily módon fizetik: Minden egész telkes jobbágy fizet 6 forintot, a féltelkesek 3 forintot, a negyedtelkesek 1 ft. 50 dénárt, a házzal rendelkező zsellérek 1 ft. 25 dénárt, a házzal nem rendelkezők 50 dénárt. Ez összegeket évenként a falu bírája szedi minden negyed évben és szolgáltatja be az uradalmi kasszának. – 2) Robot munkát évenként az egész és a háromnegyed telkesek 20 napon át végeznek oly módon és annyi állattal, ahánnyal maguknak szoktak dolgozni, míg a fák- és negyedtelkesek csak két-két állattal; a zsellérek közül a házzal rendelkezők 24 napi kézi munkát végeznek, a házzal nem bírók 12 napi kézimunkát, ott, ahol parancsolják nekik; azok pedig, akiknek a házuk mellett egyéb tartozékaik is vannak és csak bizonyos okból nem tartanak állatokat, negyven napi munkára vannak kötelezve. Valamennyien munkájukat nemcsak nyáron, hanem egyharmad részben télen is kötelesek végezni. – 3) Mindamellett azok, akiknek fundusuk van és egyéb tartozékaik is, azonkívül igás marháik is, a nagymarosi uradalmi földeken minden szántáskor két napon át, így évenként összesen 6 napon át kötelesek szántani, vetni és a termést saját fáradozásukkal és költségeiken minden 11-ik pozsonyi mérő fejében a nagymarosi urasági gyűjtőhelyre szállítani. – 4) Köteles lesz ugyanaz a kiss-marossi közösség úgy a bárányokból, a kecskékből és a méhekből, mint a fundus utáni földek és az irtványföldek gabonájából és termékeiből, különösen pedig a borból, az őszi és a tavaszi vetésekből és a kukoricából megadni a nyolcadot, amint ez addig is szokásban volt és azt a kismarosi cséplőhelyre szállítani, a kicsépelt gabonát pedig a visegrádi magtárba. – 5) Köteles lesz továbbá az uradalmi nagymarossi ószőlő szüretelésekor az uradalmat megfelelő szedőkkel kisegíteni anélkül, hogy azt a robotmunkába beszámítanék, a hordókat megtisztítani, a sajtó körüli munkát elvégezni és mindegyik paraszt köteles azon szőlő részére 25 karót készíteni és amikor a szükség kívánja, odaszállítani. A többi a szőlő körüli munka, mint amilyenek az ásás, a karók beverése és kihúzás, a kötözés beszámítódnak a többi munkájuk közé, a szaporítást és a nyesést úgy mint eddig készpénzzel fizetik nekik az uradalmi kasszából. – 6) Az utakat, amelyeken az uradalmi fát hordják fizetés ellenében a nagymarosi erdőkből, ugyancsak a többi munkába való beszámítás nélkül kötelesek jó karban tartani, még pedig azon a címen, hogy ők is saját fájukat ugyanazokon az utakon szállítják. – 7) Az urasági cséplésre kijelölt kertnek azon helyeit, ahova a termést összehordják és ahol a cséplés végbe fog menni, a gabona behordás előtt rendbe kell szedniök. – 8) A kukoricát épp úgy, mint a kismarosi colonusok, akiknek állataik vannak, a saját területükről és az állatokkal nem rendelkező zsellérek területéről kötelesek beszállítani a kismarosi cséplésre berendezett kertbe, ahol azt mind az igás, mind a kézi munkát végzők kötelesek a szalmától megtisztítani, majd a megtisztítottat összemorzsolni oly formán, hogy minden két pozsonyi mérő összemorzsolása egy napi munkának számítódik be. – 9) Amikor az uradalom vadászatot készít elő, ingyen tartoznak annyi embert a rendelkezésére bocsátani, amennyit szükségesnek tart. – 10) A helység határában kötelesek az uraság részére kaszálni, a szénát összegyűjteni és az összegyűjtött szénát oda szállítani, ahova parancsolják, de mind a kaszálást, mind a gyűjtést, mnid a behordást beszámítják nekik több munkájuk közé. – 11) Amennyiben az uraság részére szánt tüzifát a beosztás szerint pénz ellenében fűrészelik, vágják és a marosi erdőkből a Dunapartra szállítják, amikor a fűrészelésért és vágásért ölenként 30 dénárt kapnak, a szállításért pedig ölenként 45 dénárt, de mert ezzel nem voltak megelégedve, figyelemmel arra, hogy a szállítás nehéz utakon történik, megmaradván a vágásért járó ölenkénti 30 dénár, a szállítási díjat ölenként 50 dénárra emelték fel. – 12) Az említett nyolcadból összejövő gabonát az ő kötelességük kicsépelni a minden 11-ik pozsonyi mérő után járó mérést, azzal a hozzáadással, hogy minden második mérésnél a másutt is dívó szokás szerint ráadásul még 1–1 mérőt nekik juttatnak “pro pane”. – 13) A mészárszék, ha ilyent itt is felállítnak, megmarad az uraság számára. – 14) A borkimérés a kismarosi urasági borkimérőben egész éven át az uradalom részére marad. A bornak a szállítása a nagymarosi partról a borkimérőbe és az égetett szesznek a megfelelő helyre való vitele az ő kötelességük munka beszámítása mellett. És mivel a kismarosi colonusok még nem bírják szőleiket a megfelelő állapotban azért az eddig dívott szokás szerint, az 1550. évi 36-ik pont értelmében Szent Mihály ünnepétől Szent György ünnepéig őket illeti a borkimérés joga, de azzal a feltétellel, hogy abban az időben, míg a saját boraikat mérik, sört vagy szeszt sem kicsiben, sem nagyban confiscalas büntetés terhe mellett nem szabad kimérniök, annál kevésbbé idegenektől a saját szükgéletükre bort vásárolni. – 15) Figyelembe vévén, hogy a kismarosi közösség mily csekély hasznot élvez, állapotának a megjavítására, kiszakítanak még a részére bizonyos irtványföldet, amelyet úgy kell az alattvalók közt felosztani, hogy a kapott részbe mindegyikük 2–2 pozsonyi mérőt tudjon bevetni. Továbbá, amint eddig is megvolt engedve, a jövőben is a marosi erdőkben szabad legeltetés illesse őket, a lehullott és a száraz fát összegyűjthessék tűzhelyük számára, míg az építkezéshez megkaphassák az élőfát is. – 16) Meg van engedve a kismarosi közösségnek, hogy az ottani szőlőhegyen termett boraikat, úgyszintén a szüretkor adódó égetett szeszt urnánként vagy hordónként árusíthassák és ezen a címen főző-üstöt is tarthassanak két arany ellenében. – 17) Megengedtetik továbbá az alattvalóknak, hogy házaikat és szőleiket szabadon adhassák-vehessék, de semmi esetre sem a tartozékok szabad adás-vétele, ami az urasági joghoz tartozik. Fennáll az eladásnál jelentkező összegből az uraság részére való levonás joga úgy hogy minden házat vagy szőlőt eladó colonus minden forint után 2 dénárt ad le, aki viszont az eladás után el is költözik, forintonként 5 dénárt tartozik leadni. – 18) A kender, a káposzta és a kerti növények után és bizonyos a fundushoz tartozó földek után nem jár nyolcad, de ennek a fejében a felsőbbség által kiszabott arányban új zsákokat kötelesek készíteni az uradalom részére, amint a szükség kívánja. – 19) Makktermés idején a kismarosiak az ilyen erdőkbe hajthatják disznóikat, amikor fejenként a nagy disznók után 10–10 dénárt, a középső disznók után 5 dénárt és a kis disznók után 2 dénárt fizetnek 1-1 után az uradalomnak. – 20) Ezen engedmények felsorolása mellett, a jog, a jogszolgáltatás, valamint a pallosjog, a malmok feletti jog, ha vannak ilyenek, a királyi jog, mint a borkimérők, a ser és az égetett pálinka, stb. továbbra is a régi jogszokás szerint maradnak.
Datum in sede dominali, 1766. február 20. – 7 aláírás, mindegyik pecséttel ellátva. – Az egységes úrbéri rendezés akadálya, hogy sok, készpénzért vásárolt földterület van a lakosok birtokában, ezek a földvásárlások az előző tulajdonos “sub Dominio Storumbergiano” idején történtek, de az új tulajdonos, a koronauradalom idején is folytatódtak, további nehézség a határ szűk volta és terméketlensége, a szigeten homokos talajon lévő szántók stb., ha itt az előírás szerinti 24 mérő kapacitású szántóterületet egy egész sessióhoz kimérnék összesen 19 és fél egész sessióra lenne csak elegendő, végül pedig a lakosok sem egyeznek bele az egységes felosztásba, mert készpénzen vásárolt földjeik megjavítására már sok munkát és trágyázást fordítottak.
Kiss Orosz(i) “possessio curialis” és Kiss Maross possessio a visegrádi koronauradalom tartozékai.
(Nógrád m.): Kiss Oroszi – Kiss Maross