Egykorú másolat. Német nyelven.

Jegyzék azokról a kifogás-pontokról, melyek Linder, gyulai dominiumbeli provizorral szemben felmerültek. A szövegből kivehetően vagy a provizor valamelyik magasabb rangú beosztottja, vagy a kamara által hosszabb időre a provizor mellé rendelt biztos készíthette. Datálás nélkül. Későbbi indorsatuma szerint: 1700-ban kelt.
Gyula:
A jegyzék „in medias res” kezdeti mondanivalóját, valószínűleg egy nagyobb jelentésnek a konkrét vádakat tartalmazó kivonata az irat: A provizor egy évvel ezelőtt árendába vette a sókereskedés jogát a kamarai adminisztrációtól, az egész dominium területére. Ámde ezt a sókereskedést nem a legtisztességesebb módon gyakorolta. Az irat szerzőjét is bekeverte a dolgaiba, amikor pl. tudta nélkül robotos szekereket vett igénybe sóüzletei lebonyolításához, ugyanakkor az irat szerzőjének nevében igényelte a robotos szekereket. Elsikkasztott 90 kőnyi sót, s ezt számadásaiban olyan formán helyezte kiadásba, mintha az a gyulai várbeli fegyvermesternek lett volna átadva, elmaradt illetményei pótlására, rendezésére. Ám ugyanakkor a fegyvermester egyetlen kőnyit sem kapott ebből a sóból. Az irat szerzője szerint, ezekről a sómanipulációkról a tótváradi harmincadhivatal tisztjeinek is tudniuk kell. – Még 1699-ben történt, hogy a provizor egy Sabo (= Szabó) István nevű magyar nemessel összejátszva, 218 vödör bort hozott Gyulára, a bort 4 forintjával vette vödrönként, és – anélkül, hogy bármiféle adót fizetett volna utána – Aradra adta tovább 7 forintért, a hasznot zsebrevágta, holott közismert dolog, hogy Gyulán van kincstári borkimérés, mely a királyi fiskus vagyonát gyarapítja jövedelmével. – Egyébként a gyulai, rácvárosi kocsmát ugyan árendába adta ki évi 40 forintért, de az árendással összejátszva, fele-fele alapon saját csempészett borait mérette ott ki. – Továbbá. a várkapitány tudta és beleegyezése nélkül, saját részére építtetett egy serfőzőházat, s nem elég, hogy ebben is a maga hasznát kereste, de mivel az egyik szegény rácnak a háza útban volt neki, azt egyszerűen kisajátította, lebontatta; mikor a szegény rác panaszkodva és kérő szóval fordult hozzá, ezekkel a szavakkal kergette el: „Wass frag ich nach dir, gehe hin zum Teüffel!” – Továbbá összejátszva Santo (= Szántó) és Urban hajdúkapitányokkal, azoknak – a kamarai adminisztráció, ill. a király malomjövedelmeinek kárára – Békésen egy malom létesítését engedélyezte, az építkezéshez kincstári faanyagot adott oda nekik, sőt: kincstári malomköveket is készült nekik Békésre csempészni. E malomba – jóllehet a kamarai adminisztráció ezt is megtiltotta – 1/3 rész erejéig betársult. – De adott el kincstári malomkövet egy aradi rácnak is. – Visszaéléseket követtt el a provizor a tizedgabona beszedésénél, illetve beszállításánál is. Az előírt királyi mértékkel szedette be, a saját házához rakatott le belőle, majd a kisebb, kassai köblössel szállíttatta a kincstári raktárba a kicsépelt gabonát; a különbözetet eltulajdonította. – Ám az a gabona, amit így a raktárba szállíttatott, olyan szennyes volt, hogy abból a katonáknak csak rossz ízű lisztet lehetett őrölni; mikor a várparancsnok emiatt felelősségre akarta vonni a provizort, az áttolta a felelősséget a jelentés készítőjére, mondván, hogy az ő feladata lett volna a gabona tisztítása. – De manipulált a provizor a sertéstizeddel is. Ahol megváltották, ott magasabb megváltási árat szedett, a különbözetet szintén zsebrevágta. (Mindez hosszan, részletesen, számadatokkal előadva, leírva.) – De züllesztette a provizor a subditusoknál a szolgáltatási fegyelmet is, mert pl. a genoi (= jenői) malomépítésnél, melyet a budai kamara adminisztráció gratuitus laborból kívánt felépíttetni, az összegyűlt subditusoknak azt mondta, hogy követeljenek munkájukért pénzt, vagy széledjenek haza; azok el is széledtek, és csak von Herberstain gróf, ezredes, gyulai várparancsnok katonai asszisztenciájával lehetett őket újból munkára kényszeríteni. Egyébként – s itt újból adatokat is közöl a jelentés készítője – manipulált a provizor a különböző munkákért kifizetett munkabéreknél is (valószínűleg ezért bíztatta a gratuitus laborra jelentkező embereket is, hogy kérjenek munkájukért pénzt!). – De csinált olyasmit is a provizor, hogy beállított számadásaiba 200 öl fáért 80 Ft kiadást. – A jelentés készítője vele együtt hosszabb szolgálati időt tötött el, tudja, hogy soha tüzifát nem vett ölben mérve a provizor, „sondern nur Von denen Bawern Steckchen holtz zugeführt woerden…” – Veretett továbbá a provizor sokszor téglát, de a jelentés írója nem tudja, mire használhatta fel, hiszen „die Häusser mehr Ruinirt, desto weniger Repariret worden.” – Végül a jelentés készítője kijelenti: kész Lindler viselt dolgairól bővebb adatokkal is szolgálni, illetve még bővebbekkel, de ahhoz elengedhetetlenül szükséges az, hogy a kamarai adminisztráció végeztesse el Lindner valamennyi számadásának felülvizsgálatát.
Gyulai dominium.
(Békés m.) Gyula – Tot Warad – Begisch (=Békés) – Arrath (=Arad) – Geno (Jenő)