Egykorú kamarai másolat. 15 oldal latin + 1,5 oldal magyar nyelvű testimoniális levél Kovacs István provisor aláírásával, 1754. június 27. dátummal.

Conscriptio – Köröskeny Károly, a tokaji kamarauradalom fiskális prokurátora által, a Szepesi Kamara rendeletére elkészített összeírás a fenti faluról, mely, mint a magvaszakadt Pósalaki család deficiálásával a királyi fiskusra szállt, tartozékaival együtt. Kelt a helyszínen, a fenti napon.
Monospetri:
Bevezetőben az összeíró fiskális egyrészt küldetése okát, célját jelzi, majd topográfiai adatokat közöl: pontosan meghatározza az összeírásra kerülő falu helyét a megyében, elhelyezi a falut földrajzi környezetébe, megadva a szomszédos falvak nevét. – Fontos természeti adottsága a falunak az, hogy egyrészt piac szempontjából közel esik Margitta oppidumhoz, másrészt az a tény, hogy a falu határában folyik el a Berettyó folyó. – A deficiens Pósalaki család a falu közepén építtetett magának fából három szobás udvarházat, a szobákhoz szükséges és elegendő mellékhelyiséggel és pincével befogadóképessége csöbör borban. – Az udvarház és beltelki udvara részint léc-, részint élősövény-kerítéssel kerített. – Az udvarházhoz tartozó udvar „pro ratone Status Nobilitaris sat ampla.” Ezen az udvaron épültek fel a ló-, a szarvasmarhaistállók, valamint a sertés- és tyúkólak, de van itt egy kitűnően megépített haltartó medence is; továbbá magtárépület, mely nemcsak a gabona, de a szárazfőzelékfélék tárolására is alkalmas. – Az udvarház D-i oldalán tágas a zöldségeskert. – Ennek Ny-i oldalán pedig egy káposztáskert, amely mellé egy nagy sertésól („stabulum porcarium”) épült. – Az udvarház közvetlen szomszédságában van a Berettyó folyón forgó négykövű malom, mely szintén a curia nobilitaris tartozéka. Alig van az esztendőnek olyan szakasza, amikor ennek a jól jövedelmező malomnak akár a víz sekélysége, akár annak gyenge sodra miatt állnia kellene. Ellenkezőleg „…ex Affluentia Aquae et abundantia frumenti a longe induti continuum sortitur progressum.” – A nemesi udvarházhoz az extravillanumban allodiális szántók is tartoznak, ezeket a Pósalaki család három nyomásra műveltette; kapacitásuk pozsonyi mérőben. – Továbbá allodiális szőlők területük kapásokban, hozamuk hordó borban. – Ugyanitt még allodiális rétek hozamuk kocsi szénában. – Az allodiális szőlőket az idei tavaszi munkák kivételével „per conductos mercenarios excoli assolebant.” – Igen érdekes és ritka adatok a művelés költségeiről, a művelési módról: „…quarum cultivatio, utpote fossurne (háromszori kapálás) cum apertura et clausura per Annum de necesse contingit quinquies eiusque singula hactenus constitit in mercenarys Rhenensium florenorum 12. Non absimiliter vineae scissura constat singulo Anno Rhenensibus florenis 12. Ligatura vero, quae nonnunquam torais vicibus est necessarium, exurgit per Annum ad Rh fl. 11 cruciferos 15.” – A Pósalaki családnak itt tekintélyes jobbágyállománya volt 39 egész-, 22 félsessiós jobbágy és 24 zsellér. – Táblázatos összeírás az egésztelkes jobbágyokról, az alábbi fejrovatokkal: 1) A jobbágy neve. – 2) Fiainak száma, keresztnevük. – 3) Lovainak; 4) ökreinek; 5) teheneinek, 6) méhkasainak száma. – 7) Hány darabban van a jobbágy sessionalis szántóföldje. – 8) A sessionalis szántóterület kapacitása, pozsonyi mérőben. – 9) A sessionalis rétek hozama (szekér szénában). – 10) A jobbágy szőlejének nagysága (kapásokban). – 11) A jobbágy évi robotkötelezettsége robotnapokban. – Ugyanilyen fejrovatokkal készített az összeíró táblázatos jegyzéket (úrbéri tabellát) a féltelkes jobbágyokról, sőt a szokástól eltérően még a házas zsellérekről is. Utóbbiaknál azonban a szántók és rétek nem sessionalis tartozékokként szerepelnek, de nagyságukat szintén megadja. – A táblázatok után az összeíró egyszerű névjegyzékbe foglalja mindazokat az egész- és féltelkes jobbágyokat, akik jogállásuk szerint örökös jobbágyi státusban vannak. – Majd kilenc pontos magyarázatot fűz az úrbéri tabellákhoz. E pontok rövidre fogott tartalma: – 1) Tény az, hogy vannak féltelkes jobbágyok, akiknek nagyobb területű a telektartozék-szántójuk, mint az egésztelkesek bármelyiké. Ennek két oka van. Egyrészt az, hogy amikor a Pósalakiak még aktív gazdálkodást folytattak, gyakran megtették azt, hogy egy-egy jobbágyuktól elvették a sessionalis szántók kisebb-nagyobb darabokat az allodiális szántókhoz csatolták. De az sem volt ritkaság a Pósalakiak idejében, hogy az egyik jobbágytól, aki kevésbé volt kedves a számukra, önkényesen el-elvettek egy-egy darabot a szántókból, s azt olyan jobbágyuknak adták, aki kedvesebb volt előttük amannál. – 2) Lényegében ugyanez az oka annak is, hogy miért van olyan zsellér, akinek nagyobb darab földje van, mint a telkes jobbágyok többségének. De a földesúri önkényes rendezésen kívül, van ennek egy másik oka is, éspedig az: „Quod cum praemmorati inquilini e petrum suorum potestate emancipati fuissent, eotum Pater eorum pro posse suo, ipsis particulas, quas modo possident, exciderunmt.” A megállapítás természetesen elsősorban a jobbágytelki tartozékok modulációját magyarázza. – 3) A kimutatásban csak az egyik nyomásba vethető kapacitás tüntette fel a conscriptor azért, mert a három nyomás szinte pontosan egyforma, s gyakorlatilag egy-egy harmad. Egyszerre úgyis csak 1/3-ot művelnek, a pihentetett 2/3-ot sem tavaszival, sem őszivel nem szokták vetni („…nam caeterae… sive vernali, sive vero autumnali inseminari solent…”). – 4) Ebben a faluban a jobbágyok sem taxa, sem census formájában nem adnak pénzbeli szolgáltatást. Évi robotkötelezettségük 8 és 15 nap között változik. A zselléreké itt is 8 nap egységesen. Azok, akiknek igásállataik vannak, igás-, a többiek gyalogrobotot teljesítenek. – 5) Amikor a gabona tizedelése folyik, minden subditus köteles beadni egy csirkét, „de reliquo: per totius anni decursum nihil.” – 6) Az elmúlt három esztendőben annyira rossz volt a szőlőre az időjárás, hogy a semminél alig volt több a borkilencedből eredő földesúri jövedelem. De már közepes termés is meghozza a 20 urnányit a kilencedből. – 7) Közepes esztendőben a kenyérgabona-kilenced meg szokta hozni a 180 pozsonyi köböl szemesgabonát is a földesúrnak. – 8) A zabkilencedből is be szokott jönni 20 köblösnyi, „sed hoc nonnisi per accidens et incertum, Non omni enim anno Seminatur.” Árpát és szárazfőzelékféléket azonban ebben a határban általában nem vetnek, „propter damna per erucas (= hernyók), muscas et alia insecta facile emergibilia.” – 9) A méhekből, nagyon kevesen foglalkoznak velük a subditusok közül, csak igen csekély a földesúri jövedelem. – E pontban említi meg azt is az összeíró, hogy: „Regiam Decimam nec Domini Terrestres, neque vero Pagani (= a falubeliek, tehát a subditusok) praeexarendare consueuerunt.” – A továbbiakban újabb fontos adatokat rögzít a conscriptor, mind az allodiális gazdálkodásra, mind pedig a kamara kezelésébe, s a királyi fiskus tulajdonába kerülő possessióból eredő jövedelmek gyarapítási lehetőségeire vonatkozóan. E hosszabb fejtegetés rövidre fogott tartalma az alábbi: A földesúri kocsma a falu belterületén kívül van, a Margitta oppidumba vezető út mellett. A Pósalakiak ezt a kocsmát évente 42 Ft. 30 Kr. árendáért adták ki. Bent a faluban is van egy ideiglenes kunyhó, mely szintén kocsmáltatás céljára létesült, csapszék-féle. De újabban ott sem a földesúr, sem a falubeliek nemigen mértek bort, illetve csak igen-igen ritkán. – A faluhoz tartozó földesúri makktermő erdő annyira szegény makkban, hogy a kb. 100 db-os földesúri kondát sem bírta el; a Pósalakiak általában más határokba hajtatták disznaikat makkra, s megfizették értük a makkbért. – Az allodiális gazdasághoz Pósalaki-hagyatékként van (a conscriptor véleménye szerint a jövőben is kell, a többiekkel együtt) egy ispán, kinek javadalma 25 rénes Ft. és 30 kr. évente; továbbá: természetben kap 28 köblös kenyérgabonát és 4 pár csizmát. – Továbbá van egy majorgazda is, ki évente kap 18 Ft. készpénzt, 3 oldal szalonnát, 50 font sót, 1/2 mérő szárazfőzeléket, 1 pár bőrsarut és egy süveget. – Van továbbá egy szolgalegény, ki évente kap 11 rénes Ft. készpénzt, 7 1/2 mérő búzát, 3 mérőnyi kenyérgabona-vetést, egy süveget, egy pár bőrsarut, 2 pár csizmát 1/2 mérőnyi szárazfőzeléket. – Egy ökrösbéres, aki évente kap 8 Ft. készpénzt, egy szűrt, egy dolmányt, egy pár bőrsarut, egy süveget, egy pár bocskort, két pár csizmát, 2 rend fehérneműt, 13 mérő búzát, 50 font sót, 1/2 mérő szárazfőzeléket, 96 font szalonnát. – Az összeíró fiskális prokurátornak az a megállapítása helyszíni szemléje alapján, ami az összeírás alkalmával történt, hogy a majorsági gazdálkodást a Pósalakiak az utolsó időkben nagyon elhanyagolták. Ennek az a fő oka, hogy a Pósalaki család utolsó sarjai igen keveset értettek már a gazdálkodáshoz. Ez a magyarázata annak is, hogy sem jobbágyi rendtartás (ordinatio), sem urbarium nem volt. – Az urbarialis rendezésen kívül (ez a fiskális prokurátor véleménye) a falubirtok jövedelmezőségét az alábbi intézkedésekkel lehetne a legrövidebb időn belül, a legeredményesebben fokozni: 1) Először is be kellene állítani legalább 200 darabos juhászatot. 2) A szántóföldi művelésre alkalmas területen nőtt cserjéseket a legsürgősebben ki kell irtani. 3) Be lehetne állítani faszénégetést is a nem sok hasznot hozó erdőben. 4) De könnyedén be lehetne vezetni a sör- és pálinkakifőzést is, de a hasonló, kisebb földesúri haszonvételeket is sikeresen lehetne itt kultiválni. – A fiskális prokurátor – miután a szokásos módon zárta az összeírás, egy hónap múlva, 1754. június 27-én kiegészíti azt Kovács Istvánnak, a Pósalakiak alatt is 12 esztendőt szolgálatban töltött tiszttartónak bizonyságlevelével az összeírás függelékeként, aki vallomást tesz arról, hogy az elmúlt 12 esztendőre visszapillantva, mekkora mennyiségű kenyérgabonát jövedelmezett évente a négykövű malom. Több száz köböl mindegyik gabonaféléből; a malom igen nagy forgalmú, jól jövedelmező volt a Pósalakiak alatt is. Az árendás, illetve részes-molnárral a Pósalakiaknak kontraktusuk volt, mely szerint a vámgabona-jövedelem 1/4 része a molnáré. – Az urbarialis összeírás e függelékkel zárul.
Monos Petri konfiskált Pósalaki-javak.
(Bihar m.): Monos Petri