Eredeti. 4 oldal latin

Conscriptio – Tállya mezőváros magisztrátusának öt tagja, a főbíró, a főjegyző és három városi szemátor által, a tokaji kamarauradalmi provizor és inspektor jelenlétében és ellenjegyzése mellett elvégzett összeírás, néhai Roskoványi János, Esterházy-ezredbeli őrnagy özvegye, a nemrégiben elhalt Banics – egyebütt Banicz – Mária Tállya oppidumbeli javairól. Kelt az oppidumban, a fenti napon. A helyszíni szemle az összeírás írásbafoglalását megelőző napon esett meg. A Roskovány-subditusokról, kik a Sáros megyei Roskovány faluban élnek, lásd az UC 153 : 66 jelzetű másik conscriptióról készült kivonatot.
Tállya:
Az özvegynek a városban volt egy szabad fundusa, szélessége 9 öl, hossza 33 öl; ez a fundus a várost körülvevő kerítés mellett fekszik „ad cingturam oppidi situs”. – Ezen a funduson egy lakóház áll. A ház kőből épült; benne két szoba, egy boltívesre kiképzett kamra és konyha van; a ház alá van pincézve, kőből felfalazott négy rekeszből álló pincéje van. – Ehhez a jól megépített házhoz tartozik a beltelekben egy istálló és egy kocsiszín is, jóllehet ezeket az épületeket az özvegy nem ugyanezen a funduson, hanem egy közelben levő taksás kamarauradalmi funduson építtette fel, saját költségén. – A fenti szabad fundust az elhunyt a régebbi lakóházzal együtt, továbbá két szabad szőlővel (az egyiknek neve Nyerges, a másiké Mulató), melyek szintén Tállya oppidum határain belül esnek, s az itteni szőlőhegyeken vannak, nemkülönben egy darab szabad réttel együtt, ez a rét azonban Rátka possessio határában van, 1771-ben vásárolta meg 2000 Ft.-on Kubinyi György nemestől. – Az elhalt özvegy vagyonállagához tartozott még egy másik darab szőlő is (ez is szabad szőlő, szintén Nyerges a neve), továbbá kb. 10 köblösnyi, két darabban fekvő szabad szántóföld, ennek a két db földnek a neve együttesen „A kétkötél föld”, ahogyan a lakosok nevezik, nemkülönben egy „Hortus item liber az allodiális in Vicinitate Allody Pinteriani locatus” is. – Ezt az egész, fentebb részletezett vagyonkomplexumot, miután az özvegy örökösök hátrahagyása nélkül halt meg, a királyi fiskus, törvényes konfiskálási eljárás útján bekebelezte, s kamarai kezelésbe adta át. – A conscriptor és a magisztrátusbeliek a ház és a fenti vagyonállag számbavétele után együttesen lemennek mind a négy pincébe, s ott nagy mennyiségű bort írnak össze. A borokat osztályozva leltározzák: I., II. és III. osztályú borokat jegyeznek fel hordószámra, megadva nyomban a borok értékét is, rénes Ft.-ban és kr-ban. Közbevetőleg megjegyzik, hogy nemcsak a fenti pincékben, de a szőlőbeli présházban is találtak hordószámra borokat. – Ezt követőleg mind a háznál, mind a kertben, mind a szőlőkben, illetve présházban az elhalt özvegy ingóságait, bútorait, házi eszközeit, a szőlőmunkához szükséges szerszámait, edényeit stb. veszik számba a leltározó, illetve összeíró magisztrátusbeliek. Igen jó leltár is ez egyben, becsértékekkel. – Asztal, festett faszékek, fából készült nyoszolyák, majd finomabb kivitelű, kényelmesebb kárpitozott székek. – Tölcsér; vashulladék, fenyődeszkák, fenyőlécek. – Szőlőprések ebből van nagyobb is, kisebb is, szüreteléshez való kádak. – Egy katonai tábori sátorkészlet. Ehhez voltak megfelelő matracok is, de azokat a kamarauradalmi provizor még a conscriptiót megelőzően saját használatára elszállíttatta a házból. – Egy nagyobb rosta, mely arra szolgál, hogy a kitaposott szőlőtörkölyt beletéve, kicsurogjon belőle a még benne maradt must. Van egy kisebb, már meghibásodott rosta is. – Továbbá a szőlőkapáláshoz való kétágú kapák, ezután szélespofájú, közönséges kapák, utóbbiak már erősen megkoptak. – Ugyancsak a szőlőbe való metszőkések, ezek is meghibásodtak már. – Hordófeltöltögetéshez való tölcsérek, illetve töltögető fakancsók, elöregedtek. – Azután zsákok, puttonyok, kiskádak, üres hordó, üres átalagok; egy vajköpü. – Továbbá „Matta Vulgo Dékény (= gyékény) pro tegendis Cadis.” – Egy vasalt ajtó; tölgyfaoszlopok, fenyőgerendák, szénahordáshoz való vendégoldalak; zsindelyek és szőlőkarók. – Ezután az összeíró magisztrátusbeliek egy közbevető bizonyságtételt mondanak el, még mielőtt a conscriptiót tovább folytatnák, illetve lezárnák. Mint ebben előrebocsátják a tokaji kamarauradalmi fiskális nemrégiben 1773. március 20-án már készített egy kamarai használatra szolgáló conscriptiót. Ezt módjukban állott betekinteni. E conscriptióban foglalt ingóvagyon-állaghoz képest ez idő szerint hiány mutatkozik. – Ezzel kapcsolatban a magisztrátusbeliek egyhangúlag és hivatalosan tanúsítják: megfelel a valóságnak az, hogy Bogyó Ferenc, Vizsoly possessióban élő tiszttartó, aki a Semsei család szolgálatában áll, pontosan egy hónappal azt követően, hogy a procurator fiscalis kint járt, tehát földesúr évi április hó 20-án megjelent a helyszínen, s ezen, valamint a következő napon, tehát április 21-én, mitsem törődve a zárakkal, a fiskális által lepecsételt lakatokkal, ajtókkal, önhatalmúlag és erőszakosan feltörve azokat, behatolt a házba és annak melléképületeibe, mindenekelőtt a pincébe, s onnan közönséges borokból, aszúszőlőből és máslásból összesen 16 1/2 hordónyit kocsikra rakatott és elszállíttatott. – De ugyanakkor elvitetett egy fa- és egy vasalt faládát. E ládák tartalmát jelen conscriptióban emiatt nem lehetett számba venni, de az köztudomású volt Tállyán, hogy ezekben a nagy ládákban őrizte az elhalt özvegy a finomabb minőségű és értékesebb kivitelű házi- és konyhaeszközeit, ónedényeit. – De mindezzel meg nem elégedve, elvitt még egy nyerget is, minden kellékével, majd három párnát, illetve derékaljat, apró házieszközöket, valamint kb. 20 köblösnyi zabot is. – A provizor mindezt fényes nappal, s annak ellenére tette meg, hogy az egyik szomszédos hospes-jogú polgár több ízben is erélyesen tiltakozott a tiszttartó eljárása ellen. – Lezárva ezt a közbeeső bizonyságtételt, az összeíró magisztrátusbeliek ezután az elhalt özvegy kintlevőségeit írják össze. Rövid, de jól érthető megnevezéssel megjelölve és rénes Ft.-ban pontosan megadva valamennyit. – E tételek között van egy nagyobb, 1300 forintot kitevő is. Ez kölcsönbe volt kiadva nemes Kubinyi Györgynek. A nemes ezt a kölcsönt úgy akarta visszafizetni közvetlenül az özvegy halála előtt, hogy lekötötte neki három darab, a tállyai szőlőhegyeken levő szőlejét azzal, hogy majd tulajdonjogilag is az özvegyé lesz mindhárom. Minthogy időközben az özvegy meghalt, a kölcsönösszeg ilyen formájú elszámolása meghiúsult. Kubinyi a három szőlőt saját kezelésébe visszavette, s most már a királyi fiskusnak adósa az 1300 Ft.-tal, amely összeget a kamara tart nyilván, s hajt majd be. – A program szerinti összeírás ezzel be is fejeződik. Ámde a magistrátusbeliek nemcsak hivatalos emberek, de szőlősgazdák is, s erről tanúskodik a conscriptio zárófejezete, melynek tartalma: az összeíró magisztrátusbeliek, annak érdekében, hogy a nagy mennyiségű és jól kezelt borokban a konfiskálási eljárás elhúzódása, s a birtok sorsának eldőltéhez szükséges idő miatt kár ne következzék be, saját maguk, mindjárt az összeírás végén elvégezték a borok feltöltögetését, pontosan elszámolnak vele milyen borból mennyit kellett e célra felhasználniuk, s az újboroknak a tarczali kamarauradalmi pincékbe való átszállítása felől is intézkedtek.
Tállyai Banicz-javak.
(Zemplén m.): Tállya oppidum