|
Description
|
Vitézlő Ramocsa Pál szolgabíró és vitézlő Egry István esküdt jelentése a 1631. május 12-én tekintetes és nagyságos Lónyay Zsigmond kérésére a Szatmár vármegyei Aranyosmeggyes mezővárosban a meggyesi vám ügyében tartott bizonyításról.Első tanú Gudor Sebestyén, Csáky István jobbágya Aranyosmeggyesről úgy tudja, hogy a Miszten innen lakók, a misztótfalusiak csak vám követéssel (?) tartoztak, a bányaiaktól azonban Báthory Miklós idejétől a vámot, harmincadot beszedték. Második tanú Frus Tamás, Csáky István jobbágya, aranyosmeggyesi, ugyanazt vallja. Harmadik tanú, Gyöngyösi Gáspár, aki a tatárjáráskor került ide, Perényi Gábor aranyosmeggyesi jobbágya, azt vallja, hogy ő a vámos, Szabó Imre sógora volt, aki megvette a vámot a bányaiakon. Ő is volt vámos, mind a két részről, Dóczy András őnagysága és Perényi uram részéről is. Czet Orbán bányai embert, aki saját juhait Szirmay Györgyének mondta, Vasváritól kellett visszatéríteni vámfizetésre, 5 forintot, egy kövér juhot, egy kapcát adott. Negyedik tanú Varga Pál, Csáky István jobbágya, aki Báthory Miklós idejében szállott ide, azóta a bányaiak vámot fizetnek. Ötödik tanú Kovács Boldizsár, hatodik Szabó István, hetedik Csomor Pál, mindannyian Csáky István aranyosmeggyesi jobbágyai, akik szerint fizették a vámot. Nyolcadik Demjén Boldizsár, kilencedik Demjén Márton, Csáky jobbágyai semmit nem tudnak. Tizedik tanú Székely János, Csáky jobbágya, Vámos Imre szolgája volt, tudja, hogy megvették a vámot. Ő maga is visszahajtott egyszer egy nagybányai szekeret, amely elszökött a fizetés elől. Tizenegyedik tanú Tóth Mihály, szintén Vámos Imre szolgája volt. A bányaiak néha elszöktek, három szekeret is behajtottak, törvényt vettek rajtuk, néha csak az ostor maradt az övék. Tizenkettedik Galos Tamás, Csáky jobbágya ugyanazt vallja, mint az első és második tanú.
|