|
Description
|
1630. július 4-én vitézlő rátóti Gyulafy Miklós Szatmár vármegye alispánja, Ramocsa Pál szolgabíró és Szabó György esküdt Feketefalu és Középújfalu határának kiigazítására a helyszínen megjelentek nemzetes Kökényesdi Péter, illetve Nagybánya város kérésére.Tanúként meghallgattak húsz embert. Dobravicáról Kelemen Balázs 100 éves, Szabó Zsuzsanna jobbágya szerint a Farkas patakán túl a feketefalusiaknak tilalmas volt. Tóth Péter 114 éves és Mihály András 65 éves, Szabó Istvánné jobbágyai nem tudnak semmit. Ugyanennek a jobbágya, Madarász András hiti után azt vallja, hogy tudja bizonyosan, hogy a patakon által ne bocsássa a marhát, mert az feketefalusi föld, a marhát mindjárt behajtják.A határjárás során a tanúk húszan lévén, tizenegye egy nyomon menvén el, amelyek a Farkas kútja és Farkas patakára mutattak. Ítélet: A tanúvallomások után, mivel nyilvánvaló, hogy a Farkas pataka és a Farkas kútja a határ, ezután is az lesz.A Vetés faluban lakó Kökényesdi Péter és Nagybánya város főbírója, Gömöri János polgár társaival együtt 200 forint büntetés terhe alatt elfogadták a határt úgy, ahogy eddig volt.
|