SOPRON VÁRMEGYE jegyzőkönyvei - 296

Database Minutes of corporate bodies
Type SOPRON VÁRMEGYE jegyzőkönyvei
Date of assembly 1580.09.05.
Reference number 296
Place Újkér
Description A törvényszék előtt egyezség született abban a perben, amely Margit asszony, néhai berekaljai Sándor (Sándor de Berekallya) Márton özvegye – aki jelenleg felsőszopori Kálmán ( Kaiman de Felsseozopor) Péter házastársa –, mint felperes az egyik részről, a másik részről pedig berekaljai Sándor Péter és berekaljai Sándor Lőrinc, mint perbehívottak között folyt. A per azért támadt a mondott felek között, mert az alperesek anélkül, hogy előbb kifizették volna a szokott jegyajándékot, elfoglalták a Berekaljai Sándor Malma (Berekaly Sándor Molna) nevezetű, Berekalja possessio határában, a Repce (Repcze) nevű folyón épült malomnak azt a teljes birtokrészét, amely a felperes asszony meghalt férjét, s következésképpen őt magát, valamint a férjétől fogant, akkor még hajadon és az ő gondozása alatt lévő leányát, Sándor Erzsébetet illette volna. A nevezett alperesek szintén a jegyajándék kifizetése nélkül ugyancsak elfoglalták a néhai Sándor Márton Berekalján lévő nemesi kúriáját összes haszonvételeivel együtt; ez a foglalás akkor történt, amikor Sándor Erzsébet már férjhez ment egyházaspirityi Huszár (Hwzar de Egyházas Pyryth) Bálinthoz. Az egyezség megkötését a következő személyek segítették elő: Pothy Gergely, Mesterházy Benedek, sági Kurdách (Kwrdach de Sagh) Gothárd, Cseme, másképpen Szopory (Cheme, aliter Zopory) János, Szopory János, Sándor Gergely, Sándor Péter és berekaljai Bódis (Bodis de Berekall) Ambrus, valamint a felperes férje, Kálmán Péter.Az egyezség értelmében az alperesek tartozanak 20 forintot fizetni a felperes asszonynak, mégpedig két terminusban: 10 forintot most, az egyezség megkötésének a napján, a másik 10 forintot pedig Szent Márton püspök ünnepén (november 11-én); mindkét alkalommal az egyezséget segítő személyek előtt. Ennek fejében a felperes asszony beleegyezik abba, hogy az alperesek birtokolják a mondott jószágokat, egészen addig, amíg volt férjétől született fia, Sándor András ki nem szabadul a török fogságból. Amikor pedig a nevezett fiú Isten segedelmével megszabadul a fogságból, akkor reá mint jogos örökösre szálljon minden, az atyja után maradt jószág, s ő azokból már ne fizessen sem jegyajándékot, sem leánynegyedet, mivel ezekbe bele fogják számítani a mostani fizetéseket. – Az érdekeltek letették az egyezségről írott levélért fizetendő 8 dénárt.
Source 2 TÓTH PÉTER: SOPRON VÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSI JEGYZŐKÖNYVEINEK REGESZTÁI I. 1579–1589

Content provider