|
Description
|
Bakos a vasvári káptalan által kiadott prókátort valló levéllel a grófné asszony, mint alperes érdekében Hartyányi János, mint felperes ellen az új ítéletben foglaltak szerint köti magát az ítélethez és megkérdezi Hartyányi Jánost, hogy testvére, vagy unokatestvére volt-e Hartyányi Tamás? Hartyányi János erre azt válaszolta, hogy a szüleik voltak egy anyától született testvérek. A vármegye ezt a választ tudomásul vette.
Bakos ezután a tanúk ellen emelt kifogást. Szerinte Kristály Sebestyén semmit nem látott, hanem csak azt vallotta, amit hallott Radics 105 Ambrustól, aki pedig társa volt a meggyilkolt személynek; így ennek a tanúnak a vallomását nem lehet elfogadni. A második tanú hasonlóképpen semmi biztosat nem mond, őt a holttest elszállítására hívták ki, azt vallotta, hogy Kisgyőr határában találták meg a halottat, a cselekményt magát nem látta, ezért tehát nem is tanú. A harmadik tanú vallomásában említést tesz a fejszéről és a bor árának a kifizetéséről, de arról nem, hogy odaadták-e a pénzt, vagy nem? S azt is mondja, hogy a meggyilkoltnak nem kellett volna Radics György egyszerű panaszára üldözőbe vennie és megsebesítenie az alpereseket. A negyedik tanú, Radics Györgyné vallásának nem szabad helyt adni, mivel maga is részese az ügynek, hiszen a férje részt vett a dologban; egyébiránt egyedül ez az asszony vallotta, hogy kifizették a bor árát és ezért nem kellett volna üldözőbe venni az alpereseket; magáról a cselekményről azonban semmit nem tud. Pajzsgyártó Péter arról vall, amit az alperesek mondtak: hogy tudniillik ők a maguk védelmében sebesítettek meg valakit, aki ha meghal, magának tulajdonítsa. Az ötödik tanú, Pásztor […] azt vallja, hogy a támadók az alpereseket halálra keresték, amit nem tehettek volna, mivel az alperes asszony a jobbágyai részéről nem engedte, hiszen semmi olyat nem tettek, ami miatt tűrniük kellett volna az üldözést és az asszony megtiltotta, hogy menjenek, hiszen ki volt fizetve a bor ára; amikor pedig Radics Ambrus visszatért, akkor az asszony a tanú füle hallatára kérdezte, hogy kit keresnek, amikor ki van fizetve a bor ára? Vallja, hogy azt is hallotta Radics Ambrus szájából, hogy egyszer abbahagyták a keresést, majd újra kezdték: így tehát ők az okai a cselekedetnek. Varga Imre és Szabó András világosan vallják, hogy a bor ára ki volt fizetve és hogy a korcsmánál maga az asszony mondta a tanúknak, hogy az alperesek kifizették a bor árát és így nem kell üldözni őket. Ferencz Mihály és Varga Barnabás azt vallja, hogy Hartyányi Balázs háromszor is megfenyegette őket: úgy járnak majd, mint az ő meggyilkolt fivére. – A prókátor mindezek alapján azt mondja, hogy a tanúvallomásokból semmi biztos nem derül ki; nyilvánvaló azonban, hogy a meggyilkolt és társai maguk okozták a bajt, a holttestet pedig elszállították az alperes förldjéről. Nem kellett volna tehát az alperesekre támadniuk, mivel az alperes asszony igazságot szolgáltatott volna; egyébként pedig a maguk védelmében 106 tették, amit tettek és ezt az ország szokásjoga alapján cselekedték, amint hogy ezután is készek magukat megvédeni.
Mileticz a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel a felperes fél érdekében a következőket válaszolja az előadottakra: a gyilkosok maguk a tett okai, előbb ugyanis elvették a fejszét és nem a meggyilkoltnak a fivére támadt rájuk, hanem szép szavakkal hívta vissza őket és kifizette a bor árát is. Az alperesek azonban rútul szidalmazták őt és nemhogy visszamentek volna, hanem meg akarták ölni, mondván: esselelkek, hanem kurva az anyátok ; majd amkikor leszállt a lóról, hogy szép szavakkal intse őket, rárohantak, ő pedig menekülőre fogta a dolgot; ezután Hartyányi Tamásra támadtak, aki szintén elszaladt, de futás közben elesett és akkor elhatározott lélekkel megölték, miután a lábát is megvágva súlyosan megsebesítették. Ezért mondja, hogy nem önvédelem volt, hanem bosszú, s az alperes a jog útján lett volna köteles eljárni, vagyis a vétkest elfogni és a törvény kezére adni, hogy ott nyerje el a büntetését.
A törvényszék helyben hagyta a korábbi ítéletét, amelyet a pervesztes fél megfellebbez.
|
Cultural Heritage Portal