BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei - 2586
| Database | Minutes of corporate bodies |
| Type | BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei |
| Date of assembly | 1579.06.17. |
| Reference number | 2586 |
| Place | Mohi |
| Description |
A törvényszék tárgyalás alá vette Koncz Jánosnénak és Batha András özvegyének, mint felpereseknek a Basó Mihály, mint alperes ellen indított perét. Az alperes fél érdekében Mileticz, akinek oldalán személyesen ott állt maga az alperes is, a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel előadta, hogy azt mondjuk most is, hogy az actrixek nem legitime procedáltak, sem az ő actiójokat nem jó fundamentommal csinálták, mégpedig a következő okokra nézve az ítéletlevelet illetően: mert ez az prima instantia, kiről nem akarunk recedálni, ha törvényes, és azt mondjuk, hogy nem tartozunk felelni, oka ez, mert feltéve, de nem megengedve, ha szintén mi ezekre legitime volnánk citatusok is, és az actrixek nem a maguk módján procedáltak, mert ha minket legitime citáltak volna, de nem úgy citáltak, nem szakaztotta el az articulus az legitimus processustul ennyi részéből, hogy hamarébb legyen, azert őneki judicialist kellett volna venni és a törvényszék előtt háromszor proclamálni, különösen azért, hogy statutio volt benne és az judiciálisból kellett volna a kikiáltás idején az törvenyét hozzá vennem, azért nem stál az ő actiója. Ennélfogva ítéletet követel.
Az összes felperes érdekében Bakos Balázs a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel erre azt válaszolta, hogy azt mondjuk, hogy ennek előtte is ugyan ezenekről igaz eleget excipiált őkegyelmek, mind az articulust s mynd az decretomokat meghányták, resolutiója is lött őkegyelmeknek arról, ez volt az deliberatio, hogy az érdemi részre menjek, megfeleltünk őkegyelme ellen, annak mássát vette az incattus. Ez okon kévánta mássát, hogy ez igen komoly ügy , fejemet keresik, ez okra adja mássát kegyelmetek, hogy directe tudjak erre megfelelni. Jóllehet akkor is ellent tartottunk benne, hogy mássát nem vehetné főképpen homicidium dolgában, mert még egyéb dolgokban is nem éltek vele, hogy az féle propositiónak mássát kellett volna adni, azért nekünk igen injuriosusnak tetszett akkor is, hogy őkegyelme ennyi időt halasztot vele és mássát vette, mert personaliter astált őkegyelme, statim az mi propositiónkra directe kellett volna felelni az 63. eztendőbeli articulus contentiája szerént. De mindazáltal ha ebbe költ az dolog, hogy az szék mássát adta és talán belőle élt, jár az mi propositiónkkal, nem regrediálhat arra, az mit mást excipiál, mert elment arról és resolutiója is vagyon róla, hanem directe feleljen: megtette-e, vagy sem? Az alperes érdekében ugyanaz a prókátor hozzáteszi, hogy minden dolognak az alapja az citatió, az citatió penig csak stál az székben, mikor referálják, hogy menjen annak az peresnek notitiájára, de mert hogy szükség minden citatio után judiciálisnak kelni, ezt az actorok nem peragálták, hanem ezen kívül vannak, ezért egyszerűen azt mondjuk, hogy condescendál ez az per, mivel minden idézésben három dolognak kell benne lennie: az időnek, a helynek és a személynek, de mert hogy itt azon judiciális nem lött, azt mondjuk, hogy nem tartozunk addig a dolog érdemi részére menni, míg az judiciálist ki nem veszi, mert azelőtt is kévántuk, most is kévánjuk, Ez a három szó ki van húzva a szövegből. 37 azért condescendál, mert nem a maga módján járt el benne. A törvényszék a következőképpen határozott: hogy azon elébbi törvénye vagyon az causansoknak, nem adnak judiciálist, mert az judiciálisnak formája nem engedi, azt penig az szék nem írathatta, mert mindenkor compareált az incattus, osztán az incattus ki is vette az citatiónak és az actiónak is az mássát. Az alperes fél tiltakozva továbbra is ilyen előterjesztést tesz: Azt mondom, hogy nem tartozott itt, a megyésispán előtt az incattus szolgája compareálni, és ha legitime lett volna az citatio is, oka ez, mert az én szolgámnak competens bírája, az mint exstál az 1563. évi pozsonyi törvény 42. cikkelyében és a Hármaskönyv 3. részének 26. címében, amely a nemes embereknek az emberölést elkövető nem nemes szervitorairól és jobbágyairól szól, azért az proscriptionalis is nem stál, ha penig az membrum nem stál, akkor az egész test megromlik. – A felperes erre a következőket válaszolja: a törvényszék deliberált, hogy directe feleljen az actióra, itt peniglen excipiál az szolgája felől, kit az actorok az 1563. évi törvénycikkely continentiája szerént citáltattak vala, hogy statuálja, nem statuálta, arra nézve az felperesek proscriptussá tötték, bíró kéznél az proscriptionalis, kit kéván az széktől, hogy kiadják és feleljen az incattus az actióra. – Az alperes fél tiltakozik és így válaszol: ő maga az felperes azt mondja, hogy most vettek párt az ő feleletiben, most vagyunk az első kérelemben, mind citatiónak, s mind feleletinek mássát vettük, mostan kell nekünk az mi dolgunk ellen excipiálnunk és az mi igazságunkat oltalmaznunk. Azért most is ünnepélyesen protestálunk, hogy judiciálissa nincsen, az procriptionálist sem adhatni ki, sőt semmi részében nem stál, hanem corruált teljességgel, kegyelmetek olvassa az decretumot és az articulust, kit citáltunk. – A felperes fél azt mondja, hogy az incattus nem felel, hanem csak excipiál, ez féle criminalis causában penig nem szabad exceptióval élni, taceál az incattus, azért aki hallgat, az úgy látszik, hogy egyetért, mert nem akar az deliberatio szerént az actióra felelni. Így tehát ítéletet követel. – Az alperes fél sürget, mert most van az első kérelem és most szólunk minden actiója ellen és szabad magunkat oltalmaznunk törvény szerént való remediummal, ezután is szólunk és megfelelőbb ítéletet követel. A törvényszék a következő ítéletet hozta: a száműzetést elrendelő levelet nem lehet olyan egyszerűen leszállatni, ezért az alperes egyenesen feleljen. Az alperes fél ismét tiltakozik és előadja, hogy az én szolgámat nem proscribáltathatta volna ilyen hirtelenül, mert állassa elő, melyik bírákat hozta az törvényére, hogy az judiciálisból hozzá vöttem volna törvényét és itt, az széken referálta volna is az én törvényemet, vagy resolválták volna és szolgámat condemnálták volna, keresse meg kegyelmetek az protocollumban, melyik bíró és esküdt referálta, mert szólni akarok ellene, szólok is és ezt mondom, hogy az actrixok az én szolgámnak díján maradtak, mert nem marasztalták el bíróilag és törvényesen, és gyilkosnak íratták, levelessé tették, én az én szolgám felől még törvényt töttem volna és igazat, de idő előtt így diffamálták, azért aszt mondom, hogy elmarad[ta]tja az díján és condescendált az per egészen, mert idő előtt senkit nem mondhatnak gyilkosnak . Tiltakozik tehát, hogy a jövendőben is szabadjon eljárnia. – A felperes fél ugyanazt sürgeti, amit korábban, hogy erről resolutiója vagyon, sőt azt mondjuk, hogy most az szolgája képében szól, ezzel mostan minket patvarkodva zaklat, mert egyet sem szólhatna az szolgája mellett, mert nincsen itt. Annak előtte, mikorontán szólíttattuk, taceált őkegyelme, nem statuálta, azért kévántuk kegyelmétől az proscriptionálist, ezekről van határozat, mégis vexál bennünket, sem látom semmi remediomját, ki mellett szólhatna, azért a patvarkodásról ítéletet követel és kéri a száműző levél kiadatását is. Az ő maga dolgára penig semmit nem akar felelni, az mint deliberált az szék, hogy directe feleljen. – Az alperes fél tiltakozással mondja, hogy ez nem patvarkodás, aminek oka ez, mert ez egy megcáfolt per, ő csinált ebben egy pert, az felperes fél, egyaránt kell ebben magamat oltalmaznom, mert ő tartozott volna vele, hogy judiciálist vött volna az szolga ellen, de mert hogy nem mívelte, ha valami hiba lött benne, magának tulajdonítsa: azért azt mondom, hogy corruál ez az causa s nem maradtunk indebitán is, az protocollumban meg vagyon írva, hogy kérték annak előtte is az széktől, hogy senkit addig ne proscribáljon, hanem az ország törvénye szerént vegyen judiciálist az paraszt szolga ellen, mert az nem tartozott astálni, az mint az 63. [évi] articulusban vagyon, mert az szolgámnak én vagyok competens bírája, őnéki az paraszt szolga ellen judiciálissának kellett volna lenni, ha én birtokomban volt volna, tehát én törvényt töttem volna felőle, ha penig nem töttem volna, módja volt volna benne, proscribálták volna, még úgy is háromszor kellett volna a vásárokon proclamálni az decrétom continentiája szerént, azért ő ment ki az igaz útból, ő adott ennek okot, azért ez okon azt mondjuk, hogy condescendál. De hogy az felperes fél ezt nem peragálta, idő előtt proscriptussá tötte, az emendán elmarad. – A felperes fél azt válaszolja, hogy maga az alperes is mondja: a szolgáról judiciálisnak kellett volna lenni és hosszú processusra akarta vinni, szólították Basó Mihály uramat, személyesen compareált, mi is megfeleltem ellene, de mivel hogy az szolgát nem statuálta, akkor sem volt semmi remediomja, mi mellette szóllott volna, ő bocsátta erre, hogy proscriptussá tegyük, azért az mint kimondatott, patvarkodva vexál az incattus, hanem feleljen directe ő maga az actióra, az mint az szék találta, az mit ellene proponáltunk. – Az alperes fél továbbra is tiltakozva válaszolja, hogy ha maguk a felperesek nem éltenek az ország törvényével, én élni akarok vele, az én szabadságomat derogálni nem akartam, mint a példa mondja: ha a tanulatlan orvos nem tudja használni a kellő és szükséges orvosságokat, abból nem következik az, hogy a atnult orvosnak sem kell alkalmaznia azokat az orvosságokat, amelyeket a tanulatlan szokott használni. Továbbá, ha valaki minden azonnal elfogad és nem akar élni jogorvoslattal, azért még nem érheti jogtalanság azt, aki élni akar. „Én élni akartam és akarok is jogorvoslattal, mert fejemben, életemben jár, fejemet keresi. Nem akartam az ország törvénye ellen cselekednem, most is az protocollumra támasztom dolgomat, hogy kértem akkor is tiltakozással kegyelmeteket, hogy ne abbreviálja az én dolgomat kegyelmetek, hanem ti kegyelmetek haza bocsássa az szolga törvényét, de nem bocsátta kegyelmetek. ” – A felperes fél tiltakozik az elmondottakkal kapcsolatban: ő maga mondja, hogy haza vötte volna törvényét, de nem bocsátta haza az szék, azt hiszem, mert nem volt mi mellett haza vinni, semmi remediomja nem volt, szolgája sem volt mellette, az mint az 63. esztendőbeli articulus tartja, mostan sincsen, ez okáért proscribáltattatott, azért most is kévánjuk az proscriptionálist, el is járunk az mellett. – Az alperes fél tiltakozva még mindig azt mondja, hogy solenniter protestáltunk, hogy judiciálisnak kellett volna lenni és azzal cogált volna bennünket a nem nemesek ellen, de nem peragálta, azért azt mondjuk, hogy condescendált, igenis vagyon módunk benne, akkor is volt, most is vagyon módunk, hogy mindent szólhatunk, mert nem akarunk az ország törvénye mellől elállani. – A felperes fél ugyanazt sürgeti a szolgával kapcsolatban, amit előbb, hogy az szolga dolga felől törvényem vagyon, levelemnek is kell kelni róla. Tiltakozik továbbá az elhangzottak miatt is, mivel az alperes fél azt mondja, hogy nem fog ma válaszolni a keresetre: ím, nyilván érti kegyelmetek, hogy nem akar felelni az actióra. – Az alperes fél tiltakozva mondja: hiszen hallja, hogy feleltünk, most is felelünk, ezután is felelnünk kell és oltalmaznunk igazságunkat. A törvényszék a következőképpen határozott: ahogyan szokás, meglátja az szék, hogy az proscriptionálist először törje meg és úgy szóljon ellene az proscriptiónak. De az mi az ő maga dolgát illeti, feleljen. – A felperes fél letéve a terhet, a törvényszék határozatának megfelelően megtörte a száműző levelet. A felperes fél azt mondja, hogy nem törheti meg, mert kévántuk, hogy azt a’ szolgát megfogja és törvényt tegyen felőle, nem fogta, maga őkegyelme vice ispán volt akkorontán, hanem azt mondta, hogy megtalálsz engem törvénnyel, pör s pörrel, azért nem törheti meg, az actrixok jól procedáltak. – Az alperes fél azt mondja, törvényem vagyon, ahhoz tartom magamat, ezelőtt is megtalált volna törvény szerént, ezután is megtalál. A törvényszék így ítélkezett: hogyha immár megtörte az proscriptionálist, tehát feleljen mind az szolga dolga felől, s mind penig ő maga dolgáról. Az alperes fél előadja: azt mondjuk, hogy mostan szakasztottuk proscriptionált avagy sententiát, azért nem tartozunk mostan felelni, hanem ez jövendő széken megfelelünk, az mint az ti kegyelmetek közt való régi szokás vagyon, hogy minden sententia-megszakasztás után más széken tartozott megfelelni, kivel ez óráig élt az vármegye és ami az egyiknek szabad, az legyen szabad a másiknak is, s tiltakozik, hogy a jövőben neki is legyen szabad az ő ártatlanságának oltalmazására minden exceptióval élni. – A felperes fél szerint a a törvényszék határozott úgy erről a dologról, hogy feleljen mind szolgája s mind maga dolga felől. A törvényszék úgy ítélkezett, hogy feleljen, mert ez féle homicidiomok dolgában nem halad az felelet, mert ha most valamit nem szól az incattus az szolga dolga felől, ismét proscriptionált adnak, vagy itt szól, vagy haza viszi, az ő maga dolga felől penig ugyan feleljen. Az alperes fél tiltakozik, mert a törvényszék új törvényt költ rajta, hogy másnak terminus adtak az felelésre, és őneki nem adnak. – A felperes fél hasonlóképpen tiltakozik, hogy ez féle criminalis causákban soha nem volt az usus, hogy tovább haladhasson az felelet. – Az alperes fél ugyancsak tiltakozva előadja: ő maga az felperes fél összakapcsolt pernek mondta, az mi megtetszik az eljárásból, azért, mert hogy ez proscriptionális nem törvényesen lött, nem tartozik semmit felelnie, mert az felperes nem az articulus continentiája szerént procedált, írott törvényünk vagyon róla: a jobbágyokról és szolgákról, stb. Ez szerént találjon reá s megfelelünk neki mind az mi az én magam személyét illeti, s mind az szolga dolgát, találjon az ország törvénye szerént meg róla s megfelelünk, ha rész szerént nem jó, hát egy része sem jó, mert onnan jött ki az proscriptionális, ha jó lött volna az fundamentum, hát nem corruált volna az proscriptionális, mert hogy összekapcsolt volt az causa és ha összeomlik az alap, akkor elromlik a rajta lévő építmény is, és az ország törvénye mellől, és az 63. esztendőbéli articulus mellől és az decrétom mellől semmiképpen nem akarunk discedálni . – A felperes fél azt mondja, hogy kegyelmetek mind az decrétomot s mind az articulusokat megolvasta és ez szék megtalálta, hogy mind ő maga felől s mind szolgája felől feleljen, azért directe feleljen az actióra, azaz hogy Koncz Jánost ő ölettette meg, avagy nem, vagy vallja, vagy tagadja. – Az alperes fél azt mondja erre, hogy az citatio mellől nem akarunk elmenni, nem vagyunk még azon, az kire az felperes cogál, hogy feleljünk, hanem vagyunk az citatión, jó-e, nem-e? Addig ugyan nem akarok arra mennem az derék dologra, mert ha az citatio jó nem leszen, azt mondom, hogy nem tartozom felelni az ő actiójára, az mint meg vagyon írva az Tripartitomban: A nemes nem tartozik felelni, ha csak meg nem idézték. Azért tiltakozással szólok, ha az citatio nem jó, az mit imént is affirmálok, hogy nem jó, tehát szinte annyi, mintha nem idézett volna és nem tartozom felelni s nem akarok az articulus mellől elállanom semmi részéből. Végül tiltakozik, hogy ezután is legyen szabad neki eljárni. – A felperes fél is mondja, hogy ennek előtte is mind csak ezenekről excipiált az incattus, kiről deliberált az szék, resolutiója is vagyon, feleljen directe. – Az alperes fél válasza, hogy most vagyon az első kérelemben, most vagyon helye, hogy szóljak az citatióról. A törvényszék azt a határozatot hozta, hogy az incattus mondja meg, miért nem jó az citatio, mert addig az szék semmivé nem teheti. Az alperes fél tiltakozva előadja: mégis az citatio ellen disputálunk s azt mondjuk, hogy nem törvényesen történt az Tripartitom szerént, mert pars II. titulus 26. azt contineálja 1, 2 és 3, olvassa meg kegyelmetek. Így rendelkezik továbbá az 1542. évi besztercebányai törvények 19. és 21. cikkelye, amely szerint a nemesek nem tartoznak felelni a felpereseknek, csak akkor, hogy ha vagy személyesen, vagy a lakóhelyükről lettek idézve; végül Ulászló király 1492. évi törvényében a 13. cikkely is, amely szerint az idézések vagy személy szerint, vagy a nemesek szokott lakóházából kell, hogy történjenek. De ez citatio mássából nem constál, hogy hol idézték, hol találták meg, kinek a jobbágya vagy szolgája által idézték és mikor, s ha személye szerint találták meg, akkor az hol történt, s ugyanott idézték-e, vagy másutt? Mindezt a Hármaskönyv fentebb idézett címe írja elő, s azért corruált az citatio. Továbbra is tiltakozik tehát és kijelenti, hogy ha ezek a kifogások nem lennének elegendők, akkor legyen szabad neki más kifogásokkal is élni. – A felperes fél azt válaszolja, hogy az idézés a megfelelő módon történt, mivel az 1563. évi törvény szerint személye szerint citáltattuk az incattust, ennek előtte is az mint megmondók, eleget excipiált az ellen, kegyelmetek eleibe proponáltuk, úgy találta az szék, hogy jól vagyon az citatio, az szerént kellett lenni, meg kell hallani feleleteket az szék deliberatiója szerént, megfeleltenek ennyit is vele, mert mássát vötte és offerálta magát, hogy megfelel reá, csak mássát adja az szék, azért most vagyon előtte az incattus, s feleljen directe az actióra, az mint megmondók, hogy vagy vallja, vagy tagadja. – Az alperes fél tiltakozással mondja: vagyon articulusunk, decretumunk, az megtanít, mit kell kinek-kinek az per dolgában cselekedni, az mellől nem discedálunk, hol azt mondja, hogy megfeleltem és elmentem erről, mert mássát is vöttem, éltem vele, constál az székkel, mióta mássát vöttem, nem feleltem, hanem most felelek és most vagyunk az első kérelemben s mindennel szabad most az én ártatlanságomat oltalmaznom. Azért az mit megfelelénk felőle, ugyanazon okokra nézve condescendál az citatio. Ha az citatio penig condescendál, hát az egész causa condescendál. Ezért tiltakozással követeli, hogy legyen szabad továbbra is eszerint eljárnia. – A felperes fél tiltakozik az elhangzottakkal kapcsolatban: ártatlannak mondja magát, azért felel az actióra, adjon bírót, esküdtet kegyelmetek s megbizonyítom. – Az alperes fél is tiltakozik, mondván, hogy ellenfelének, tudniillik Batha Bálintnak van felkötött kardja, neki pedig nincs. Ezért az hol bírót, esküdtet kér az felperes, hogy actióját megbizonyítja, még nem szóltunk semmit a dologra, hanem csak vagyunk az citatión, jó-e, nem-e, stál-e, nem-e? Mikor a dologra megyünk, lészen ő kegyelmének reoslutiója. – Batha Bálint tiltakozik, mondván, hogy az alperes fél prókátorának is van felkötött kardja; erre az alperes prókátora is tiltakozik, hogy ő nem török alattvaló, míg a felperes fél prókátora török alattvaló. A törvényszék így ítélkezett: hogy mivel hogy az prothocollumban nincsen megírva, ő magát ha személye szerént avagy más által citálták, azért az ő maga dolga teljességgel leszáll. Mivel hogy peniglen megvagyon az citatióban, kinek mondtak időt az iktatás felől, az még helyén vagyon. Az alperes fél előadja: az mi az incattus ő maga személyét illeti, az megtalált törvénnyel elégedett, az mi penig az szolga dolgát illeti, hogy ki által lött az citatio, mellyik jobbágyunknak mondták meg, tudnia illik Sebe Péternek, az mint az prothocollumban is írva vagyon, abból írták az párját, azt mondjuk, hogy ez is nem stál, mert minekünk ollyan nevű jobbágyunk nincsen, azért ebben a részben condescendál, s nem tartozunk semmit felelni felőle. – A felperes fél válasza: nem elég mondani, hogy az féle nevű jobbágya jobbágya nincsen, hanem meg is kellene bizonyítani, mert hites az szolgabíró, az szerént referálta, az mint eljárt benne. – Az alperes fél tiltakozással mondja: most is mondom, hogy ollyan nevű jobbágyom nincsen, azért a felperes abban a részben, az mi az szolga dolgát illeti, bizonyítsa meg, hogy volt az néven való jobbágyom az időben, avagy most is volna, s megfelelünk osztán, hol penig az szolgabíróra támasztja dolgát a felperes, leveles az tábla, s az prothocollum mellől nem mehet el. A törvényszék ezután így ítélkezett: ebben a tekintetben is leszállt a per, mivel annak a jobbágynak a neve, aki által a törvény elé való állításra szolgáló idézés történt, nem található meg. |
| Source | TÓTH PÉTER: BORSOD VÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSI ÉS TÖRVÉNYSZÉKI JEGYZŐKÖNYVEI I. 1569–1578 |
Content provider
ⓒ Copyright Info: Any publication of the present digital material requires permission from the content provider. To reach content provider directly, click on „Contact”.
Cultural Heritage Portal