BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei - 2109
| Database | Minutes of corporate bodies |
| Type | BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei |
| Date of assembly | 1578.12.10. |
| Reference number | 2109 |
| Place | Miskolc |
| Description |
Bakos, másképpen Szécsy Balázs a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel a felperes fél, tudniillik Batha Zsófia és Ományi Erzsébet érdekében előterjesztést tesz.
Mileticz az alperes fél, tudniillik Basó Mihály érdekében ugyancsak a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel azt veti ellen, hogy most is ugyanaz a baj a keresettel, tudniillik, hogy a törvényszéknek ki kellett volna adni az ítéletlevelet, amint arról tegnap a vármegye közönsége statútumot is alkotott: adassék ki tehát az ítéletlevél és ő az abban megjelölt határnapon válaszolni is fog. 298 A felperes fél azt válaszolja, hogy látja: aki engedelmeskedett a tegnapi határozatnak, az nem ért azzal egyet. Ő semmilyen módon nem akar a törvénycikkelyekben foglaltaktól eltérni, ezért továbbra is azt tartja, hogy nincsen szükség ítéletlevélre itt, hanem a törvénycikkelyekere van szükség a büntetőperben, akkor is, ha használnak ítéletelevelet. A szándékos emberölési eljárást nem lehet rövidítve lefolytatni, hiszen ennek az egynek a kivételével minden más perben úgy is járnak el. Az alperes fél válasza: a törvények nem veszik ki az ítéletlevelet a per folyamatából, hiszen kimondják, hogy „idézzen engem”, az idézés pedig egységet képez az ítéletlevéllel. Ki kell adni tehát, mert az ítéletlevélből lehet megtudni, „hogyan idézett engem, s az ítéletlevéllel tudom én is magam megvédeni”. A felperes fél válasza: az ítéletlevél benne van a jegyzőkönyvben és ott meg lehet találni, ő pedig semmiképpen nem akar eltávolodni a törvénycikkelyek tartalmától. Az alperes fél szerint senki nem lehet ugyanabban az ügyben egyszerre tanú és bíró is. A törvényszék ítélete: az alperes fél köteles válaszolni a keresetre. Az alperes fél válasza: mivel ez a per nagyon nehéz és az ügy főben járó, ezért ha a törvényszék az ítéletlevél kérdésével nem foglalkozik is, az idézésről, vagyis a keresetről adjon ki másolatot, „mert nem tudom, milyen jogorvoslattal védelmezzem magam”. A felperes megkérdezi, hogy miért kellene kiadni az idézés másolatát, amikor a jegyzőkönyvből nyilvánvaló, hogy milyen módon történt az idézés? Az alperes azt válaszolja, hogy számára nem nyilvánvaló, s mivel az ő fejében álljon a dolog, vagyis az ő fejérel van szó, semmilyen utat és módot nem akar kizárni, amellyel magát megvédelmezheti. A felperes fél válasza: azt mondom, hogy adhatja kegyelmetek az citatiónak mássát, ha az protocolumban megvagyon , bár ő még soha nem látta, hogy ki kellett volna adni az idézés másolatát, mert ha ő kegyelmének személyesen stálni kell, nem nagyobb az szolga az uránál, hanem az szolgának compareálni kell . Aztán: ha az alperes most az idézés másolatát követeli, akkor legközelebb a felelet másolatát is követelni fogja. 299 A törvényszék határozata: a kereset másolatát a felelet másolatával együtt lehet kiadni és nem külön-külön. A felperes fél követeli, hogy állítsák elő azokat, akiket törvény elé állítani parancsoltak, különben levelesítsék őket. Az alperes kifogást emele, amely szerint honnét kellene tudnia valakinek, hogy idézték-e és az ő szervitorát rendelték-e törvény elé állítani, ha a törvényszék nem adta ki az idézés másolatát? A törvényszék határozata: a szervitort levelesíteni kell, mivel az idézés idején elrendelték a törvény elé állítását, ő pedig nem jelent meg személyesen. Az alperes az „akkor törvény elé állítani rendelt és nem compareált személyesen” kifejezéssel kapcsolatban emel kifogást, mondván: „ nem látjuk mi azt, sem judiciálisból, sem citatióból nem constál énnékem, kit kell statuálni, mert én nem látom, sem hallom, mert nem akartok juduciálist adni, abból constálna, sem penig az citatiónak mássát nem akarjátok adni, nem tudom, ha én birtokomban vagyon? Nincs-e? Hogy proscribálhatja kegyelmetek addig, kit tudtam volna statuálni? Osztán az bíró nem referálhat most semmit, mert régen volt az egri […] szék előtt, bíróm most nekem, nem tanú, de ígyen sem bíróm most, mert elkölt az bíróság róla. ” Erre a felperes így válaszol: „ nem kévánom, hogy most referálja az én bíróm ezt az dolgot, csak azt, hogy kit statuálni hagytam, őkegyelme nekem hogy statuálja. Mert referálta egyszer az bíró az esküdttel, meg vagyon írva az protocolumban, ott megtalálja kegyelmetek, azért azt mondom, hogy nem tartható a kifogás.” Az alperes az mondja, hogy neki ez nem nyilvánvaló, mert sem az idézésről, sem az ítéletlevélről nincs másolata és így azt sem érti, miben áll a dolog. A felperes sürgeti az alperest, hogy válaszoljon és várja az ítéletet, kijelentvén, hogy semmilyen módon nem akar eltérni a törvényektől. Az alperes válasza: „ hogy proscribálhatja kegyelmetek azt, az kit iktatni hagytak, ha az, kinek hagyták iktatni, nem tudja, ki légyen? ” A felperes válasza: „ igen is, mert kit statuálni hagynak s nem compareál, proscribálni kell azt ”. Az alperes fél továbbra is kifogásol és tiltakozik, mert szerinte a felperes addig nem válaszolhat és az per sem törvényes, „amíg az idézés 300 másolata nincsen a kezemben”, ezért kell tiltakoznia és ragaszkodnia a korábbi kérelméhez. A felperes ezután a következő keresetet adja elő: „az 1578. esztendőben, böjt fogadó szerdán, nem mondhatjuk ezt , hogy nem tudjuk, milyen lélektől vezetve, hanem inkább ezt mondhatjuk, hogy elhatározott szándékkal az alispán uram, ki akkor ispánunk volt, Basó Mihály uram esküdt bírája volt , odaküldve és odarendelve fegyveres kézzel több szervitorát, tudniillik Nyíry Jánost (nobilis) és a Détán lakó, törvény elé állítani rendelt Sebő Lőrincet és ezek több cinkos társát, valamint Korhy Lászlót (nobilis), ezen vármegye szolgabíráját, néhai Koncz János (nobilis) Alsóvatta possessióban lévő nemesi házára, vagyis kúriájára támadt. A támadás dél idején történt, a támadók betörték a ház ajtaját és ablakait, puskákkal és más fegyverekkel behatoltak a házba és ott a nevezett vattai Koncz Jánost meggyilkolták. S ezzel meg sem elégedvén, a nevezettek, tehát az alispán, a szolgabíró, valamint Nyíry László és détai Sebő Lőrinc, valamint társaik nem gondolván az nemes embernek halálával, szabadságával, sem az nemes háznak szabadságával, hanem az megholt testét és az nemes házát megdúlták, az házból lovait, vitézlő szerszámait, pénzét is elhozták, kit az útból más jámbor nemes emberek tanácsából az marhában visszahoztak, némely penig az marhákban most is ide kezekben vannak. Mely dologért Mihály uramnak, Basó Mihálynak, ki akkor hites ispánunk volt, és az megmondott szolgájának, Sebő Lőrincznek ez nemes embernek megöléséért és haláláért, az nemes háznak reá töréséért és az marhának elviteléért őkegyelmének fejéhez szólnék, mert Koncz Jánost szántszándékkal ölték meg, mikor az szolgái az nemes házat reá vítták, törték, azt mondották az őkegyelme szolgái, kiket odaküldött: No, bestye kuragi, te, Koncz János, ha kijössz is, ha ki nem jössz is, de meg kell ma ugyan házadnál halnod! Hogy penig ez így légyen, pénze, ruhája most is Mihály uramnál vagyon: ez tagadhatatlan, mert mikor gyűlést tétete őkegyelme, akkor pörösül támadá és erőssen vádolá Koncz Jánost és az pénzt, ruhát, kit szolgái az Koncz János házától elhoztak, előhozta vala és azt mondá: Ez pénzt, ruhát az Koncz János házából hozták szolgáim, mikor őtet megölték, és ezért holt meg. Fogtatjuk vala vele az gyilkosokat, az kik az házon voltak, az őkegyelme szolgáit, és azt mondá: Nem fogom, mert én küldöttem az én szolgámat szolgabírámmal egyetemben, azért az mit az én szolgám mívelt, én míveltem, én küldöttem, pör s pörrel, megtalálsz engem törvénnyel, zálogom vagyon. Azért hogy mi őkegyelmét megeskettük és ispánunkká 301 tettük, úgy eskettük meg, hogy törvénnyel büntet mindeneket. Dekrétomokat adtunk kezébe, artikulusokat. Ha törvénnyel büntette volna az mi atyánkfiát, citálni köllött volna először és judiciálisnak köllött volna kelni róla. Annak utána adjudikációnak köllött volna lenni, az adjudikációnak és exmissionálissának köllött volna lenni, azt pedig nem karddal köllött volna exequálni. Nem az ő szolgájára köllött volna penig az adjudikációnak és az exmissionálissának lenni, hanem ő magára, ha volt volna is. Más az penig, nem fegyverrel köllött volna odamenni, hanem vagy repulsiót tött volna benne, vagy novumot, de mégis remediumot talált volna benne, ha így volt volna. De őkegyelme elhatározott szándékkal küldött reája, nem gondolván meg az ő officiumját, az kire megesküdött, hanem akkor ezt cselekedte az önnön akartjával. Hogy penig ez így légyen, önnön maga itt, az szék előtt vádolta az mi atyánkfiát, azt mondta, hogy ő küldött reája, s az ő szolgái az mit míveltek, ő akaratjából mívelték. Ha penig tagadná, megbizonyítjuk. Kegyelmedtől bírót, esküdtet kérünk, Négyessy Pált, Kubinyi Andrást. Azért az mint az 63. artikulus tartja, törvényt várunk kegyelmetektől .” Az alperes fél erre tiltakozással mondja, hogy ő még a másolatokat kényszerül várni. A felperes válasza: „ Ennek lássa meg kegyelmetek, ha mássát vehetik, vagy nem. Mi azt mondjuk, hogy nem veheti őkegyelmek mássát, mivel nem czédulaképpen adtuk be az feleletet, hanem az protokolumba beírták. Az alperes fél azt válaszolja, hogy erről már határozott a törvényszék. A törvényszék a következőképpen ítélkezik: ha az alperes akarja, akkor ki kell adni az idézés és a kiküldés másolatát. A törvény elé állítani rendelt szervitort pedig, mivel nem jelent meg, levelesíteni kell. |
| Source | TÓTH PÉTER: BORSOD VÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSI ÉS TÖRVÉNYSZÉKI JEGYZŐKÖNYVEI I. 1569–1578 |
Content provider
ⓒ Copyright Info: Any publication of the present digital material requires permission from the content provider. To reach content provider directly, click on „Contact”.
Cultural Heritage Portal