BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei - 1740
| Database | Minutes of corporate bodies |
| Type | BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei |
| Date of assembly | 1578.01.15. |
| Reference number | 1740 |
| Place | h. n. |
| Description |
Eötvös János a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel Máthé András, mint alperes érdekében a következőket adja elő a nevezett alperes egy atyától született nővérei ellen: mivel az osztálylevél az érdekeltek számát tekintve nem szabályos, ugyanis sem összességükben, sem egyenként nincsenek beleírva a személyek, ezért azt érvényteleníteni kell.
A törvényszék úgy ítélte meg, hogy ez a kifogás nem állja meg a helyét, mivel az osztálylevélnek elsősorban az elejéből és a végéből kitetszik írójának a szándéka. Az alperes erre azt válaszolja, hogy a birtokosztály végrehajtására nem mehet ki az alispán, mivel már elérkezett az országgyűlés ideje. Régi jogszokás ugyanis ebben az országban, hogy az országgyűlés ideje alatt semmilyen végrehajtást nem lehet foganatosítani. A felperes fél szerint nem lehet helyt adni ennek a kifogásnak, mivel az osztálylevélből nyilvánvaló, hogy az egy atyától született fivérek és nővérek között nem hosszadalmas peres eljárás során kell elvégezni a birtokosztályt. A felperesek tehát ragaszkodnak a parancslevélben foglaltakhoz. Ezenkívül az országgyűlésre még senki nem ment el, s ha törvényt és igazságot lehet szolgáltatni, akkor a végrehajtást is le lehet folytatni. A törvényszék úgy ítélkezett, hogy nincs helye a kifogásnak, mert még több, mint 15 nap van az országgyűlés kezdetéig. Az alperes újabb kifogása: mivel nincs főispán, az alispán semmiféle végrehajtást nem folytathat le. – A felperes fél szerint ez a kifogás sem fogadható el, mivel amióta Ungnád Kristóf a főispán, azóta ő nem vált meg ettől a hivatalától: ha ugyanis meg akart volna válni, akkor a 242 törvényszék és a vármegye színe előtt kellett volna azt letennie. – Az alperes fél erre emlékeztette a vármegye közönségét, hogy őfelsége más főispánt akar kinevezni. A törvényszék nem fogadja el a kifogást, mert a vármegyének volt is és van is főispánja. Az alperes fél ezután úgy érvel, hogy nem illeti meg egyenlő rész a felpereseket, mivel a jószágokból lettek kiházasítva, külön kenyéren és kereseten vannak, különösen az egyikük; továbbá minden dolgukban ezekből a jószágokból segítették őket. Most is külön vannak, külön-külön birtokolnak szőlőket, amelyeket ezekből a jószágokból fogtak fel. Mindezt az alperes kész bizonyítani is. A felperesek nem fogadják el ezt a kifogást sem, mivel ugyanazon szülőktől származnak, most is ugyanabban a nemesi kúriában laknak, s a nőág is mindenben birtokos volt, nem számítva, hogy nem tudják, melyik birtokrész kié. Ki sem házasította az alperes őket és soha semmiben nem is volt a segítségükre. A férfiág magánál tartja azt a kiváltságlevelet is, amelyre hivatkozva el akarja idegeníteni a nőágtól a jószágokat; de a felperesek bizonyítani akarják, hogy a két ágat egyformán illetik meg a jószágok. Az alperes sürgeti a kiházasítás dolgának kivizsgálását, azt állítván, hogy Csiszár András, akihez az ő nővére feleségül ment, semmilyen jószággal sem rendelkezett, hanem azonnal kapott egy szőlőt, amelynek jövedelméből aztán mindazt megszerezte, amije most van. Amit most meg akarnak szerezni a felperesek a birtokosztállyal, azt az alperes a saját fáradságával kereste: így tehát azt is osztályra kellene bocsátani, amit Csiszár András és felesége, a felperes nővére most birtokol, mivel a kiházasításul kapott szőlő jövedelméből szerezték. A felperes fél erre azt válaszolja, hogy az említett szőlőt nem az alperes, hanem az apjuk engedte át Anna asszonynak, s amikor az apjuk halála után az alperes látta, hogy jól van megművelve, akkor elvette tőlük, aminek egyébként már van tíz esztendeje is. A jószágok jövedelméből semmivel nem segítette őket, s ha segítette volna is, kötelessége lett volna, de a felperesek semmit nem kaptak azokból. Kéri tehát, hogy az alispán menjen ki a végrehajtásra. Ezenfelül Máthé Katalin kicsi korától kezdve vele lakott, de már egy esztendeje, hogy férjhez 243 ment és hogy atyjuk halála után elköltözött, addig egy kenyéren lévén, mindent együtt szerzett az alperessel. Az alperes azt válaszolta, hogy azért küldte el, mert tékozló volt, amit be is fog bizonyítani; álkulccsal felnyitotta a ládát még apjuk és anyjuk életében. A szőlőt pedig nem ő, hanem az apjuk vette el, aki szabadon megtehette volna, hogy nem veszi el. A törvényszék a következőképpen ítélkezett: az idősebbik felperes bizonyítsa elegendő bizonyítékkal, hogy semmit nem szerzett azoknak a jószágoknak a jövedelméből. Ha ugyanis elegendőképpen bebizonyosodnék, hogy valamit szerzett, akkor azt is osztályra kell bocsátani. Azt azonban nem kell, amit a férje a saját fáradságával szerzett. Mivel pedig a fiatalabbik felperes azt mondja, hogy együtt lakott és mindent együtt szerzett az alperessel, ezt is bizonyítani kell: amit tudniillik Máthé András azoknak a jószágoknak a jövedelméből szerzett, annak is osztályra kell mennie. A bizonyítások eredményét a birtokosztály idején kell bemutatni. Az alperes fél az ítéletet megfellebbezte. A felperes fél a fellebbezéssel kapcsolatban előadja, hogy mivel az alperes egyszer már elfogadta, hogy az ősi jószágok jövedelméből származó jószágokat is fel kell osztani, akkor ezt most is el kell fogadnia, hiszen ami egyszer tetszett, az nem lehet, hogy ne tessék másszor is. A törvényszék elfogadja ezt az érvelést és úgy dönt, hogy az ítéletét nem lehet megfellebbezni. |
| Source | TÓTH PÉTER: BORSOD VÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSI ÉS TÖRVÉNYSZÉKI JEGYZŐKÖNYVEI I. 1569–1578 |
Content provider
ⓒ Copyright Info: Any publication of the present digital material requires permission from the content provider. To reach content provider directly, click on „Contact”.
Cultural Heritage Portal