DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Gyűjteményekből (P és R szekcióból és állagtalan fondok) • Magyar nemzeti múzeumi törzsanyag (Q 10) • 44118
| DL-DF | 44118 |
| Date | 1412-06-23 |
| Issuer of charter | GARAI MIKLÓS NÁDOR |
| The old reference of the records | Q 10 / 1902 23 DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Gyűjteményekből (P és R szekcióból és állagtalan fondok) • Magyar nemzeti múzeumi törzsanyag (Q 10) |
| Survival form | Tartalmi átírás 1436 |
| Abstract | (40. die oct. diei quind. Georgii) Buda. Gara-i Miklós nádor és a kunok bírája a somogyi konventhez. László Demes-i prépost perbe hívta Nesa-i Tamás fiát: Miklóst, Katha-i Márton fiát: Mihályt, valamint Ozthopan-i Gál fia: Domokos fiait: Dénest, Györgyöt és Jánost a Symig megyei Chepel birtok 21 telke (sessionum) iktatásának történt ellenmondásuk miatt [Ilsvai Lesták] nádor elé. Az alperesek által esedékes bizonyítékbemutatás előbb e nádor, majd utóda: Bebek Detre nádor előtt halasztódott [..] és vízkereszt ünnepének nyolcadára (jan. 13.). Ekkor László prépost nevében Dereske-i Benedek a nádor ügyvédvalló levelével bemutatta I. Károly király 1329. jan. 18-án kelt, kettős pecsétjével megerősített privilegiális oklevelét (lásd SMM 18 [1987] 15. szám alatt), amely átírta II. Béla király 1139-i(!) privilégiumát (lásd SMM 18 [1987]z 1. szám alatt), majd követelte, hogy az alperesek is mutassák be bizonyítékaikat (instrumenta). (13-20. sor.) Márton fia: Mihály, Tamás fia: Miklós és Domokos fia: Dénes, az utóbbi tesvéreit: [Jánost és] Györgyöt, a somogyi konvent oklevelével képviselve megjelentek Detre nádor előtt és először Mihály mutatta be IV. Béla királynak Vaska-n 1248. ápr. 4-én kettős pecsétje alatt kelt privilégiumát (lásd SMM 18 [1987] 4. szám alatt) és I. Lajos királynak Wysegrad-on 1374. márc. 25-én kelt és nagy pecsétjével ellátott pátens oklevelét (lásd SMM 18 [1987] 12. szám alatt), valamint I. Lajos királynak Vysegrad-on 1372. márc. 10-én nagyobb pecsétje alatt pátens formában kibocsátott oklevelét (lásd SMM 18 [1987] 18. szám alatt). (27-35. sor.) Utoljára Tamás fia: Miklós mester és Chw-i András fia: Miklós, aki belépett a perbe (se causam in presentem intromissiset), bemutatták Miklós Symig-i ispán 1313. jún. 20-i (lásd SMM 18 [1987] 9. szám alatt) és a fehérvári káptalan 1332. máj. 1-i pátens oklevelét (lásd SMM 18 [1987] 16. szám alatt). (35-38. sor.) Az oklevelek bemutatása után előadták, hogy Chepel birtokon a Demes-i préposton kívül többeknek vannak még birtokrészeik, s e birtokosok jelenléte (interessentia) nélkül nem tudnak feleletet adni, s ha a jogrend megengedi, kívánnák, hogy a prépost mindenegyes részbirtokost állítson elő ([addu]cere deberet). Minthogy az indok teljesíthetőnek (allegatio ... admittenda) látszott. Detre nádor a pert a következő vízkereszt ünnep nyolcadára (... jan. 13.) halasztva megparancsolta, hogy a felperes prépost a Chepel-en birtokos más személyeket is idéztesse meg. (38-40. sor.) Egyrészről a Demes-i prépost, másrészről a már megnevezett alperesek s harmadik részről pedig a prépost által perbehívott Mihály Vesprim-i püspök, János fehérvári (Albensis) prépost és Péter őrkanonok, Demeter, a fehérvári (de Alba) Szent Miklós-egyház prépostja, Péter frater Leweld-i perjel és Chepel-i Demeter között folyó per a nádor halasztó leveleivel az 1402. év böjtközepének nyolcadára (márc. 8.) került. (40-43. sor.) Ekkor a Demes-i prépost nevében Andoch-i Tamás a nádor ügyvédvalló levelével megjelenvén tudni kívánta, hogy az újonnan megidézettek milyen címen bírják birtokrészeiket Chepel-en. Jelen voltak: Katha-i Mihály helyett Kis (parvus) Miklós, Tamás fia: Miklós és András fia: [Miklós] helyett Benedek fia: Miklós a Vac-i káptalan ügyvédvalló levelével, Ozthopan-i Dénes, György és János helyett Ffyad-i András, Chepel-i Demeter helyett Szabó (sartor) Miklós a somogyi konvent, Mihály [veszprémi] püspök helyett Kald-i Péter a püspök, János fehérvári prépost, Péter őrkanonok és Demeter a fehérvári Szent Tamás-egyház prépostja helyett Miklós és János deákok a fehérvári káptalan, a Leweld-i perjel helyett pedig Miklós fia: János a perjel ügyvédvalló levelével. Az ügyvédek azt válaszolták, hogy megbízóiknak vannak írásbeli bizonyítékaik Chepel-i birtokrészeikre vonatkozóan, mire a nádor ezek bemutatására pünkösd nyolcadát (1402. máj. 21.) tűzte ki, s a pert is erre az időpontra halasztotta. (43-48. sor.) Ezen a nyolcadon László Demes-i prépost nevében László deák nádori ügyvédvalló levéllel az újonnan idézettektől a vállalt bizonyítékok bemutatását kérte. Jelen voltak: Tamás fia: Miklós és András fia: Miklós helyett András deák Ffrank comes (országbíró), Márton fia: Mihály helyett Kis (parvus) Miklós a Vac-i káptalan, Ozthopan-i Dénes, György és János helyett Pál fia: István a somogyi konvent ügyvédvalló levelével. Megjelent még Pál mester fehérvári kanonok és Deák (litteratus dictus) János János fehérvári prépost, Péter őrkanonok és Demeter, a Szent Miklós-egyház prépostja, valamint a fehérvári egyház káptalana nevében, mely belépett a perbe (cause intromiscendo), a káptalan ügyvédvalló levelével; Ayka-i János fia: János a Leueld-i perjel helyett a perjel, Thomay-i György pedig Chepel-i Demeter helyett a somogyi konvent ügyvédvalló levelével, míg Mihály Vesprim-i püspök nem jelent meg, s ügyvédet sem küldött, amiért bírsággal sújtották. (48-51. sor.) Elsőnek Pál mester a fehérvári prépost és a káptalan nevében bemutatta a nádornak Zsigmond király 1399. nov. 28-án kettős és autentikus pecsétjével megerősített privilégiumát (lásd SMM 18 [1987] 23. szám alatt), amely átírta András királynak, IV. Béla király atyjának, 1229-i oklevelét (lásd SMM 18 [1987] 3. szám alatt) a fehérvári egyház részére tett birtokadományokról és kiváltságokról (libertates). (51-54. sor.) - Demeternek, a Szent Miklós-egyház prépostjának nevében János deák bemutatta a nádornak IV. László király 1275. máj. 25-i, kettős pecsétjével ellátott privilégiumát (lásd SMM 18 [1987]z 5. szám alatt), amely átírta és megerősítette II. Andrásnak 1215-i kiváltságlevelét az említett Szent Miklós-egyház javára (lásd SMM 18 [1987] 2. szám alatt). (54-56. sor.) - János deák ezután Péter fehérvári őrkanonok nevében mutatta be a Vesprim-i káptalannak 12[2]7. szept. 22-én (lásd SMM 18 [1987] 14. szám alatt) és a fehérvári (de Alba) keresztesek konventjének 1380. júl. 1-i oklevelét (lásd SMM 18 [1987] 20. szám alatt), amely átírta a somogyi konvent 1339. ápr. 28-i oklevelét (lásd SMM 18 [1987] 17. szám alatt). (56-64. sor.) - Péter Leueld-i perjel nevében ügyvédje kijelentette, hogy Zsigmond király Chepel-en bizonyos birtokrészt tartozékaival kezesség mellett (sub expeditoria cautione) csereképpen adott át a Leueld-i egyháznak. [1] (64. sor.) - Minthogy Chepel-i Demeter ügyvédje bejelentette, hogy most nem tudja a bizonyítékokat bemutatni, az ország szokásai szerint későbbi időpontot kért a nádortól, aki a pert Mihály napjának nyolcadára (1402. okt. 6.) halasztotta azzal, hogy a távol maradt Mihály püspök is akkor köteles bizonyítékait bemutatni, s a három márka bírságot a nádornak és az ellenfélnek megfizetni, amire őt külön megidéztette, s megparancsolta, hogy Chepel-i Demeter is mutassa be bizonyítékait három márka bírság terhe alatt. (64-67. sor.) - A tárgyalás (discussio) és az említett bizonyítékok bemutatása nádori halasztólevelek alapján az 1411. évi György napjának nyolcadára (máj. 1.) halasztódott, miközben Mihály püspök és Péter őrkanonok meghaltak, és utóduk János választott püspök, illetve Herricus lett, s a felperes László prépost, aki Chepel-i Demeter és János választott püspök ellenében a törvényes határidőket kimerítette (terminos legittimos complevisset), meghalván, a per utódjára: Rozgon-i Péter prépostra szállt. (67-70. sor.) - Ekkor a felperes helyett László deák jelent meg királyi ügyvédvalló levéllel, a két Miklós, Dénes és Márton személyesen voltak jelen, a két prépost, a káptalan és az őrkanonok helyett János kanonok a káptalan, a perjel helyett pedig Vychan-i János a perjel ügyvédvalló levelével volt jelen Garai Miklós nádor előtt. Először Márton fia: Mihály mutatta be Zsigmond királynak kettős pecsétje alatt kiadott 1406-i privilégiumát (lásd SMM 18 [1987] 24. szám alatt), amellyel megerősítette saját 1389-i adományát (lásd SMM 18 [1987] 21. szám alatt) és a somogyi konvent 1389-i iktatólevelét (lásd SMM 18 [1987] 22. szám alatt). (71-74. sor.) - Ozthopan-i Dénes öt oklevelet mutatott be. 1. IV. László király 1276-i privilégiumát (lásd SMM 18 [1987] 6. szám alatt), 2. Erzsébet királyné 1279-i pátensét (lásd SMM 18 [1987] 7. szám alatt), 3. a fehérvári (de Alba) konvent ugyanaz évi privilegiálisan kiállított oklevelét (lásd SMM 18 [1987] 8. szám alatt), 4. a somogyi konvent 1317. okt. 29-i oklevelét (lásd SMM 18 [1987] 11. szám alatt), 5. a somogyi konvent 1320. júl. 19-i zárt oklevelét (lásd SMM 18 [1987] 13. szám alatt). (73-78. sor.) - Az oklevelek bemutatása után a nádor szükségesnek tartotta, hogy a nádori ember és a somogyi konvent küldötte vizsgálja felül és számolja össze az egyes részeken a telekhelyeket, szántóföldeket, szőlőket, kaszálókat (fenilium), erdőket, berkeket és más haszonvételeket (utilitatum) az oklevelek szerint, éspedig először a Demes-i egyház 30 mansio-ját, az egyház mostanáig megőrzött részét, beleszámítva a szőlőművelőknek (vinitoribus) alkalmasakat és a 20 szőlőt oly módon, hogy minden mansio-nak akkora szántóföld, rét (prata), erdő és más szükséges haszonvétel jusson, amekkora ezeken a részeken, a környező birtokokon a falusiak által szokásosan bírt átlag (quantas unus iobagio non integrum fundum habens, sed mediocri modo perseverans in illis partibus, in circumiacentibus possessionibus more villanorum usualiter tenere et possidere dinosceretur), majd ezt követően azonos szempontok szerint vizsgálják felül a fehérvári Szent Miklós-egyház 10 mansio-ját és 5 szőlőjét; azután a fehérvári prépost és káptalan 21 mansio-ját, 3 ekényi és 30 hold szántóját, 20 hold kaszálóját (fenetum), 40 hold erdejét és 45 szőlőjét; Márton fia: Mihály 11, a fehérvári őrkanonok 2, a Leweld-i perjel 37, Domokos fiainak 5, a két Miklósnak 5, a Vesprim-i püspöknek 2, Demeter fiának 1 sessioját, s végül Márton fiának: Mihálynak három sessio-ját. Ezeket a (telekszámokat) a nádor örökre nekik ítélte (in perpetuum adiudicans) a telkek és tartozékaik megjelölését és iktatását a nádori emberre és a somogyi konvent kiküldöttére bízva. (78-85. sor.) Tartalmilag átírta Bátori István országbíró 1436. december 4-i oklevelében. 13-85. sor. [1] Vö. Zsigmondkori oklevéltár. I. 1393, 1409. sz. - Regeszta forrása: Publikált regeszta (Borsa Iván): SMM 18 (1987) 25. sz. |
Content provider
ⓒ Copyright Info: Any publication of the present digital material requires permission from the content provider. To reach content provider directly, click on „Contact”.
Cultural Heritage Portal