Szeged városban a Palánka leégése után a budai kamarai adminisztráció által elkészíteni elrendelt, és az ottani kamarai prefektusa és harmincadhivatal által el is készített telekkönyve. A telekkönyv első része névmutató, az ábécé rendes, amely megadja az illető lakos nevét rendes foglalkozásával, és a folió számot, ahol az adat reá található. A következő rész maga a telekkönyv, amely négy sorozatból áll: 1) telekkönyvi szám; 2) a háztulajdonos neve, foglalkozása, esetleges megjegyzésekkel, az egyes nevek közt elég széles közt hagytak, ide írták a későbbi megjegyzéseket, ezek között olyanokat, hogy a kurucokkal ment, és ezért másnak adták a telket; 3–4) a telek hosszúsága és szélessége ölben megadva. Ebbe a részbe be vannak ragasztva kisebb lapok, van köztük levél is, amelyek ugyancsak a birtokváltozást jelentik. A telekkönyv utolsó része a "lázadókhoz" szökött polgárok elkobzott szőlő és egyéb vagyonának az árubabocsátásáról tájékoztat. Megadja a keltet, hogy mit adtak el, ki adta és kinek, végül az árut. (A telekkönyv maga 1697-ből kelt, de az 1710-es évekből is vannak benne feljegyzések.)