1766. szeptember 22-én hitelesített másolat, a csak évszámmal datált eredetiről. Magyar nyelvű. 2 folio.

Panaszlevél
A béllyei kamarauradalom caput bonorumának, Béllye possessio jobbágyközösségének panaszlevele a kamarauradalom úriszékéhez. Kelt Béllyén, a fenti évben, közelebbi dátum nélkül. – A panaszlevélhez csatlakozott a panaszokban érintett két másik kamarauradalmi falu, Kopács és Darócz jobbágyközössége is. Kopács általában, Darócz azonban saját külön panaszaival is.
Béllye:
A béllyei subditusok első panasza az, hogy a faluban felépült uradalmi vendégfogadó építésekor tetemes költségeket hárított át az uradalom a falu jobbágyközösségére. Igen jó és részletes jegyzéket is adnak az összesen 55 Ft. 45 krajcárt kitevő költségekről. – A fogadó 3 hónapig épült. Az építkezéshez az uradalom a kopácsi ispánt rendelte ki ellenőrnek, pedig helybeli officialisával is ellenőriztethette volna a munkát. – Az ispánnak napi két font húst és négy icce bort kellett a béllyei subditusoknak szolgáltatniuk, a vasárnapok és a parancsolt ünnepek kivételével, 3 hónapon át. – A jobbágyközösséggel fizettette meg az uradalom az asztalosmester munkadíját is, de tartaniuk is kellett étellel, itallal a mestert, amíg csak munkája volt. Mindenütt pontos számadatokkal. – Az asztalos munkájához szükséges vasanyagot, ajtókat, ablakokat, padlásdeszkákat, sőt a kályhákhoz szükséges félkészárut, valamint a kályhák felállításának költségeit is a jobbágyközösség fizette meg. – A béllyei subditusok érdekes módon nem a költségek megtérítését kérik, hanem: „Mind ezek úgy lévén, kérjük az Tekintetes Nemes Ur Széket, hogy tempore Educilli Pagensis, mivel hogy mas hellyünk nem volna, abban (tudniillik az új kocsmában) arulhatnánk borainkat.” – Második panaszuk az, hogy az elmúlt év őszén vágatott velük az uradalom a dunai szigeteken 11 öl fát; ölenként 15 krajcárt ígértek nekik, de máig sem kapták meg járandóságukat az uradalmi tisztektől. Kérik ezt a pénzt. – Harmadik panaszuk, ha a megyei pandúrok vagy az urasági hajdúk exekucióra jönnek ki hozzájuk, s bármilyen oknál fogva lőfegyverüket kell használniuk a falu határán belül, minden lövés után 1 garast kell a faluközösségnek kifizetnie: „…ha mindgyárt szászor lőnne napjában, minden lövéstül egy garast kér.”
Darócz
A negyedik panasz már a daróczi jobbágyközösség panasza. Ugyanis a tavalyi daróczi bírónak egy négy esztendős magdisznaját agyonlőtték az uradalmi csőszök. A csőszök laskafalvaiak voltak. Bár nagy könyörgésre kiadták a sertés húsát a csőszök, ez mégis nagy kára és sérelme volt az incidenskor még ténylegesen bírói funkciót viselő jobbágynak. – Az ötödik panasz is daróczi ügy, de egyben általános panasz is. Az uradalom ugyanis semmit érő borokat ad ki kocsmáira, mint pl. most legutóbb is két hordóval, Daróczra. S ha fogy, ha nem, a rájuk erőszakolt lőre árát jó bor árában veszi meg rajtuk az uradalom. – Jóllehet Kopácsról külön konkrét panasz nincs az iratban, azt mégis aláírták a kopácsi subditusok képviselői is, azonosítva magukat a panasz tartalmával, elsősorban az 5. ponttal.
Béllyei kamarauradalom.
(Baranya m.): Béllye – Darocz