1766. szeptember 23-án hitelesített másolat. Német nyelvű. 2 folio.

Panaszlevél
A béllyei kamarauradalomhoz tartozó Lipova falu jobbágyközösségének panaszlevele a Magyar Kamarához, mint falujuk földesurához. Kelt a faluban, a fenti napon.
Lipova:
A falu jobbágyközösségének panaszlevelét hosszabb bevezető nyitja meg. Ebben eladják a panasztevők, hogy szüleik, amellett, hogy minden, reájuk kötelességként kirótt terhet egész életükön át viseltek, mégis tisztességesen meg tudtak élni, sőt „auch uns, Kindern ein guten Anfang des Lebens gelassen…” S ők, a gondos, szorgos szülők által így útnak bocsátott utódok, most kénytelenek évről évre, sőt napról napra azt tapasztalni, hogy szegényednek, leromlik életük, tönkre megy gazdaságuk. – Romlásuk okat az alábbi 14 pontban látják, s kérik a kamarát, orvosolja panaszaikat. A 14 pont rövid tartalma az alábbi: 1. Savoyai Jenő herceg, a kamara előtti földesuruk idejében a felnőtt robotja 8, az ifjúé 4 nap volt. Ma szinte végtelen a robot, saját gazdaságukkal alig tudnak valamit is törődni; ugyanakkor az uradalom kiméletlenül megköveteli tőlük a kilencedet, valamint az egyházi tizedet is minden terményükből, sőt még babból és kenderből akkor is adni kell e két szolgáltatást, ha nem is vetettek, emellett viselniük kell a sokféle pénzbeli egyéb terhet is. – 2. Korábban nem kellett sem az allodiális kukoricát, sem az allodiális zabot vetniük, sem aratniuk, sem törniük, sem hordaniuk. Most, illetve Balog prefektus óta mindezt megköveteli tőlük az uradalom, jóllehet szolgáltatják a terménykilencedet s tizedet is. De általában véve Balog prefektus óta minden előadódó rendkívüli terhet is egyszerűen áthárít az uradalom a jobbágyparasztokra. – 3. A tyúk-, kacsa-, lúd-szolgáltatás váltságát akkor is megköveteli rajtuk az uradalom, ha egyetlen darab baromfit sem tartanak, illetve azokból is a felsorolt baromfiféléből, amelyből egy darabjuk sincs. S ha nem adják be természetben, akár máshonnan vásárolva is, akkor váltságot kell fizetni utánuk. – 4. A legutolsó szerződésük óta az uradalom úgy felemelte az évi árendájukat, hogy az emelkedés fejenként évi 15 krajcárt tesz ki. – 5. Az uradalom saját szőlője őrzésére minden esztendőben szőlőcsőszt fogad. Ámde készpénzbeli fizetését, élelemmel tartását, sőt lőporral és söréttel való ellátását is a faluközösségre hárítja, évről évre. – 6. A korábbi gyakorlat az volt, hogy a prések kezeléséhez szüretkor az uradalom napszámos embereket fogadott fel; ugyanígy ősszel, a pálinka kifőzéséhez is. De már hosszú ideje nem ezt teszi, hanem erre a célra, s e munkálatok egész tartamára 3-4 jobbágyot rendel be robotra, minden térítés nélkül. – 7. Régen szabadon füvelltethették az erdei tisztásokon sertéseiket; most ezért is készpénzben fizetendő fűbért követel tőlük az uradalom. – 8. Ha megyei pandúrok („Banduren”) jönnek ki a faluba exekucióra, előfogatot követelnek, s napi 17 krajcárért fuvaroztatják magukat egész nap, az exekució egész tartama alatt, bármeddig tartson is az; de teszik ezt anélkül, hogy a jobbágy ételéről, italáról bárki is gondoskodnék. – 9. A gubacsszedést is a jobbágyokkal végezteti az uradalom. Mindegyiküknek 1-1 mérővel kell összegyűjtenie az erdőn. Van úgy, hogy egy-egy évben némi pénzt is ad érte az uradalom, de legtöbbször egy krajcárt sem. – 10. Az uradalom a környező erdeiben már a tüzifaizást sem engedi meg a jobbágyoknak térítés nélkül. 1765 óta esetenként 7 krajcárért adnak az uradalmi tisztek tüzifa-cédulát. – 11. Akinek pálinkafőző üstje van, ha főz rajta, ha nem, meg kell fizetnie érte az évi 1 Ft. 30 krajcáros árendát, illetve censust. – 12. Ha a jobbágyokat elviszik valamelyik uradalmi épület építéséhez, vagy valamerre, ahol erre szükség van, javítási, karbantartási munkákhoz, akkor oda mindig kirendelnek egy-egy megyei pandúrt, vagy uradalmi huszárt; ezek tartásáról ugyanakkor a robotoló jobbágyoknak kell gondoskodniuk; olyanformán, hogy ezen a címen készpénztérítést követel tőlük az uradalom. – Továbbá gyakran előfordul az is, hogy az uradalmi tisztek saját kertjeiket is jobbágyokkal műveltetik meg, soha, egyetlen krajcárt sem térítve nekik munkájukért. – 13. Ha az uradalom valamerre marhát hajtat, nem engedi meg, hogy jobbágyai hajtsák azokat, ellenben fizetett hajcsárokat fogad fel erre a célra. Ámde készpénz járandóságukat jobbágyaival fizetteti meg, de ez sem elég, természetben kell gondoskodniuk a hajcsárok etetéséről, itatásáról. – 14. A jobbágyok nem tudják pontosan, kötelesek-e robotban templomépítési munkákban is részt venni. (Újonnan telepített falvakról van szó, mégpedig kamarauradalomban, ahol a kegyúri jogot végső fokon a király gyakorolta. Ezeknél a falvaknál előfordult az, hogy templomaikat a királynő építtette fel.) Az azonban tény, hogy ha véletlenül úgy adódik, hogy bármelyikük nem tud elmenni erre a robotra, azt az uradalom részint pénz-, részint botbüntetéssel sújtja. – A záradékban megismétlik kérelmüket fentebbi sérelmeik orvoslása iránt.
Lipova fiskális possessio. (Baranya m.)