HU MNL OL E 156 - a. - Fasc. 168. - No. 038 / d.

Dátum 1733. január 1.
Jelleg

Hiteles másolat. Német nyelvű. 2 folio.

Szöveg

Contractus urbarialis
Az eugenifalvai kamarauradalmi jobbágyok és a béllyei kamarauradalom között megkötött contractus urbarialis. Az irat egy dátum nélküli, de nyilván 1766. szeptemberében kelt, ekkor hitelesítették ugyanis a szerződés másolatát, kérvény melléklete, melyet a falubeli subditusok von Sidler béllyei kamarauradalmi prefektushoz intéztek, s melyben kérik, hogy az 1733-as régi szerződésükben hagyja meg őket a prefektus, továbbá segítsen rajtuk, mert az árvíz erősen pusztítja rétjeiket. Alább az 1733-as urbarialis contractus tartalmi kivonata következik.
Eugeniusfalva:
A szerződés bevezetőjében még nem szerepel Eugeniusfalva neve, mert a kamarauradalom a szerződést „mit denen neu eingeführten Unterthanen an der Drau” köti meg, tehát a falu új, első betelepülőivel. A szerződésben nincs meg a szokás ellenére, hogy azt a szerződő felek mennyi időre kötik meg. – Az urbarialis contractus hét pontból áll. Ezek rövidre fogott tartalma: 1. Az uradalom az új telepeseknek házuk megépítésére, barmaik közlegelőjére elegendő telket és területet ad, szántót nem. Lásd lentebb a 4. pontot. – 2. Állatállományuk téli takarmányozásának biztosítása céljából az uradalom hozzájárul ahhoz, hogy a kijelölt területen levő deserta sessiókon nőtt bozótot kiirtsák, s ezeken a területeken irtásréteket készíthessenek. Azt azonban nyomatékosan kiköti az uradalom, hogy azokhoz a rétekhez, melyeket már más, szomszédos kamarauradalmi falvakbeli subditusoknak korábban kiadott a prefektus, az új telepesek nem nyúlhatnak. – 3. Az uradalom hozzájárul ahhoz, hogy miután már lekaszálták az allodialis, földesúri rétek nagyobbik részét, átmeneti segítségképpen kisebb darabokat kijelölhessenek számukra kaszálónak az uradalmi tisztek; ezeken a kijelölt darabokon minden térítés nélkül kaszálhatnak. Ámde ha a letelepedés első nehézségein túl lesznek, az uradalom tőlük ugyanúgy meg fogja kérni a szokásos boglyapénzt, mint a többi kamarauradalmi falu subditusaitól. – 4. Minthogy a kijelölt letelepülési területen nincs a szántóföldi gazdálkodás folytatására alkalmas terület, sem olyan, mely a telki állományhoz tartoznék, sem egyéb, az újonnan betelepülők kénytelenek elsősorban a ház körüli kert- és a zöldárukból („aus dem Garthen und grünen Waaren…”) létfenntartásukat biztosítani, éppen ezért az uradalom sem a kerti termelvényeikből, sem pedig baromfiállományukból a földesúri kilencedet nem követeli. Egyéb produktumaikból azonban adnak. – 5. Minthogy a subditusok a kerti munka mellett készpénzjövedelmet úgy biztosítanak a maguk számára, hogy eljárnak részint az eszéki várba napszámos munkára, részint pedig máshová, de mindig idegenbe, s mindig kétkezi munkát vállalva, a kamarauradalom minden váltságigény nélkül mentesíti őket a robotkötelezettség teljesítése alól, de csakis annak fenntartásával, hogy ha esetleg egy-egy szekérre, vagy egy-egy gyalogrobotosra, esetleg lovasemberre hirtelen szüksége támadna az uradalomnak, azt legyenek kötelesek mindenkor megadni. – 6. Miután az uradalom a fentiek szerinti kedvezményekben részesíti őket, a subditusok lemondanak a kocsmáltatás jogának gyakorlásáról, illetve az uradalom gyakorolja e jogot télen-nyáron, és fenntartja magának azt a jogot, hogy tetszése szerint létesítsen egy vagy két kocsmát is. – 7. Továbbá minthogy az uradalom gyakorlatilag elengedte nekik a robotot, helyesebben a robotot is, a kilencedet is csak csekély mértékben követeli meg tőlük, a subditusok az alábbi census fizetésére kötelezik magukat: Minden jobbágyház után fizetnek évi 3 forintot, minden zsellérház után, ha lesznek zsellérek, 1 Ft. 50 dénárt. Az esedékesség mindkét esetben: fele Szt. Györgykor, fele Szt. Mihálykor fizetendő.
Ezután már csak a szokásos záradék, a dátum, az aláírások, valamint az 1766. évi hitelesítési záradék következik.
Eugenifalu fiskális possessio.
(Baranya m.): Eugenifalu

Tartalomgazda