| Szöveg |
Conscriptio
Ung megye hatósága által, bizonyságlevél formájában kiadott összeírás, Komáromy Gábor fenti possessióban levő javairól. Kelt Ungvárott, a nemesi megyegyűlésben, a fenti napon.
Radváncz:
A megyei hatóság, a fenti possessor kérésére, a helyszínre küldötte Tomcsányi Gábort, a megyei ítélőtábla egyik ülnökét, pálóczi Horváth Lászlót, a megye egyik alszolgabíráját, és Tabódy Mihály esküdtet, akik az összeírást elvégezték, erről a tényről a megyei hatóságnak és a nemesi megyegyűlésnek számot adtak; végül: a megyei hatóság a három officialis által teljesített összeírást hiteles megyei kiadványban, bizonyságlevél formájában kiadta. A nemesi megyegyűlés jegyzőkönyve alapján készült ez a hiteles másolati kiadvány, melyet a megye főjegyzője hitelesített. – Az összeírók előrebocsátják, hogy a Helytartótanács 1795. március 24-én kelt, 5674. számú rendelkezése alapján, a helyszínre érkezve, maguk mellé vették a falu bíráját és két esküdtjét, valamint idősebb, tekintélyes falubeli jobbágyokat, s azokkal együtt járva be a javakat, végezték el az összeírás munkáját. – Az összeírás két fő részre tagolódik: az első az általános rész, a második a speciális, mely a tulajdonképpeni részletes, descriptiv összeírást tartalmazza. – Az első, tehát az általános rész tartalma: A faluban a folyamodó Komáromy Gábornak egy birtokrésze van. – Az összeíráshoz meghívott falubeliek véleménye szerint a falu határa alkalmas lenne majorsági gazdálkodás folytatására, s az eredményes, hasznot hozó lenne. – A faluhoz egykor nagyobb erdőség is tartozott, de ennek ma már csak a helye van meg, mert: „per devastationem desolata.” – A szőlőhegyet, mely időközben, szintén elpusztásodás miatt legelőterületté lett, a falubeli néhány compossessor újra elkezdte műveltetni. – A falubeli compossessorok s a paraszti faluközösség közös gondja az, hogy mind a kaszáló, mind a rét, illetve legelőterület szűkös; de ami van, az jó minőségű. – Komáromynak is, mint falubeli compossessor földesúrnak, megvannak a szokásos földesúri regále-jogai. – A falu határában s a lakosok kertjeiben a létfenntartáshoz szükséges összes javak megteremnek; sőt felesleg is akad. Ezt a felesleget részint helyben is értékesíthetik, de jó piacuk van a tőlük nem messzire fekvő Ungvár városában. – Ezután feljegyzik a conscriptorok a szokványos terményeket, de azokat az egységárakat is, amelyeken azok a piaci forgalomban átlagosan el szoktak kelni. Az egységárakat az alábbi terményekre adják meg: búza, rozs, kétszeres, árpa, zab, kukorica, tönköly, lencse, borsó, köles (valamennyi pozsonyi mérőben); továbbá: kender fontban, kendermag szintén, lenmag ugyanúgy, len ugyanúgy, bab mérőben, dió, aszalt szilva, aszalt alma, mind mérőben; széna kétfogatú szekérszámra, szalma ugyanúgy; káposzta 100 fejenként; bor akószámra, kemény tüzifa ölszámra. – A fent felsorolt termelvényeikből igazán jó haszonhoz akkor jutnak a termelő lakosok, de a compossessor földesurak is, ha azokat Ungvárra viszik piacra, jóllehet nem kicsi a belső forgalom sem belőlük a faluban; s ez különösebb nehézséget nem okoz, mert a város mindössze 1/4 óra járásnyira esik a falutól. – Eddig az általános összeírási rész tartalma. Ezután rátérnek a conscriptorok a speciális részre, Komáromy birtokrészének tulajdonképpeni összeírására. E rész tartalma: Miután az összeírók leírták a falu kedvező fekvsét, topográfiai adatait, felsorolták szomszédait és határszomszédait, azt rögzítik, hogy ebben a faluban egy curia nobilitaris fele része Komáromy tulajdona, tartozékaival együtt. – A faluban egy kocsmán és egy mészárszéken kívül, vannak Komáromynak majorsági épületei is. – Ezek közül az első egy majorsági lakóépület fából épült, szalmazsúppal fedett, benne 2 szoba, konyha, kamra. – Hozzá istálló faépület ez is, szintén szalmazsúp-fedéllel, 10 tehénre. – A fenti majorsági lakóépület, s fenti tartozékai, valamint egy hozzá tartozó kert is, bérbe vannak kiadva egy helybeli subditusnak és egy helybeli fazekasmesternek. A kert határait, illetve határszomszédait is pontosan megadják az összeírók; a kert 2 korec vetőmag befogadóképességű terület. – E bérleményért a két font említett bérlő összesen évi 12 Ft. árendát fizet. A javításokról, lényegesebb tatarozási munkálatok elvégeztetéséről azonban saját költségén a bérbeadónak, tehát Komáromynak kell gondoskodnia. – Saját majorsági állatállományt Komáromy nem tart a faluban, s így trágyát sem tud gyűjtetni, s földjére kihordatni. Igaz, hogy a falu határa kövér, első osztályú szántóföld, s nincs is túlságosan rászorulva a trágyára. – Komáromy curialis szántói három nyomásra műveltek. Részletes leírás az őszi és a tavaszi vetésterületről, a 3 nyomásos gazdálkodás szerint. – A curalis szántókat azonban nem maga Komáromy műveli, hanem az egyik compossessor földesúrnak adta oda művelésre. Ettől függetlenül részletes, még a szalmára is kiterjedő hozamszámítást is adnak az összeírók. – Egyébként Komaromy nem idegenítette el még zálogolás formájában sem curialis szántóit, hanem ideiglenesen másutt, Komáromynak célszerűbb helyen cserébe adott a compossessor használatra ugyanakkora szántóterületet. – A káposztáskertet viszont Komaromy maga használja, és „ex illo usum non exiguum caperet”, mint a helybeli lakosok mondták az összeíróknak. Összegszerűen azonban nem jegyzik fel ezt a jövedelmet az officiálisok. – Van a faluban Komáromynak egy zsellérje, aki megadja háza után földesurának az évi 1 forintos censust, és teljesíti az évi szokásos 18 napnyi gyalogrobotot is. – Ami a földesúri regálejövedelmeket illeti, Komáromy az elmúlt, 1798. esztendőben építtetett egy mészárszéket és egy kocsmát, jó helyen, az Ungvárról Munkácsra vezető országút mellett. – De hiába épültek fel a vadonatúj épületek, a folyó évben az Ung folyó gyors, erőteljes áradása elsodrással fenyegette mindkettőt. Erre Komáromy, az épületanyag megmentése érdekében lebontatta az épületeket. – Az épület fundusát Lebenverth Márk zsidónak adta bérbe, évi 18 Ft. bérért. A bérleti feltételekben benne van az is, hogy a zsidó, ha akar, építtet a bérlemény keretében s a bérelt fundusokon új mészárszéket és kocsmát, s mindkettő regálejogát használatra, a bérlet tartamára átadta Komáromy. A bérleti szerződés 30 esztendőre szól, s a zsidó által építendő épületeket a bérleti jogviszony megszüntekor a felek vagy jogutódaik fel fogják becsültetni, s az épületek akkori becsértékét tartozik a földesúr vagy jogutóda a zsidónak vagy jogutódának kifizetni. – Továbbá van Komáromynak egy fundusa az ungvári kamarauradalomnak a radvánczi határban levő, ún. „Veres vendégfogadó”-ja mellett. Ezt a fundust a most következő Szt. Mihály napjától fogva, évente fizetendő 100 Ft. árendáért egy Elias Leibl nevű zsidónak adta bérbe Komáromy. A zsidó nyomban meg is kezdte a funduson egy nagy kocsma és egy mészárszék építtetését, mert a bérleményben ezeknek a földesúri regálejogoknak e helyen történő gyakorlása is benne van. Ez a szerződés 10 esztendőre szól. Annak lejártával becsértéken, mely azonban a 600 forintot nem haladhatja meg, még akkor sem, ha a zsidó ennél többet invesztálna az épületekbe, köteles megváltani az épületeket a földesúr vagy jogutóda. Ez utóbbi feltétel arra az esetre is áll, ha a felek 10 esztendő múlva úgy döntenének, hogy a bérleti jogviszonyt meghosszabbítják. – Az összeírók ezek után néhány olyan kisebb földesúri regálejövedelmet kerítenek sorra, melyeket Komáromy Gábor jogvédelme céljából tételesen felsorolnak ugyan, de a belőlük eredő jövedelmet még hozzávetőlegesen sem állapítják meg, nemhogy előző esztendők tényszámait átlagolnák. Ezek az alábbiak: Egy igen gazdag, s a továbbiak során is még jól kiaknázható kőbánya és a kőbányászati jog. Az Ung folyón a halászat joga. A határbeli vadászati jog. – Az összeírók az összeírás végén alaposan kimunkált, s a fenti fejezetek sorrendjét követő jövedelemösszesítést adnak, áttekinthető jegyzékben.
Radvanczi Komaromy-javak.
(Ung m.): Radvancz
|
Közgyűjteményi portál