Copia. 3 oldal latin másolat.

Conscriptio nova revisoria
Borsod:
Fundus curialis, fából emelt épületekkel: parasztház, mellette kis kamrácskával, kis istállóval, melyben az újabb kamarai conscriptio szerint bizonyos nemes Vadász István taxalista lakik. A fundus földrajzi meghatározása szomszédai nevével. A curia szokásos tartozékai, úgymint szántóföldek és rétek, a jobbágytelkek tartozékai között „confusa existunt”, s ezektől semmi módon elkülöníteni és elválasztani nem lehet. – jobbágytelek, részben lakottak, részben puszták: egész jobbágytelek névvel, szomszédjának megjelölésével, melyet egykor Hajnal Farkas özvegye bírt, mint mondják – másik egész lakott jobbágytelek, mindkét szomszédja megadva, a telken a most itt élő jobbágy atyja lakott azelőtt – egész pusztatelek, névvel, szomszédainak megnevezésével, mely telek a fent hivatkozott 1745. évi conscriptioban mint Szukány Péter pusztája szerepel – Szukány Péter lakott egészteleke, szomszédaival, a telken előbb Szigyártó István lakott. – Lakott egésztelek, mint fent, előzőleg Tobiás Istváné volt, mint mondják – egész pusztatelek névvel, mint fent Pallagh Mátyás lakta azelőtt – egész lakott telek, névvel, mint fent Az 1745. évi conscriptio szerint Németh János lakott itt (A hivatkozott conscriptioban nincs.) – pusztatelek, neve ismeretlen, szomszédainak feltüntetésével, a hivatkozott conscriptioban mint Kovács Márton pusztája, került összeírásra – lakott egésztelek, szomszédaival, névvel, egykor Kondas Györgyé volt, mint modják. – lakott egésztelek, mint fent azelőtt az ő apjáé volt – lakott egésztelek, mint fent, azt mondják, hogy azelőtt Király Mátyás élt rajta – Notandum: ezek után az előzőekben felsorolt telkek után (akár lakottak, akár puszták) a földesúr évi census címén (a gabonadézsmán kívül) az 1745. évi conscriptio tájékoztatása szerint egyenként Rh. Ft. 1,30-at szokott beszedni. – Egyéb földesúri haszonvételek és tartozékok azon módon és rendben, mint azt a már hivatkozott conscriptio felsorolja. – A puszta malomhely harmadrésze, mely hites vallomások szerint a fiscust illette, s mint ilyen „occasione modernae statutionis”, Ragályi Zsigmond tulajdonába került. A beiktatás ellen többen „contradixerint”, míg „nullamque pro parte d. Zs. Ragályi, quoad dictum fundum, occasione hoc in passu perennalis fassionis sua mentionem fecisse exposuerint ...” További döntés joga a Kamaráé.
Az UC 145 : 121 számú conscriptioban összeírt, a Borsod megyében lévő Borsod nevű helység fiskális tulajdonban lévő része, mely Őfelsége 1747. október 12-i legkegyelmesebb rendeletével, s a kamara 1748. január 29-i leiratával kiscsoltói Ragályi Zsigmondra átruháztatott. A fent hivatkozott 1745. évi november 24-i conscriptio alapján.