Copia. 4 oldal latin másolat

Conscriptio
Mád oppidumban:
1. domuncula, szomszédai: felülről Nikházy János, alulról Arady György, a házat szalma fedi. A ház áll: “ex hypocausto uno”, melyben sütőkemence van, továbbá atriumból, benne konyhai tűzhellyel, végül kamrából. A kamrában találtatott: fent nevezett Wallenzvilla úr különböző szerszámai, és pedig: ásók, kapák (latisex), és unicornes vulgo csákány. – 2. domus vinaria vulgo borház, újonnan épített, téglából és zsindellyel megfelelően befedve, mellette sajtó és kádak, kb 60-70 hordó befogadóképességgel. Egyik részén azonban már hasadék keletkezett, s ha időben nem segítenek rajta, könnyen két ölnyi fal is “excidere potest”. A házban található kádak, egyik szokásos nagyságú, másik másfél hordónyit befogadó. Ezen borház mellett és végén van egy szoba, mely szüret idején igen jó szolgálatot tesz, melyben a borházból van bejárat. – Notandum: ez a szoba (lakattal) bizonyos Olasz László úr részére szüreti szerszámainak tartására szolgál. Nevezett a helyiséget és a borházat, mint ezt az összeíró hivatalos kísérői mondják, nem tudni, milyen módon (quo praetextu) foglalta el és ugyancsak itt is szüretel. Megjegyzendő, hogy bár bemenni nem volt lehetséges (írja az összeíró) bizonyos megfelelő alkalmatosságokat “esse observari”. – 3. A borház után lévő térség kis kertnek megfelelő, két oldalról bekerített, harmadik oldalát patak határolja, s alig valamelyes földkiemelési munkálatokkal “pecora ab ingressu arcentem habens”. – 4. A kis kertben (hortulum) pince, megfelelő, kb. 20 hordó befogadására, rendbehozva, ép tetővel. – 5. Szőlők (3), az első az Aranyka nevű promontóriumon, borhozama jó termés esetén 9 hordó bor. Földrajzi helyzetét szomszédai megnevezésével adja meg az összeíró. A második szőlő a Kis-Hegy nevű promontóriumon, adatai, mint előzőnél. A harmadik szőlő is ugyanitt található, egyébként lásd előző. Mind a három szőlő dézsmaköteles, “hoc anno (1734) semel tantum fossae”, a szőlők gondját Huszár Mátyás, mádi jegyző viseli, megműveltetéséről és szüreteléséről is ő gondoskodik. – 6. Fenti szőlőben termett borból (idei termés) 4 hordóval van nevezett jegyző házánál, ezeket az összeíró a fiscus számára lepecsételte, továbbá dézsmában beszedett bormennyiség ugyanitt. – Az előzőekben felsoroltakon kívül összeírásra került Wallenzvilla gróf 1733-ból maradt bora (hordókban), ökrök és szekerek, utóbbiak közül az egyik bemondás szerint vasalt, a másik “nudum”. – Mind Mádon, mind egyebütt lévő, s a néhai gróf tulajdonát képező ingó és ingatlan jószágoknak a lefoglalására április hó elején a “Regimen Bavaricus” küldöttei megjelentek, s “quae potuit, distraxit”, illetve bort, ökröket és szekereket (lásd fent) eladtak. Az eladásból befolyó összegből a mádi jegyző 55 forintot a szőlők megművelésére fordított.
Tállya oppidumban:
A Kodu-Nyires nevű promontóriumon jó termés esetén 5 hordó bortermést lehet várni. Helymeghatározás, lásd mádi szőlők. A szőlőt ebben az évben Lengyel Péter, magyarpetri lakos művelte meg, s szüretelte, aki egyúttal a szőlő gondviselője, s egy akó bort “cum plus non provenerit”, fáradsága fejében megtartott magának.
Tarcal oppidumban:
A Nagy-Temető nevű promontóriumon lévő szőlőben 1727-ben (azt mondják) hét hordó bor termett. Szomszédos szőlők, lásd Mád. A szőlőt Galambosy György, az itteni őr “in rationem sui salarii colligi curavit”, s innen kb. két puttony szőlőgerezdet (botrones) szedett le.
Tokaj oppidumban:
Domus Müllerianae, tartozékokkal együtt, éspedig: borházzal, kis kerttel, szérűvel és pincével. Mindezeknek fele Müller Gábort illeti meg, míg a másik fele Müller Dávidé. Mind a ház, mind a borház majdnem teljesen romos állapotban van, míg a pince ép, s kb 100 hordót tud befogadni. Itt Pataky provisor jelenleg saját borát tartja. A pince jól megépített, boltozatos, azonban néhány követ a lépcsőépítéshez kivettek a falból “et inde facile gravior etiam cellarii ruina subsequi potest”. – Ami a továbbiakat illeti, Szerencsen az Eelő-Hegy nevű promontóriumon, jó évben 12 hordó bortermést jelent, míg a másik, a Feketehegy nevű promontóriumon egykor 25 hordó bor termett, “modernus decurio Szerencsiesnis recordatur”. – Az összeíró további megjegyzései fenti szőlők lefoglalásáról az az Aspermonth grófok számára, bizonyos régebbi adósságok fejében, valamint a szőlők megművelésére fordított költségekről, melyet az itt termett bor eladásából fedeztek, közelebbit azonban erről nem sikerült megtudnia.
Kis Falu:
Ugyancsak egy szőlőt írtak össze, a Vayáss nevű promontóriumon, borhozammal, szomszédaival. A szőlőt ebben az évben a szepesi prépostság provizora műveltette meg (kinek az engedélyével, nem tudni) s a termés is az övé. Amikor az összeíró foglalás céljából ide kiszállt, ebben megakadályozták, “dicentes: eiusmodi vineas decimae obnoxias, per daefectum, vigore legum, magis d.t. concernare, et alinunde propter denegatam decimam pro d.t. enadem occupari habere ...” egyébként nevezett grófnak elzálogosítva, 40 forintban, mint mondják.
Wallenzvilla grófnak kamarai rendeletre occupált jószágairól, a Hegyalján.
(Zemplén m.): Mád – Tálya – Tarcal – Tokaj – Szerencs – Kis-Falu