Kb. egykorú másolat.

Inventarium
Horváth György egri kanonok és Cseroczy Kristóf királyi koronaügyész királyi commissariusok által felvett inventarium a lipcsei várbirtokról és tartozékairól. A leltározók munkájukat 1670. december 20-án kezdték meg, s a fenti napon fejezték be. A leltározásra a commissariusok királyi mandatumot kaptak, mely gr. Szécsy Anna Mária teljes vagyonának a királyi fiskus javára történő lefoglalásáról intézkedik.
Lipcse arx:
A leltározó királyi biztosok először ismertetik a vár egybehívott népével a lefoglalásról szóló királyi mandatumot, majd a vár egész katonaságát, katonai és gazdasági tisztikarát felesketik a császári és királyi hűségére. Utána megkezdik a várbeli leltározást: A fegyveresházban: Szakállas puskák, egy muskéta, taftból készült gyalogos-zászlók, dobok, alabárdok, igen sokféle golyó. – A „Dobolo Bastya” nevű bástyán: dobok, dobverúőkkel, egy 3 fontos ágyú. – A kápolna feletti bástyán, a nyári palota alatti bástyán, a kapu feletti előtérben, a lőporos házban: Különböző kaliberű golyókat kilővő ágyúk, szakállas puskák, lőpor hordókban, felvonó-csiga, vadászhálók; a kápolna feletti bástyán még ütőóra is. – „In atrio Curruum, vulgo Szekér Szin”: 3 fontos ágyúk, minden hozzájuk tartozó szerelékkel együtt. Kocsi, hintók, egy társzekér, kis mozsárágyúk. – A kovácsműhelyben: kovácsszerszámok (üllő, fújtató, kalapácsok, fogók, a parázshoz: vaskanál). – A műhely előterében fekszik két malomkő. A darabontok tizedesének szobájában van két olyan fúró, melyekkel facsöveket, facsatronákat lehet fúrni: „Terebra pro fistulis, seu Canalibus cisternarum perforandis No. 2”. – Ugyanitt: egy nagyobb nyárs. – Ezután a lakóhelyiségeket veszi sorra az inventarium. A grófnő szobáját, Wesselényi nádor egykori szobáját, melyekben finom kidolgozású bútordarabokat: íróasztalokat, bőr bevonatú ülőbútorokat, stb. jegyez fel. – Utána a konyha alatti kis kamrában egész oldalszalonnákat, cserép- és rézfazekakat kerít sorra; a pince előterében brinzáshordókat, sókockákat, a fűrdőházban pedig egy nagy rézüstöt jegyez fel. – A vár házikápolnájában részletesen felveszik a leltározók a kápolna teljes felszerelését, az egyházi ruhákat, kegyszereket, képeket. – Majd a várbeli magtár következik, melyben a leltározók besztercebányai köblösben mérve, feltüntetik a magtárban tárolt köles, lencse, kendermag és rozs mennyiségét. Az árpát az alábbi csoportokban: „hordei purioris”, „hordei mixturae” (ygy!), „hordei simplicioris” – szintén besztercebányai köbölben inventálják. – A komlót is ebben a magtárban tárolják, mégpedig: „Lupuli vasa majora circiter decem akones capientia”. – A serfőzőházban nagyobb mennyiségű, több főzetre való maláta (besztercebányai köblösben), árpa (ugyanúgy), egy főzetnyi (42 akónyi) kész sör. (Itt kivételesen a sör árát is feltüntetik: 96 den.-jával számítva akóját.) – A lipcse-váraljai allódiumot kerítik sorra ezután: Először a még asztagban álló, kicsépeletlen gabonát: rozsot, árpát, zabot akarták a leltározók felmérni, de még hozzávetőlegesen sem tudták megállapítani, mennyi lehet, miután az asztagokból vetőmag céljára s egyéb szükségletekre is időnként el-elhordtak valamennyit. A vár allódiumához tartozó Jeszenye faluban is van asztagban álló gabona, de ott is ugyanez a helyzet. – Részint a váraljai allódiumban, részint az allódiumhoz tartozó Predajna faluban szemesgabona is van: zab, árpa, rozs (besztercebányai köblösben inventálják). – Az ugyancsak idetartozó Nemeczka falubeli allódiumban viszont legalább hozzávetőlegesen meg tudták állapítani az asztagban, kicsépeletlenül álló rozs és zab mennyiségét (keresztekben adják meg, hozzáfűzve azt, hogy egy keresztre 13 kévét számolnak). – A fent felsorolt allodialis egységekben széna is van, mégpedig „pro necessitate eorum, sub tectis”. – Az őszi vetésre vonatkozóan csak annyit jegyeznek meg a leltározók: „In Terris allodialibus, ad haec quatuor praemissa Alodia pertinentibus, seminatura Authumnalis, certae quantitatis”. – Ezt követőleg az allodiális állatállományt inventálják, szám szerint: tehenek, üszők, tulkok, borjúk, sertések, baromfi (libák, kacsák, tyúkok). Méhek (kasokban). Majd a birkák következnek (morva fejőjuhok, azután: „agni seniores moravici”, valamint tavaszi ellésű bárányok, melyek „itidem moravici”). De vannak más, meg nem nevezett fajtájú birkák is, ezeket is darabszám szerint veszi fel a leltár, s megjegyzik a leltározók, hogy ezek „in Montibus Zakluka vocatis ad hibernandum locatae sunt”. – Ugyanide vannak telelésre kihelyezve a kecskék is. – A vár alatti vadaskertben szarvasokat és dámvadakat vesznek számba. – Az ugyancsak a lipcsei allódiumhoz tartozó Luchatin faluban szintén szarvasmarhák (fejőstehenek, bikák, borjak), de ugyanitt aprójószág is (pulykák, libák, tyúkok, kacsák). – Végül: ugyanilyen összetételű állatállományt leltároznak szintén szám szerint a leltározók a várhoz tartozó Nemeczkai allódiumban is.
(Ezután a jelen kivonatban az oldalt jegyzett falu-tartozékokat jegyzik fel a leltározók. – A falvakat szintén lefoglalják a fiscus regius javára, kivéve azokat, ahol ennek birtokjogi akadályai vannak. Ezeknél csak 1–1 birtoklástörténeti adatot rögzítenek, vagy azt pl. ha a possessio zálogba van kiadva. E jegyzék elején maga Lipcse oppidum is sorra kerül; feljegyzik a leltározók azokat az összegeket, melyek az itteni vám-, census- és kocsmabérlet-jövedelemből adódnak az uradalomnak. E tartozékok jegyzékéből csak azokat emelem ki tételesen, amelyeknél a birtoklástörténeti adatokon kívül urbarialis jellegű adatokat is közölnek a leltározók.)
Podkonicz:
A falunak 2/3 része tartozik a lipcsei várhoz, 1/3 része Ujfalussy Lászlóé. A 2/3 után az alábbi szolgáltatásokat teljesítik a subditusok: Az évi census: 70 Ft. – A libertinusok (számukat nem adják meg) adnak évente 4 dámvadat, 8 nyulat, 25 császármadarat. – Megadják a gabonatizedet, de „pro Rege”; kilenced helyett meghatározott mennyiségű árpát és zabot adnak. – A vendégek számára adnak zabot, borsót, de megadják az ún. böjti borsót („pisa quadragesimalia”) is. A böjti időben való főzéshez szükséges olaj ütésére kendermagot adnak; köleskását is szolgáltatnak, végül: „Canabes in ligaturis, vulgo Marok kender No 110”.
Rásztoka:
E falunak szintén csak 2/3 része tartozik a várhoz. – Szolgáltatásaik fő vonásokban megegyeznek a Podkoniczbeliekével, de a tizedet ők a várnak szolgáltatják.
Valaszka:
A falunak szintén 2/3 része tartozik a várhoz. – (Bár a fentebbi településeknél a leltározók sehol sem jegyezték fel a robotkötelezettséget, itt ezzel kapcsoaltban ezt írják): „Et quia haec portio possessionaria nullos labores colonicales praestaret, soluit annatim Arendam ad Arcem Fl 600”. – A szabados soltészekről: „Libertini, alias Scultteti dicti, ex quo a solutione decimae essent immunes, ideo soluunt annuatim Fl 8”. – A valubeli vámszedőhely egyben bort, sört, pálinkát mérő kocsma is. – A terménytizedet és a juhkilencedet a várhoz szolgáltatják. – (Ezután a leltározók külön fejezetben veszik számba a várbirtok területén levő összes malmokat:) Magában Lipcse oppidumban, az azonos nevű folyón egy 3 kövű malom; a molnár által szolgáltatott természetbeniek értéke évi 192 Ft 70 den. Ezenkívül: sertést is hizlal, sőt: szükség esetén mesterségbeli munkájával is szolgál a várban. Továbbá: „Ibidem est etiam officina una Papyracea, a qua cedunt ad Arcem Papyri Rész (!) duo”. – Bár a lipcsei várhoz tartozó vadaskertben is van három halastó, itt a malom mellett is van egy nagy halastó. – (Itt, a malmoknál említik meg a leltározók, hogy van ugyan gyümölcsös-, komlós- és káposztáskert is, de a kerteket nem tartották szükségesnek részletesen leírni, hiszen az urbariumból úgyis kitűnnek a részletes adatok.) – Ezután a fentebb már felsorolt possessiók közül újra felsorolnak ötöt, melyekben 1–1 uradalmi malom van (azt nem mindegyiknél írják oda, hogy hány kövűek ezek a malmok). Molnárjaik szolgáltatásai: készpénzárenda, ácsmunka, sertéshízlalás – mint a lipcsei nagy malomnál. – Ezt követőleg ismét külön fejezetet nyitnak a leltározók (ahol egyes szám első személyben szól az irat, ott a koronaügyészé a szó!), amelyben a várbirtok kisebb jövedelmeit tárgyalják. – Ezek változó jövedelmek, amit a sajátos „proventus peregrini” névvel is érzékeltetnek a leltározók. – (Ezek az adatok ismét az egész várbirtokra vonatkoznak, s igen érdekesek is vannak köztük, mezőgazdaság történeti vonatkozásaik lényegesek; valamennyit kivonatolom, sőt: külön is felhívom reájuk a figyelmet.) – A fiscalis Coronae – aki a leltározást vezeti – így hívják fel a figyelmet e jövedelmekre, s így vezeti be azok számbavételét: „Sunt etiam aly proventus peregrini, qui modo augentur, modo minuuntur, Quos modo subsequenti annotaui”. – 1. Az egész uradalom területén, ahol csak a hegyekben birkákat legeltetnek, tizedszedéskor évente fizetnek mindegyik birka után 14 dénárt; ha a birkákat otthon tartják, a falu határában, s nem viszik ki a hegyekbe legeltetni, akkor 6 db.-ig 6 dénárt, a 6 db.-on felüliekért szintén 14 dénárt fizetnek évente. – Minden birkaakol után kötelesek évente 1 db. öregebb bárányt, s egy db. tavaszi bárányt adni, valamint egy nyersbőrt, vagy helyette 3 Ft 60 dénárt, továbbá: egy kosarat, vagy helyette 20 dénárt. – 2. Ha az uradalom területén puskások lelőnek egy dúvadat, kötelesek bőrét a várba beadni; a várbirtok provizora a beszolgáltatott medvebőrért 1 forintot, farkasbőrért 1 forintot, rókabőrért 50 dénárt fizet ki jutalomként. – A vaddisznóért is jár néhány dénár („aliquot denarii”). – A puskások („sclopetary”) azonban az uradalom felszólítására – ha az uradalomnak szüksége van a felsorolt dúvadak valamelyikére – kötelesek vadászni menni; de a fent felsorolt jutalmat a kötelező vadászatokon elejtett dúvadakért is megkapják. – 3. Az uradalom egész területén minden jobbágytelek után – ha deserta is – kötelesek minden évben 1 császármadarat beszolgáltatni a subditusok. – 4. Minden pálinkafőző üst után évi 4 Ft fizetendő a földesúrnak. – 5. A várbirtok alsó körzetbeli falvakban minden egész jobbágytelek után évente be kell adni egy köteg kendert. – 6. Mindenütt meg kell adni – rajok után számolva – a méhtizedet. – 7. A szokásos bírságokból bejön „Bika penz” címén évente átlag 12 Ft; ugyanennyi szokott bejönni a „Birsagh penz”-ekből is. – 8. A molnárok mindenütt kötelesek a malmokban a karbantartási, javítási munkálatokat elvégezni; ők kötelesek megvenni az elhasználtak pótlására az új malomköveket is; az uradalom csak a deszkákat; a zsindelyt és a szögeket adja. – 9. Az uradalom területén élő halászok nyári időben kötelesek a várba hetenként beadni 50 pisztrángot. – Téli időben a „Lepénhal” nevű halból kell hetenként ezt az 50 db.-ot beadni. – Nyáron elegendő mennyiségben kell beadniuk a várba apróbb halakat is, amilyen pl. a „Kophal”-nak nevezett hal, de rákokat is. – 10. Az uradalom területén a makkoltatásra befogadott nagyobb sertésekért darabonként 20 dénárt, a kisebbekért 12 dénárt, a malacokért 6 dénárt kell kifizetni makkbérként.
Az inventarium ezután tételesen és név szerint felsorolja az uradalom területén levő valamennyi jelentősebb erdőt, valamint – szintén az egész uradalom területéről – azokat a réteket, melyeket árendába szoktak kiadni. – Végül tételesen, faluról-falura haladva, megadja a restanciák, majd a pénzbeli kintlevőségek jegyzékét. Utoljára hosszan részletezi a koronaügyész: a konfiskálás hírére milyen sokan megrohanták őt a grófnő és a nádor volt hitelezői, sürgetve az adósságok mielőbbi kiegyenlítését.
A lipcsei várbirtok és tartozékai.
(Zólyom m.): Lipcse – Jeszene – Prednina (= Predajna) – Nemeczka – Luchatin – Lipcse – Ponik – Szlankova – Prihod – Szelecz – Lopei – Podkonicza – Hiadel – Meczibrogya – Szent Andras – Bruzno – Rasztoka – Dubova – Zamosztya – Alsó Lehota – Fölső Lehota – Valaszka – Uliczka