Eredeti.

Conscriptio. Dombrády Lipót, kamarauradalmi provizor és Báchi László, kamarauradalmi sáfár által, a kamara rendeletére készített összeírás arról a farkasfalvai fiskális birtokrészről, amelyet a királyi fiskus per útján szerzett vissza 1796. július 18-án Farkas László zálogbirtokostól. Kelt Tiszaújlak oppidumban, a fenti napon.
Farkasfalva:
A fiskális birtokrész az intravillanumban kb. a falu felét jelenti, az extravillanumban azonban a falu határának csak mintegy 1/8 részét. – A falu maga Ugocsa megyének Szatmár megye felé eső határán fekszik. Az összeírók itt részletes és igen gondosan kimunkált topográfiai adatsort közölnek a Farkasfalvát körülvevő szomszéd településekről, s a szomszédos pontos felsorolásával adják meg a falu pontos körülhatárolását is. – Egyébként a nagyrészt síkságon fekvő falu igen sokat szenved a Tisza és a beleömlő patakok áradásaitól. Az árvíz rendszeresen, néha évente többször is elönti a falu határát. – A falubeli birtokrész az alábbi módon került a királyi fiskus birtokába: "Portio haec per Notam Fabiani condam Farkas, circa Annum 1674 ad Fiscum Regium devoluta, subseque vero circa Annum 1752, certo Joanni Gyulay in 800 Tractis Florenis (=vonásforint) oppignorata, nunc demum, Anno 1796 a Domino Ladislao Farkas, penes depositionem investitae summae reluta, et lite Mediante vindicata est." – A királyi fiskusnak az e birtokrészhez tartozó intravillanumban saját, épületekkel is beépített curia-ja nincsen. Mégpedig azért nincs ez idő szerint, jóllehet a konfiskáláskor egy curialis fele rész is konfiskálásra került, mert az 1796. évi, fentebb már leírt visszaváltásnál Farkas László felajánlott a szóban forgó curialis félrész helyett három fundus intravillanust, mégpedig azért, nehogy pontosan közepén kelljen szétválasztani, vagy elrekeszteni a Farkas család régi nemesi udvarházát is. – Így történt azután, hogy a királyi fiskus, el akarván kerülni a végtelenbe nyúló pereskedést, a költségeket, hogy mielőbb birtokába jusson az amúgy is vitás birtokrésznek, melyet csak bírói ítélettel sikerült megszereznie, elfogadta a felkínált cserét, s az ítélet utáni executio már a cseremegállapodásnak megfelelően ment végbe. – A három cserefundus közül kettőn egy-egy inquilinus ül, családostul. A harmadikon azonban nem ül subditus most sem, de Farkas idejében is üres volt. – Az összeírók ezzel az utóbbi üres fundussal kapcsolatban nyomban javaslatot is tesznek a felsőbb kamarai szerveknek: a visszaperlés után a fiskális birtokrésznek nem maradt kocsmája; létesítsen a kamarauradalom ezen az üres harmadik funduson egy kocsmát, s ezt tartsa meg esetleg saját kezelésében, de ki is adhatja évi 25-30 Ft. árendáért is. Lentebb, a birtokrészhez tartozó rozzant csűrrel kapcsolatban még egyszer visszatérnek az összeírók erre a létesítendő kocsmára. – A curialis fundusról, illetve a fele udvarházról történt lemondás nyomán nagyon kevés épület tartozik a fiskális birtokrészhez. E tartozékok közül elsőnek egy rozzant nagy csűrt kerítenek sorra az összeírók. Elöregedett alkotmány ez, s két fiskális fundus közé esik, kb. a középre. E fundusok egyikén Mondics Mihály, másikán Danko Pricsina ül. – Ez a csűrépület "occasione executionis cum reliquis aedificiis, aestimatione mediante, relutum fuerat." Ez idő szerint jól megtépázott állapotban van. Tetejének fele része tölgyfazsindellyel, másik fele része szalmazsúppal fedett. Az egész épület erős oszlopai azon a részen, mely a földbe van beásva, más rothadni kezd. De ez nem azért van, mintha a talajnedvesség rongálná a fát, hanem azért, mert a sarkokon is, és általában az erezetnél mindenütt rothad a fedélszék; a tetőn a nedvesség összegyűlik, majd lefolyik az oszlopokon, azok tövére. Az egyébként nagy méretű csűrépületet e hibák miatt kellett az összeíróknak 15 Ft.-ra becsülniük. – Az összeíróknak az a javaslata, hogy ezt a csűrt úgy, ahogyan van, késedelem nélkül vagy el kell adni, vagy másként hasznosítani, de nyomban. Egyrészt azért, mert rozzant és tovább romlik, de igen gyorsan. Másrészt pedig azért, mert az egész csűr tulajdonképpen a két fiskális zsellérsessióhoz tartozó kerteken épült fel, s ez a tény állandó panaszokot adna a zselléreknek, akik lényegében jogosan követelik a csűr eltávolítását. De ha ezt bármilyen oknál nem akarnák a felsőbb kamarai szervek, akkor is kínálkoznék még egy hasznosítási mód: a fentebb említett üres funduson (az elől említett három, a fél curiáért cserébe kapott intravillanus fundus egyikén) alapítandó kocsma tartozékává lehetne tenni (nyilván megfelelő átalakítással, kocsiszínné). Mert ha így marad, ahogyan az összeírás időpontjában volt, előbb-utóbb összeomlik, vagy, s ez a valószínűbb, a tűz martalékává válik. – Lakott és deserta jobbágysessiók. Ezekről részletesebben lásd a további, alszámozott iratok kivonatait. – A subditusok valamennyien görög szertartású római katolikusok (= görög katolikusok). – Külön jövedelmi forrásuk csak egyetlen említésre méltó van, a máramarosi sóbányákból a Tiszaujlak oppidumban levő cs. és királyi sólerakatig sót szoktak fuvarozni. – A lakosok az összeíróknak általában sanyarú helyzetükről panaszkodtak, elsősorban azonban amiatt, hogy Farkas László, jóllehet a fiskális birtokrészekre vonatkozó bírói ítélet világosan megítélte ezt a jogot a fiskális birtokrészen maradt subditusoknak, nem tűri meg őket a fiskális fundusoknak a falu extravillanumában levő tartozékain, sem a szántókon, sem a réteken, sőt ténylegesen és erőhatalommal ki is űzte őket onnan, amikor subditusi státusuknak megfelelően, munkálni kezdték volna a tartozékokat. – Az összeírók Farkas Lászlónak ezt a magatartását a fiskuson esett erkölcsi és anyagi súlyos sérelemnek minősítik, s a felsőbb kamarai szerveknek javasolják, lépjenek sürgősen közbe, s a további damnifikáció meggátlására szerezzenek érvényt a jogerős bírói ítéletnek, akár újabb bírói eljárás útján is, mert mindaddig, míg Farkas ezt a magatartást tanúsítja, a királyi fiskus lényegében nem teljes jogú possessora a birtokrésznek. – A subditusok megfizetik az 1 Ft.-os censust, s azok a subditusok, akiknek Farkas nem engedi meg az extravillanumbeli telektartozékok használatát egységesen csak évi 18 napi gyalogrobotot teljesítenek. – Az összeírók felsőbb kamarai intézkedést kérnek és várnak a fentebb említett két deserta sessio megszállására vonatkozóan is. De ezzel kapcsolatban egyidejűleg arra is felhívják e felsőbb kamarai szervek figyelmét: megszállás esetére olyan subditusokat kell keresni, akik hajlandók a desertákon házat is építeni, a szokásos feltételek mellett, mert miután a kamarauradalom itt allodiális gazdálkodást nem folytat, a megszállás másként nem vihető keresztül, hiszen az uradalomnak nincs itt apparátusa a házépítésre. – És jóllehet az extravillanum használatában a subditusok egy része akadályozott, az összeírók mégis feljegyzik a falu határának minőségi adatait, arra gondolva, hogy a felsőbb kamarai szerveknek sikerül mihamarabb az extravillanum birtokába juttatni valamennyi subditust. Tehát a megye a dika-adó szempontjából a II. osztályba sorolta a falu határát. Ez az osztálybasorolás implicite azt is jelenti, hogy egy egész sessióhoz mindkét nyomásban 24 köblös szántónak és 12 kaszásnyi rétnek is kellene tartoznia. – Jóllehet a határ sík területen fekszik, megmunkálása tehát nem lenne nehéz, a terméshozamot az mégis kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a határ egy része vizenyős, tocsogós terület. A szokványos termények: a búza, a zab és a kukorica. Az előző kettő, a vetőmagot leszámítva kétszeres, a zab háromszoros termést szokott hozni. Érdekes a kukorica átlagos terméshozamának meghatározása: "De fagopyro post araturam unius diei cubulos 4." – A sessiókhoz nem tartozik pertinenciális erdőrész. De a subditusoknak, régi szokás szerint a királyi fiskus és Farkas László közt közös földesúri erdőben a tüzifaizáshoz a szokásos korlátozásokkal joguk van: tehát csak a saját szükségletükre elegendő tüzifamennyiséget vihetik el, és csakis esett fából. De ugyanebben a közös földesúri erdőben van épületfaizásuk is; de azzal a megszorítással, hogy csakis a legszükségesebb és csakis saját építkezésükhöz nélkülözhetetlen épületfamennyiséget termelhetik ki, de ezt fadöntés által is. A subditusok robotjukat természetben teljesítik. – Az allodiális szántóterületeket miután a fiskus, illetve a kamarauradalmi jószágigazgatás itt nincs felkészülve az allodiális gazdálkodásra, a kamara ki szokta adni a termés kilencedéért saját, helybeli subditusainak, annál is inkább, mert ez idő szerint még Farkas László compossessor földesúr magatartása az extravillanumbeli tartozékok visszatartásával, ezt feltétlenül szükségessé is teszi, hiszen enélkül nem gazdálkodhatnának a subditusok, s a fiskusnak még ez a kilenced sem lenne a jövedelme. – A fiskus és Farkas László közt közös erdő összesen 200 hold körüli, 1600 négyszögölöles holdakban számolva. A fák igen jó korban vannak, öt esztendőnként rendszeresen meghozzák bőséges makktermésüket. Ámde mivel a királyi fiskusnak, illetve a kamarauradalomnak itt nincs allodiális gazdasága, nincsenek sertései sem, s ezért képtelen hasznosítani a makktermést, mert a compossessor Farkas László azt sem tűri meg, hogy a kamara bérbe adja a makkoltatást. Farkas éppen azzal érvel, hogy a compossessor fiskus itt saját disznókat nem tart, neki pedig vannak saját disznai, ő jogosult feletetni az egész makktermést. – Az ez után következő hosszabb szövegrészben, abból az alapállásból kiindulva, hogy amikor az osztozás volt Farkas László és a fiskus között, Farkasnak sikerült mind a szántóterületekből, mind a rétekből a legjobbakat biztosítani a maga részére, s azt is figyelembe véve, hogy allodiális gazdálkodás még nincs ugyan, arra keresnek választ az összeírók, hogy az allodiális gazdálkodás megszervezésével és bevezetésével mit lehetne kihozni az e célra művelés alá fogható szántókból és rétekből. – Majd a) és b) pontok alatt még két fontos magyarázó megjegyzést fűznek munkájukhoz a conscriptorok, mégpedig: "ad clarificandam conscriptionem". – Az a) alatti megjegyzés szerint a falu 24 házból áll, s határa ehhez a lakossághoz elegendő olyan szempontból is, hogy a határban megterem elegendő takarmány is, s van elegendő zöldlegelő is ahhoz az állatállományhoz, amit a lakosok általában tartani szoktak. – A b) alatti megjegyzés szerint: jóllehet a fentebb már említett sófuvarozási lehetőségen kívül semmiféle külön jövedelmi forrása nincs a helybeli subditusoknak, s a paraszti termelőmunka a fő megélhetési forrásuk, az feltétlenül beneficiumnak tekintendő, hogy a jó piacairól ismert Tiszaujlak oppidum egy óra járásnyira van a falutól; itt kétszer is van hetenként hetivásár. Az összeírók itt árjegyzéket is adnak a Tiszaujlak-i hetivásárokon az utóbbi időkben kialakult termény-átlagárakról. – Végül két konvenciós kamarauradalmi alkalmazottat említenek meg, s azok illetményeit jegyzik fel. Azért van csak az alábbi kettő, mert majorság nincs. Az első a judex dominalis, aki évente 4 Ft. térítést kap az uradalomtól a pénzbeli szolgáltatások beszedése és beszolgáltatása után. A másik, a custos sylvarum, aki 5 Ft. 6 kr. készpénzt és 3 köblös kétszerest kap évente.
Farkasfalvai fiskális birtokrész.
(Ugocsa m.): Farkasfalva