HU MNL OL E 156 - a. - Fasc. 142. - No. 018.

Dátum 1766. január 15.
Jelleg

A főirat 26 oldal, latin nyelvű 1766. augusztus 5-i dátummal kiadott megyei hivatalos másolat.
Melléklet: 1 db, 1 oldal, latin nyelvű, eredeti.

Szöveg

Szent Gály János, a visegrádi koronauradalom inspektora ezzel a kísérőirattal terjesztette fel a kamarához a nevezett koronauradalomhoz tartozó helységek urbariumait (lásd UC 142 : 16-18), a kísérőlevél dátuma: 1766. szeptember 16.
Urbarium, amelyet a fenti dátummal a visegrádi koronauradalom úriszéke állított össze és Hont megye ítélőszéke 1766. augusztus 4-én hagyott jóvá. Készítette Pongrász László megyei jegyző.
Nagy Maros:
Hont megye összes egyháznagyjainak, báróinak, mágnásainak és nemeseinek az összessége bizonyítja, hogy midőn május hó 7-ik napján Kemencze birtokon, ahol rendes gyűléseiket tartani szokták, összejöttek a megyét érintő ügyek tárgyalására, megjelentek köztük mint kiküldöttek Podhorszky József szolgabíró és Csethe János esküdt ülnök és bemutatták előttük a visegrádi uradalomhoz tartozó helységek részére a január 15-én és a következő napokon kidolgozott úrbéri tartozásokra vonatkozó pontokat ily tartalom mellett: A Hont megyében fekvő Nagy Maross város mint koronajószág részére szóló úrbéri szolgáltatások amint azokat az 1766. január 15 és következő napjain, figyelembe véve az alattvalók vagyoni helyzetét, a felügyelői hivatal megállapította. – Minthogy az alattvalók földjei nem voltak egész, háromnegyed, fél stb. telkek szerint szabályozva és így azok között különösen az irtványföldeket és a réteket illetőleg nem csekély aránytalanság mutatkozott és az összes 174 jobbágynak és a házzal rendelkező zselléreknek egy calcaturára csak 1101 és fél pozsonyi mérőre elegendő szántóföld jutott, és hozzá az uradalomtól vagy 20 évvel azelőtt a községnek átengedett Csitár nevű praedium, úgy hogy egy calcaturába ugyanannyi pozsonyi mérőt vetettek be, rétjei pedig úgy a fundushoz tartozók, mint az irtvány és a vásárolt rétek együttvéve 742 és fél kaszára valók voltak és 456 szekér széna hozatalára, hogy ha mindezeket köztük egyenlően osztanák fel és az egész telkekre vonatkoztatnák, akkor egy-egy egész telekre 24 pozsonyi mérőre elegendő föld jutna, ami a gyakorlatban igen nagy eltéréseket idézne elő, mert e földek és rétek egynémelyikét vagy a saját munkájukkal szerezték, vagy készpénzen vásárolták és ezek megváltása az új birtokosok részéről csak állataik eladás révén történhetnék meg, akkor pedig elveszítvén állatjaikat, sem maguk nem tudnának megélni, sem igás robot munkát nem tudnának végezni s így földjeik megműveletlenül maradnának, ami a köznek is nagy kárára válnék. Mindezeket figyelembe véve, meghagytak mindenkit eddigi szántóinak, rétjeinek és irtványföldjeinek a tulajdonában. és a következő úrbéri kötelezettségeket írták elő a számukra: – Primo. Az urasági adó, amint azt eddig is fizették, továbbra is úgy marad, úgy tudniillik hogy minden egész telkes jobbágy 8 forintot fizet, a háromnegyedesek 6 ft., a féltelkes 4 forintot, a negyedtelkes 2 forintot, a házzal és némi tartozékokkal bíró zsellérek 1 forintot és a csak a házzal bíró zsellérek 1 forintot, míg a ház nélküli zsellérek 50 dénárt fizetnek, amely összeget évenként írja össze a felügyelői hivatal és azt a község vagy város bírái szedik be és szolgáltatják be negyedévenként az uradalmi kasszába. – Secundo. Ez a város az országút mentén fekszik, és ki van téve a gyakori és terhes katonai átvonulásoknak és az uradalmi majorsági földek nagyrészt ott fekszenek, azért lakói évenként csak 24 napi igás robottal tartoznak még pedig az egész és háromnegyed telkesek oly módon és annyi igás állattal, ahánnyal maguknak szoktak dolgozni, a fél és negyedtelkesek pedig csak 2-2 állattal, a zsellérek közül pedig a házzal rendelkezők 24, akik pedig másoknál laknak, 12 napi kézi munkával tartoznak. Azok a fundusbeli földekkel és azok tartozékaival rendelkező jobbágyok pedig, akik bizonyos okból állatokat nem tartanak, különösen azok, akiknek ezek közül fundusbeli földjeik és rétjeik vannak, vagy vásárolt és irtványföldjeik vannak, ettől kezdve legalább két igás marhát kell, hogy tartsanak, akik pedig ilyeneket a rétek hiánya miatt télen ilyeneket nem tarthatnak, 48 napi kézi munkával tartoznak és ezt a munkát kétharmadrészben nyáron, egyharmadrészben télen kötelesek elvégezni. – Tertio. A fent jelzett 24 napi munkán kívül azok a jobbágyok, akiknek fundusbeli földjeik és igás állataik vannak, a nagymarosi uradalmi majorsági földeknél, amelyek két calcaturában 240 pozsonyi mérő befogadására alkalmas földet kötelesek ősszel és tavasszal bevetni, továbbá az urasági kukorica-földet a kismarossiakkal együtt, annyiszor, ahányszor szükséges felszántani, bevetni, learatni és a termést a csűrbe behordani az ezért nekik járó tizenegyed rész fejében. – Quarto. Köteles a nagymarossi közösség a bárányokból, kecskegidákból és méhekből, azonkívül a fundushoz tartozó és az irtványföldek hozadékából, különösen pedig a borból az őszi és a tavaszi termésekből és a kukoricából a szokott kilencedet megadni, a Csitár nevű praediumból pedig, amelyet az uradalom kb. 20 évvel ezelőtt adott át a nagymarossi közösségnek, valamint azokból a földekből, amelyeket csak ásóval lehet megmunkálni és bevetni, amint az eddig is szokásban volt, csak a nyolcadot kötelesek beszolgáltatni és úgy ezt, mint a kilencedet és a tizedet is, amint azt az uradalom az esztergomi érseki egyház prépostjától bérelte, a nagymarossi csűrbe szállítani, a bort pedig a borsajtóhoz, a gabona szemeket pedig a visegrádi gabona magtárba; ez utóbbit már a munkába való beszámítás mellett. – Quinto. Az eddigi szokás szerint kötelesek a nagymarossi majorsági szőlő szüretelésekor az uradalmat a szükséges szedőkkel kisegíteni, a hordókat megtisztítani, a sajtó körüli munkát elvégezni, azonkívül köteles minden jobbágy 25 szőlőkarót készenlétben tartani és a szükség szerint beszolgáltatni. A többi, a szőlőműveléssel kapcsolatos munkát ellenben, amilyenek a kapálás, a karók beverése és kihúzása és a kötözés beszámítják a munkájuk közé, sőt a szőlő továbbterjesztését és metszését az uradalom külön fizeti. – Sexto. Az utakat, amelyeken az urasági fát a nagymarossi erdőkből pénz ellenében szállítják, a munkába való beszámítás nélkül kötelesek jó állapotban tartani, főleg azért, mert azok az ő javukat is szolgálják, amikor a részükre való fát szállítják. – Septimo. A cséplésre kijelölt urasági kertnek azon helyeit, ahol a gabonát asztagokba rakják és ahol a cséplés végbe fog menni, a gabona behordása előtt a munkába való beszámítás nélkül rendbe kell hozniok. – Octavo. A kukoricát, amely a nyolcadból, kilencedből és tizedből adódik, az igás állatokkal bírók nemcsak a saját földjeikről, hanem az állatokkal nem rendelkező zsellérek földjeikről is ők kötelesek beszállítani az uraságtól kijelölt helyre és azt a szalmától megtisztítani, majd a szalmától megtisztítottat az állatokkal nem rendelkező zsellérek kötelesek lemorzsolni, oly beszámítás mellett, hogy minden két pozsonyi mérő lemorzsolása egy napi munkájukba számítódik be. – Nono. Amikor az uradalom vadászatot rendez, kötelesek ingyen a megfelelő számú hajtóról gondoskodni, a puskások idejét ellenben beszámítják munkájukba. – Decimo. Nagy Maross területén ők kötelesek az uraság részére kaszálni, a szénát összegyűjteni és az összegyűjtött szénát oda szállítani, ahova parancsolják, de mind kaszálást, mind az összegyűjtést és a behordás is beszámítják munkájukba. – Undecimo. Jóllehet az uraság részére való tüzelőt a felügyelői hivatal előírása szerint pénzért vágják és fűrészelik és szállítják a nagymarossi erdőkből a Duna-partra, amikor a vágásért és fűrészelésért ölenként eddig 30 dénárt fizettek, a szállításért pedig ölenként 45 dénárt. De mivel ugyanazok a colonusok szállításban túlterhelteknek mondották magukat, főleg azért, mert az ily szállítás hegyen és messzeeső vidékekről történik, amikor állataik és szekereik is romlanak, azért úgy határoztak, hogy a fa vágását és fűrészelését továbbra is ölenként 30 dénárjával fizetik, míg a szállítás 45 dénár helyett 50 dénárjával, ami a jövőre nézve is kötelező. – Duodecimo. A nyolcadból, kilencedből és tizedből befolyó gabonát ők kötelesek megtisztítani és kicsépelni a minden 11-ik pozsonyi mérő után való járandóságért, még pedig úgy, hogy, amint más megyékben szokásos, minden második 11. kimérésnél még egy pozsonyi mérővel kapnak “pro pane.” “…erga singuala 11-a Metr. Pos. ea cum circumscriptione, ut singula secunda emensuratione iuxta consuetudinem in aliis Comitatibus observatem uns similis metreta eisdem pro pane detur” (azaz a 11., a 31. az 31. s így tovább… metreták kimérése után) – Decimo tertio. A mészárszék fele eddig a községet illette, amikor a hentes bizonyos összeget fizetett bér címén, de mivel a mészárszék uradalmi jog, a jövőben teljesen az uradalom részére marad. A község pénzén felépített hentes-féle házért és istállóért az uradalom kártérítést ad. – Decimo quarto. A borkimérés a nagymarossi borkimérőben teljesen az uraságot illeti, a község borkimérőjében pedig, minthogy a községnek a nagymarossi szőlőhegyen saját szőlei vannak, a borkimérés joga Szent Mihály ünnepétől Szent György ünnepéig a községet illeti, viszont Szent György ünnepétől Szent Mihály ünnepéig itt is az uradalmat, azzal a megszorítással, hogy míg a közösség borkimérése tart, sem pálinkát, sem sert nem szabad ott kimérni sem a közösben, sem külön-külön iccénként az elkobzás terhe mellett; annál kevésbbé szabad azon idő alatt idegenektől a maguk számára bort hozatniok. – Ami a kimért bor szállítását illeti, azt az uradalmi pincékből a nagymarosi uradalmi és községi borkimérőig, másrészt a nagymarosi partról az említett borkimérőkig ingyen kötelesek teljesíteni. – Decimo quinto. Az alattvalók könnyebb megélhetése céljából az uradalom, amint eddig megtette, most is megengedi, hogy a marossi erdőkben szabad legeltetésük legyen és hogy a lehullott vagy száraz fát szabadon szedhessék tüzelőnek és szükség szerint nyerset is kaphassanak építkezésre. – Decimo sexto. Meg van engedve Nagy Maross közösségének a saját szőlőhegyén termett barátnak az árusítása, úgyszintén a saját maga égette pálinkának is a kiárusítása és ebből a célból meg van nekik engedve a főzőüst használata is, de az eddigi gyakorlat szerint mindegyik után két-két aranyat kell fizetniök. – Decimo septimo. Meg van engedve az alattvalóknak házuk és szőlőjük szabad vétele vagy eladása, de semmi esetre sem a fundushoz tartozó szántóknak vagy réteknek az adás-vétele, mint amelyek az uradalmi joghoz tartoznak; de ezen adás-vételnél fennmarad az uradalom részére a levonás joga, amelyet úgy szabályoznak, hogy bármelyik jobbágy vagy zsellér szabadon adván el házát vagy szőlőjét, ha továbbra is az uradalomban marad, minden forint után két dénárt vonnak le tőle, míg ha el is költözik, minden forint után 5 dénárt. – Decimo octavo. Mentesülnek a kender, a káposzta és egyéb kertbeliek után fizetendő nyolcadtól és kilencedtől, továbbá minden a konyhának szóló beszolgáltatástól. Ennek fejében új zsákokat kell készíteniök a felügyelő hivatal előírása szerint, hogy szükség esetén azokat szolgáltassák be és ne kelljen a magukét átadniok. – Decimo nono. A nagy-marossi közösség arra való tekintettel, hogy nagyobb makktermés idején ne kelljen a makkoltatásért annyit fizetnie, mint az idegeneknek, azt a kedvezményt kapta, hogy akármilyen a makktermés, évenként a makkoltatásért így fizetnek az uradalomnak: minden nagyobb disznóért 10 dénárt, minden középszerű disznóért 5 dénárt és minden malacért két és fél dénárt. – Vigesimo primo. A részesedés arányos foka szerint figyelemmel kell lenniök arra, hogy a hely bírái megkapják a nekik járó igaz és méltányos részesedést; a borkimérő és egyéb hasznot hajtó üzemek jövedelméről pedig az uradalmi tisztviselő tartozik évenként pontos számot adni. – Vigesimo primo. Elsorolván így a tett engedményeket, az uradalmi jog és jogszolgáltatás és vele együtt a pallosjog, a malmok felértékelése, és az uradalom királyi jogai, amilyenek a kocsma, a mészárszék, stb. továbbá a nevezett Nagy Maross városnak kormányzását illető további szabályozás megmaradnak az uradalom tulajdonában, amelynek a részéről meg van ígérve a további védelem és pártfogás. – Datum in sede dominali regio coronalis dominii Visegradiensis, in oppido Visegrad, die 17. Januarii, anno 1766.
Zebegény:
Pro possessione Zebegény, I. Comitatui Hontiensis adiacente et ad regio-coronale dominium Visegrad pertinente. – Praestationes urbariales, amelyeket a Visegrád városában 1766. január 15-ik és következő napjain tartott uradalmi gyűlésen hozták. – Az eddigi sessiok szerinti felosztás, akár a fél, akár a negyed telkeket vesszük alapul, nem volt arányos sem az irtványföldeket, sem a kaszálókat illetőleg. Jutott ugyanis a 43 colonusnak a zsellérekkel együtt 1-1 calcaturára 189 3/4 pozsonyi mérő befogására alkalmas föld és ugyanannyi pozsonyi mérőt vetettek is bele. – Az akármilyen eredetű kaszálók 64 és 3/4 kaszára voltak elegendők, és 42 és fél szekér szénát hoztak. Ha e területeket arányosan osztanák fel 1-1 telekhez, az egész telekre 24 pozsonyi mérőre elegendő föld jutna, de ez egyenetlenséget szülne, mert a javak egy részét egyesek munkájuk révén szerezték, mások készpénz ellenében és a felosztás esetén mind a munkát, mind a készpénzt vissza kellene téríteni, de a megadományozottak a készpénzt csak igás állataik eladásával tudnák előteremteni, amikor azután sem ők nem tudnának megélni, sem az uradalom nem kapná meg az eddigi robot munkát. – Azért meghagyva az eddigi állapotot és figyelembe véve a colonusok anyagi helyzetét a következő úrbéri szolgáltatásokat állapították meg Zebegény birtokra vonatkozólag. – 1) Az uradalomnak fizetendő adó megmarad az eddigi állapotában úgy, hogy minden féltelkes colonus fizet 3 forintot, a negyedtelkes 1 ft. 50 dénárt, a házzal és tartozékaival rendelkező zsellér 1 ft., a házzal nem rendelkező zsellér 50 dénárt fizet, amely összeget évenként a falu bírái szedik be, és szolgáltatják be az urasági kasszába. – 2) Figyelembe véve a zebegényi földek terméketlenségét és azt, hogy nehezen lehet őket trágyázni, mindegyik igás állatokkal rendelkező, és a földet bíró jobbágy 20 napon át tartozik napkeltétől napnyugtáig az uraságtól megállapított munkát végezni ugyanannyi igás állattal, ahánnyal maguknak szoktak dolgozni, a szekér mellé megfelelő embert állítva; akiknek pedig közülük vannak ugyan földjei, de igás állatokat bizonyos okból nem tartanak, ettől kezdve tartoznak legalább két igás állatot tartani; akik pedig nem tartanak igás állatokat, nem lévén rétjük, 40 napon át kötelesek kézi munkát végezni. A házzal rendelkező zsellérek 24 napi kézi munkával tartoznak, míg a házzal nem rendelkezők 12 napi kézi munkával, még pedig oly módon, hogy e munka 2 része nyári időre essék, egyharmada pedig a téli időre. – 3) A felsorolt munkákon kívül a földdel és igás állatokkal rendelkező zebegényi colonusok együtt a Koss-Pallagbeliekkel kötelesek a Csitár praediumban lévő majorsági földet, mely 64 pozsonyi mérő befogadására képes, minden második évben, ahányszor szükséges, a munkájába való beszámítás nélkül saját költségükön, és saját fáradozásaikkal megmunkálni a szokásos tizenegyed rész ellenében. – 4) Tartozik a zebegényi közösség bárányai, kecskegidái és méhei után, azonkívül a fundusbeli és irtványföldekből származó gabona után, külön is kiemelve: a borból, az őszi és tavaszi veteményekből nyolcadot adni, azt a zebegényi urasági csűrbe szállítani, minden munkabeszámítás nélkül, a bort pedig a pincébe, míg a gabonamagvakat a visegrádi gabona magtárba, de ezt már fizetés ellenében. – 5) Köteles a zebegényi közösség az uradalmat szüret alkalmából szedőkkel segíteni, a munka beszámítása nélkül, és köteles minden paraszt 25 szőlőkarót készenlétben tartani, hogy szükség esetén beszolgáltassák. A többi, a szőlőműveléshez tartozó munkák, amilyenek a kapálás, karók beverése és kihúzás, kötözés, beszámíttatnak robotmunkájukba. A szőlő tovább terjesztése és vágása, amint eddig is szokásban volt, pénz ellenében történik. – 6) Az utakat, amelyeken át az urasági fát szállítják az erdőkből, azon indokolással, hogy ezekből az utakból nekik is hasznuk van, minden munkabeszámítás nélkül kötelesek gondozni. – 7) Az uradalmi cséplésre rendelt kerteket, ahol tudniillik asztagokba rakják az összehordott gabonát, és ahol a cséplés végbe fog menni, a gabona összehordása előtt, a rendes munkájukon felül rendbe kell hozniok. – 8) A kukoricát, amely a nyolcadból adódik, az állatokkal rendelkező colonusok nemcsak a saját, hanem az állatokkal nem rendelkező colonusok és a zsellérek földjéről is ők kötelesek a zebegényi urasági csűrbe behordani; ott azután azt a szalmától megtisztítani nemcsak ők, hanem az állatokkal nem rendelkező colonusok és a zsellérek is kötelesek a munka beszámítása nélkül, majd az így megtisztítottat ők kötelesek morzsolni, de úgy, hogy két pozsonyi mérőre való morzsolás egy napi munkájukba számít be. – 9) Amikor az uradalom vadászatot rendez, ingyen kötelesek kiállítani a szükséges hajtókat, a munkásokat ellenben munkájuk beszámítása mellett. – 10) Ők kaszálják a zebegényi uradalmi rétet, ők gyűjtik össze a lekaszált szénát, és szállítják a nagymarosi csűrbe, de úgy a kaszálás, mint az összegyűjtés és a beszállítás beszámítódik munkájukba. – 11) Mivel az uraság számára, annak a számlájára szánt tüzifát pénzért szokták fűrészelni és a Duna-partra szállítani, még pedig minden öl vágását 30 dénárjával számítva, a szállítását pedig ölenként 45 dénárjával számítva, de mert az utóbbi összeg miatt a colonusok állandóan panaszkodtak, azért figyelembe véve azt, hogy ez a szállítás ingyenes és messzefekvő vidékekről történik, amikor az állatok és a szekerek is romlanak, úgy határoztak, hogy a vágás ölenként továbbra is 30 dénárért történik, ellenben a szállításért ez időtől kezdve ölenként 50 dénárt fizet az uradalom. Ez a fizetség kötelező marad a jövőre is. – 12) Kötelességük lesz az említett nyolcadból befolyó gabonát, de a majorsági gabonát is megtisztítani, és kicsépelni a mindegyik pozsonyi 11-ik mérőért járó összegért, még pedig úgy, hogy minden második mérésnél a többi megyében szokásos eljárás szerint egy mérőt juttatnak a dolgozóknak “pro pane”. – 13) A mészárszék, ha idővel itt is felállítanak ilyet, mint uradalmi jog, meghagyatik az uradalomnak. – 14) A bornak a kimérése a zebegényi borkimérőben egész éven át megmaradván az uradalom kezében, a szállítás a visegrádi uradalmi pincékből a marosi Dunapartra, onnan pedig, azaz a nagymarosi területről a zebegényi uradalmi kimérőbe beszámíttatik munkájukba. Mivel pedig a zebegényi colonusok szőleiket még nem bírják tökéletes állapotban, mindaddig, míg azokat nem hozzák tökéletes állapotba, az eddigi szokás szerint, a kimérés joga őket csak negyedéven át illeti, az 1550-ik évi 36-ik pont szerint Szent Mihály főangyal ünnepétől december végéig, midőn pedig szőlőik tökéletes állapotban lesznek, Szent Mihály ünnepétől Szent György ünnepéig, vagyis fél éven át, de azzal a feltétellel, hogy amíg saját boraikat kimérik, sem sört, sem pálinkát nem szabad kimérniök az elkobzás terhe mellett, és még kevésbé szabad ugyanakkor saját házi szükségletükre idegenből bort hozatniok. – 15) Mivel egyes colonusok a részükre az uraság által kiszakított, főként hogy ott szőlőt fognak ültetni, az uradalom nem csekély kárával ezt nem teljesítették, azért úgy határoztak, hogy amennyiben ezt a jövőben is elmulasztanák, az uraság azt a földet visszaveheti tőlük és másoknak adhatja szőlőültetésre. – 16) A lakosok könnyebb megélhetése érdekében meg van engedve a zebegényi közösségnek, hogy az uradalmi erdőkben állataikat szabadon legeltethetik. A lehullott vagy száraz fát szabadon szedhetik tűzhelyük számára és szükség szerint nyers fát is kaphatnak építkezésre. – 17) Meg van engedve a nevezett közösségnek, hogy a saját szőlőhegyén termett bort és a szüretkor fennmaradt maradékokból égetett pálinkát akár kicsiben urnánként, akár nagyban hordónként szabadon árusíthassák; ebből a célból meg van engedve a főzőüst használata is az égetéshez, még pedig mindegyik üst után uraságnak fizetendő két-két arany letétele mellett. – 18) Meg van továbbá engedve az alattvalóknak házaik és szőlőik szabad eladása és vétele, de semmi esetre sem a fundushoz tartozó földeknek és réteknek az eladása, mint amelyek az uradalmi joghoz tartoznak; a házak és a szőlők eladása után azok árából bizonyos levonás jár az uradalom részére, még pedig oly módon, hogy mindegyik colonus vagy zsellér, aki házát vagy szőlőjét eladta, de továbbra is az uradalomban marad, mindegyik forint után 2 dénárt ad le, az olyan pedig, aki el is költözik az uradalomból, mindegyik forint után 5 dénárt ad le. – 19) Mentesítve vannak a kender, a káposzta és a kertiek után fizetendő nyolcad alól és a törvény szerint a konyhára beadandó vetemények és állatok szolgáltatása alól. Ennek a fejében a felügyelőség által előírt új zsákokat kötelesek készenlétben tartani, hogy amikor a szükség kívánja, beadhassák azokat, és így saját zsákjaik beadásától mentesek maradnak. – 20) Arra való tekintettel, hogy nagyobb makktermés idején ne legyenek kénytelenek ők is mint mások a makkoltatásért külön fizetni, általában oly rendelkezés történt, hogy a zebegényi lakosok, akár terem makk a nagymarosi uradalmi erdőkben, akár nem, az egész makkoltatási időre minden nagyobb disznó után 10 dénárt fizetnek, a középszerű disznó után 5 dénárt és a malacok után két és fél dénárt fizetnek az uraságnak. – 21) Az arányos részesedés érdekében kötelesek a bírák részére igaz és méltányos részt biztosítani, úgy szintén a kocsma és egyéb hasznot hajtó intézmények után az uradalmi tisztviselőnek biztosítani az őt illető részt. – 22) Ezen engedmények előrebocsátása után megállapítják, hogy az uradalmi jog és jogszolgáltatás, éppúgy a pallosjog, a malmok felértékelése és az uradalomhoz tartozó királyi jogok, amilyenek a kocsmák, a mészárszékek, a pálinka égetők, a vadászat, valamint a nevezett Zebegény birtoknak további kormányzása fenntartatnak az uradalom részére. (Adatott az elől jelzett évben és napon.)
Kosspallag:
Pro possessione Koss Pallag inclito comitatui Honthensi adiacente et ad regio-coronale dominium Visegradiense pertinente. – Praestationes urbariales, amelyeket az 1766-ik év január 15. és következő napján a Visegrádon tartott uradalmi széken hoztak. – Mivelhogy az egész telekre vonatkozó arányos rendelkezést a kosspallagi telkekre nézve, legyenek azok akár egész telkek, akár féltelkek, nem tudtak hozni, tudniillik amint az összeírásból kitetszik, a 37 ottani colonusra a zsellérrekkel együtt nem jut több föld calcaturánként, mint amely 227 és fél pozsonyi mérő befogadására elegendő, amely föld részben a fundushoz tartozik, részben pedig irtványföld, és ugyanannyi pozsonyi mérőt el is vetnek beléje 1-1 calcaturában; kaszálói pedig, részben fundusbeliek, részben irtvány- és vásárolt rétek, 53 kaszálóra elegendők és ugyanannyi szekér szénát is hoznak, ugyanezek a javak, ha egyenlően akarnák őket a sessiok szerint felosztani, egy-egy egész telekre 24 pozsonyi mérőre elegendő föld jutna, de ez a méltányosság rovására történnék, mert azoknak a javaknak egy részét egyesek munkájukkal szerezték, mások készpénzért vásárolták, így tehát ezeket kárpótolni kellene részben munkaszolgáltatással, részben készpénzzel, viszont akik azokat kapják, készpénzzel csak akkor rendelkeznek, ha állataikat eladják; ha azonban ez megtörténnék, állataik eladása után földjeik műveletlenül maradnának és sem maguk nem tudnának megállni, sem az uradalom nem kapná meg a szokásos igás munkát, és többen el is költöznének arról a területről az uradalom nagy kárára. – Mindezeket figyelembe véve a colonusokat meghagyják eddigi földjeik és azok tartozékainak a tulajdonában, valamint fundusbeli és irtványrétjeik tulajdonában és tekintetbe véve azok vagyoni helyzetét és remélhető hasznukat, a következő urbarialis szolgáltatásokat állapították meg: – 1) Az uradalomnak járó, eddig szokásban lévő adó, megmaradván a régi állapot szerint oly rendelkezés történt, hogy minden egész telkes jobbágy adóként 6 forintot fizet, minden féltelkes jobbágy 3 forintot, a házzal rendelkező zsellér 1 ft. 50 dénárt, a házzal nem rendelkező 50 dénárt fizet. Ezt az összeget a felügyelői hivatal által évenként történő összeírás szerint a falu bírái szedik össze és negyedévenként beszolgáltatják az uradalmi kasszába. – 2) Mindegyik jobbágy, akinek telke de igás állatjai vannak, az elsorolt adón kívül évenként 24 napon át napkeltétől napnyugtáig köteles szekerével és állataival robot munkát végezni, ahogyan saját magának szokott azokkal dolgozni és a szekér mellé megfelelő embert állítani, és mindazt a munkát elvégezni, amelyet az elöljáróság előír. Azok a colonusok pedig, akiknek ugyanúgy vannak földjeik, és azok tartozékai, de igás állataik nincsenek, kétszer annyi munkát kötelesek vállalni, és 48 napon át mindazt teljesíteni, amit parancsolnak nekik. A zsellérek közül azok, akiknek házuk van, 24 napon át kötelesek kézi munkát végezni, a házzal nem rendelkezők 12 napon át, mindkét csoport oly szabály szerint, hogy ennek a munkának kétharmad része a nyári időre essék, egyharmad része pedig a téli időre. – 3) A fent említett munkálatokon kívül a fundusbeli földekkel és az igás állatokkal rendelkező colonusok kötelesek a Csitár praediumban lévő uradalmi majorsági földeket, melyeknek befogadó képessége 64 pozsonyi mérő, minden második évben együtt a zebegényiekkel, viszont a kosspallagi kukorica; szintén uradalmi földet egymagukban annyiszor, ahányszor szükséges, munkájuk beszámítása nélkül felszántani, bevetni, és a hozott termést saját fáradozásukkal és költségükön megtisztítani a szokásos tizenegyed rész ellenében, a gabonát keresztbe rakni, és a zebegényiekkel együtt a zebegényi csűrbe behordani; ez utóbbit munkájuk beszámítása mellett. – 4) Tartozik ugyanaz a kosspallagi közösség a bárányokból, a kecskegidákból és a méhekből, továbbá a fundusbeli és irtványföldek terméséből, különösen pedig a borból, az őszi és tavaszi terményekből a szokásos nyolcadot megadni és azt beszállítani a kosspallagi uradalmi cséplőkertbe a munka beszámítása nélkül. A kosspallagi nyolcadból származó magtermést az urasági magtárba behordani, míg a bort a munka beszámítása mellett a vissegradi pincékbe beszállítani. – 5) Azon utakat, amelyeken az uraság részére szóló fát szokták a marossi erdőkből behordani, mivel ez utakból nekik is hasznuk van, kötelesek a munka beszámítása nélkül jó karban tartani. – 6) Az urasági cséplőkertnek azon helyeit, ahova a behordott gabonát szokták lerakni és ahol a cséplés végbe szokott menni, a gabona behordása előtt, munkájuk beszámítása nélkül kötelesek rendbe hozni. – 7) A kukoricát, úgy a koss-pallagi majorsági földeken termeltet, mint a nyolcadból származottat kötelesek a colonusok az uraságtól megállapított helyre szállítani, még pedig a munka beszámítása nélkül, majd azt mind igás, mind kézi munkával a szalmától megtisztítani, és az így megtisztítottat lemorzsolni úgy, hogy mindegyik mérőnek a lemorzsolása nekik egy-egy napi munkába számít, majd a lemorzsoltat az igás állatokkal bíró colonusok munkájuk beszámítása mellett kötelesek a visegrádi uradalmi magtárba szállítani. – 8) Amikor az uradalom vadászatot rendez, ők kötelesek a szükséges embereket kiállítani, még pedig a hajtókat ingyen, a puskásokat ellenben munkájuk beszámítása mellett. – 9) Jóllehet az 1756-ik évi szeptember 29-i határozat értelmében Koss Pallag lakói minden ház után 6 öl fát tartoznak az uradalom részére vágni és behordani, mindamellett figyelemmel a 2-ik pontban részletezett robotmunkájukra, továbbá arra, hogy a vágott fát hegyes, és messzefekvő helyekről kell hozniok, azért úgy döntöttek, hogy az uraság részére történő favágásért ölenként 30 dénárt kapnak, annak a Duna-partra való szállításáért pedig ölenként 50 dénárt, és ez jövőben mindig így lesz. – 10) Mind a majorsági földek termését, mind a nyolcadból származó termését, mind a nyolcadból származó termést ők kötelesek kicsépelni a szokásos minden 11-ik pozsonyi mérő fejében, azzal a hozzáadással, hogy minden második mérésnél a többi megyében szokásos eljárás szerint egy-egy mérőt nekik is juttatnak “pro pane.” – 11) Ha majd ezen a helyen is fel fogják állítani a mészárszéket, az mint uradalmi jog meg fog maradni az uradalomnak. – 12) Épségben maradván az uraság részére megállapított idő a bor, ser és pálinka kimérésére, mivel a kosspallagi colonusok még nem bírják szőlőiket tökéletes állapotban, azért a bor kimérés joga mindaddig, míg szőlőiket nem fogják tökéletes állapotban bírni, csak egy negyed évre van részükre engedélyezve: Szent Mihály ünnepétől december végéig; amikor pedig szőlőiket már tökéletes állapotban fogják bírni, a borkimérés joga az 1550-ik évi 36-ik articulus szerint őket is fél éven át fogja illetni: Szent Mihály ünnepétől Szent György ünnepéig, de azzal a korlátozással, hogy közben pálinkát vagy sert sem nagyban, sem kicsiben nem szabad árusítaniok, annál kevésbbé szabad idegenektől a maguk használatára bort hozatniok. – 13) A visegrádi uradalmi pincékből a marossi Duna-partra szállított bort, onnan a Duna-partról a kosspallagi kimérőig, úgyszintén a sert és a pálinkát a nagymarossi égetőből szintén a kosspallagi kimérőig munkájuk beszámításával szállítják. – 14) A község némely colonusai abból a célból, hogy ott szőlőt fognak ültetni, az uradalomból bizonyos földet kaptak a többitől kiszakítva, de mert eddig a szőlővel való beültetést elmulasztották, ha ezt ezután is elmulasztják, az uradalomnak joga lesz azt a földet tőlük elvenni, és másnak adni. – 15) Könnyebb megélhetésük céljából meg van engedve a kosspallagi közösségnek, hogy állataikat az uradalmi erdőkben szabadon legeltethetik; a lehullott és száraz fát tüzifának szabadon szedhetik, és szükség esetén nyers fát is kaphatnak építkezésre. – 16) Meg van engedve, hogy ugyanazon község lakói a saját szőlőhegyeiken termett bort, és a szüret alkalmából fennmaradt maradékokból égetett pálinkát szabadon árusíthatják, és ez utóbbi égetéshez főzőüstöt is használhatnak, mindegyik főzőüst után két-két aranyat téve le az uradalom számára. – 17) Meg van engedve az alattvalóknak, hogy házaikat és szőlőiket szabadon eladhassák, de nem a fundussal egybekötött tartozékokat, mint amelyek az uradalmi joghoz tartoznak. Minden ilyen eladásból az uradalmat bizonyos levonási összeg illeti, azért minden colonus vagy zsellér, aki eladja házát vagy szőlejét, az eladási ár minden forintjából 2 dénárt ad le, aki pedig az eladás után el is távozik a birtokról, az eladási ár minden forintjából l5 dénárt ad le. – 18) Mentesítve vannak a kender, a káposzta, és a kerti vetemények után járó nyolcad alól, úgyszintén a törvény szerint a konyhára adandók alól. Ennek a fejében a felügyelői hivataltól előírt új zsákokat kell csinálniok, hogy azokat a szükség szerint beszolgáltassák és így mentesítve maradjanak saját zsákjaik átadásától. – 19) A kosspallagi lakók részére, nehogy nagyobb makktermés idején a makkoltatásért nekik is külön kelljen fizetniök, mint az idegeneknek, általános szabályként hozták, hogy akármilyen makktermés van az uradalmi erdőkben, az egész évre a nagy disznók után 10 dénárt fizetnek, a középszerű disznók után 5 dénárt, és a malacok után 2 1/2 dénárt fizetnek az egész évi makkoltatásért. – 20) Az arányos részesedés érdekében gondot kell viselniök arra, hogy a falu bírái megkapják az őket illető igazságos részt, valamint az uradalmi tisztek is a borkimérő, és már ily jövedelmező egységek után a megfelelő jutalékot. – 21) Megtörténvén mindezen engedmények, megállapítják, hogy az uradalmi jog és jogszolgáltatás, és vele együtt a pallosjog, és az uradalomhoz tartozó királyi jog, amilyen a mészárszék, a borkimérő, a pálinka-égető, a vadászat, és kosspallagiaknak további gondozása megmarad az uradalom számára.
Adva az uradalmi székben, a fenti datum alatt. Aláírások.
A visegrádi koronauradalom tartozékai Hont megyében.
(Hont m.): Nagy Maros tartozéka: Csitár praedium – Zebegény – Koss Pallagh

Tartalomgazda