20 oldal, latin nyelvű, eredeti.

Pro regi coronali oppido Nagy Maros comitatui Hontensi adiacente praestationes urbariales, amint azokat 1766-ban január 15-én és a következő napokon a felügyelői hivatal kidolgozta az alattvalók helyzetéről készült összeírás alapján. – Datum in sede dominali regio coronalis dominii Visegradiensis, in oppido Vissegrad, die 17. Januarii, anno Domni 1766. – Pro possessione Zebegény I. comitatui Hontensi adiacente et ad regio coronale dominium Visegradiens pertinente. – Praestationes urbariales in sede dominali die 15. et sequentibus mensis Januarii 1766. in regio coronali oppido Vissegrad celebrata elaboratae. – Pro possessione Kosspallagh, etiam I. Comitatui Honthensi adiacente et ad regio coronale dominium Visegradiense pertinente. – Praestationes urbariales in sede dominali 15. et sequentibus mensis Januarii 1766. in regio coronali oppido Vissegrad celebrata elaborata – Urbarium, amelyet a visegrádi koronauradalom úriszéke az UC 142 : 13-ban lévő Conscriptio alapján készített.
Régebben az egész sessiohoz való hasonulás nem volt szabályozva; a colonusok között ugyanis mind az egész telkesek, mind a fél és a negyedtelkesek között, azoknak a javait illetőleg, különösen az irtványföldeket és a kaszálókat illetőleg nem csekély aránytalanság mutatkozott: ugyanis mind a 174 jobbágy a házzal bíró zsellérekkel együtt, amint ez az összeírásból kiviláglik, egy calcaturához csupán 1101 pozsonyi mérő befogadására elegendő földet kaptak, részben mint a fundushoz tartozó földet, részben mint irtványföldet, hozzászámítva a Csitár nevű praediumot, amelyet kb. 20 évvel azelőtt Nagy Marossnak engedett át egy uraság és annyi pozsonyi mérőt vetettek is bele abba az egy calcaturába; ugyanakkor a kaszálók mind a fundushoz tartozók, mind az irtványbeliek és a vásároltak 743 1/2 kaszásnak feleltek meg és 456 1/2 szekér széna hozatalára voltak alkalmasak. Ha ezeket a javakat köztük egyenlően osztanák szét és az összesített telkekre, mint egész telkekre vonatkoztatnék, egy-egy egész telekre 24 pozsonyi mérőre elegendő föld jutna. – Az említett földeknek és kaszálóknak egy részét részben saját munkájukkal, részben készpénzért szerezték; ezt vissza kellene nekik téríteni, de ezt csak úgy tehetnék, ha állataikat eladnák; de ha erre kényszerülnének, megfosztva állatjaiktól a földek műveletlenül maradnának, mert ezen a saját földjüket nem tudnák művelni, sem igás szolgálatot nem tudnának tenni. Azért meghagyván a kezükben a fundusbeli és azok tartozékainak a földjét, továbbá az irtványföldeket, a kötelezettségeket és a járandóságaikat így szabályozzák: – 1) Az uraságnak fizetendő adó, mint eddig szokásban volt, úgy marad meg továbbra is, úgy tudniillik hogy minden egész telkes jobbágy fizet 8 ft., a háromnegyedes jobbágy 6 ft., a féltelkes 4 ft., a negyedes 2 ft., a zsellér, akinek a házon kívül némi tartozéka is van, 1,50 ft., a csak a házzal bíró zsellér 1 ft., a másnál lakó zsellér 50 dénárt. Ezt az összeget az évenkénti összeírás szerint a város bírája tartozik behajtani és az urasági kasszába befizetni. – 2) Minthogy a város az országút mentén épült és az átmenő forgalom sok zavarának van kitéve és az uradalmi majorsági földek nagyobb része ott terül el, azért az ottani egész telkes és háromnegyedes jobbágyok csak évi 24 napi robott munkára vannak kötelezve, még pedig annyi állattal, amennyivel maguknak szoktak dolgozni, a fél- és a negyedtelkesek csak két-két állattal, míg a zsellérek közül a házzal bírók évi 24 napi kézi robotot kötelesek teljesíteni, a másnál lakók évi 12 napi kész robotot ott, ahol parancsolják nekik. Végül azok a jobbágyok, akiknek fundusbeli földjeik és egyéb tartozékaik vannak, de állatokat bizonyos okból nem tartanak, ezután kötelesek legalább két-két igás marhát tartani; azok pedig, akiknek vannak ugyan földjeik, de a rétek hiánya miatt állatokat nem tarthatnak, kötelesek évenként 48 napi kézi munkát vállalni, még pedig úgy, hogy azoknak kétharmad része a nyárra essék, egyharmada pedig a téli időszakra. – 3) Az említett 24 napi munkán kívül azok, akiknek fundusbeli és tartozék földjeik vannak, meg igás állataik, az uradalmi nagymarossi majorsági földeken, amelyek 240 pozsonyi mérő befogadására képesek és amelyeket két calcaturában: az ősziben és a tavasziban szoktak bevetni, azonkívül az uradalmi kukoricaföldet együtt a kissmarossiakkal, annyiszor, ahányszor szokás szerint szükséges, ők szántják és vetik be és az említett tizenegyed rész fejében ők aratják, rakják keresztbe, majd a nagymarossi csűrbe hordják. – 4) Köteles nagymarosi közösség a bárányok, kecskegidák és méhkasok után, épp úgy, mint a fundusbeli és irtványföldek termései után, úgy az ősziekből, mint a tavasziakból és a kukoricából, meg a borból a szokott kilencedet megadni, a Csitár nevű praediumból pedig, amelyet az uradalom kb. húsz évvel ezelőtt adott át a közösségnek és azon földek után, amelyeket csak kapával lehet megmunkálni, csupán csak a nyolcadot megadni, úgy ezeket, mint a kilencedet és a tizedet, amikor azt az esztergomi székesegyház prépostjától bérbe tudják venni, kötelesek a nagymarosi csűrbe szállítani, a bort pedig a borsajtóhoz szállítani és mindezt a munka beszámítása nélkül, míg magát a gabonát a visegrádi magtárba, de ezt már a munkába való beszámítással. – 5) A nagymarossi majorságbeli szőlő szüreteléséhez megfelelő számú szedőt adni kötelesek az ottani hordókat megtisztítani, a borsajtó körül a tisztogatási munkát elvégezni és mindegyik paraszt köteles készenlétben tartani 25 szőlőkarót és ezeket nem számítják be a kötelező munkába, a többi, a szőlőhöz tartozó munkát ellenben, amilyen az ásás, a karók beverése és kihúzása, a kötözés beszámítják a kötelező munkába. A szőlő kiterjesztése és metszése az uradalom részéről készpénzben fizettetik. – 6) Az utakat, amelyeken az uradalom részére szükséges fát szállítják pénz ellenében, a munkába való beszámítás nélkül kötelesek jó karban tartani azért, mert azokat az utakat is ők használják, amikor a saját fájukat szállítják. – 7) A cséplésre rendelt uradalmi kertnek azon helyeit, ahol a behordott gabonát asztagba rakják és ahol a cséplés végbe fog menni, a gabona összehordása előtt, a munkába való beszámítás nélkül kötelesek rendbe hozni. – 8) A kukoricából származó nyolcadot, kilencedet és tizedet az állatokkal rendelkező colonusok nemcsak a saját földjeikről, hanem az állatokkal nem rendelkező zsellérek földjeiről is kötelesek Nagy Marossra szállítani az uraságtól kijelölt helyre és azt igás és kézi munkával minden szeméttől megtisztítani, még pedig ingyen, majd a megtisztítottat maguk az állatokkal nem rendelkező zsellérek kötelesek lemorzsolni, még pedig úgy, hogy egy-egy pozsonyi mérő lemorzsolása csak egy napi munkába számítódik be. – 9) Ha az uraság vadászatot rendez, annyi embert kötelesek kiállítani, amennyi ahhoz szükséges, még pedig a hajtókat ingyen, a puskásokat ellenben a munkába való beszámítással. – 10) A nagymarossi területen a szénát ők kaszálják, ők gyűjtik egybe, és ők szállítják oda, ahova parancsolják, de mindegyiket beszámítják a rendes munkájukba. – 11) Amennyiben az uraság részére szükséges tüzelőfát ők fűrészelik és vágják és a nagy-marossi erdőkből ők szállítják a Dunapartra, amikor a vágásért ölenként 30 dénárt kaptak, a szállításért pedig ölenként 45 dénárt, de mert ez utóbbinál elnyomva érezték magukat, azért figyelembe véve azt, hogy az ily szállítás hegyvidékről és messzeeső területről történik, miközben szekereik és állataik is romlanak, a továbbiakban a vágásért megmarad az ölenkénti 30 dénár, a szállítási díjat ellenben felemelik ölenként 50 dénárra és a jövőben ez mindig így lesz. – 12) A nyolcadból, kilencedből és tizedből származó gabonát ők kötelesek kicsépelni, minden 11-ik pozsonyi mérő ellenében, azzal a kiegészítéssel, hogy minden második 110 mérő után, a többi megyében szokásos eljárás szerint egy pozsonyi mérőt juttatnak nekik kenyérre. – 13) A mészárszék fele eddig a közösséget illeti. De mert a mészárszék teljesen uradalmi jog, a jövőre nézve teljesen annak a birtokában hagyják meg, de mert az épületet a közösség a saját pénzén emeltette, az épületért az uradalom kárpótlást ad a közösségnek. – 14) A bor kimérése a nagymarossi urasági borkimérőben egész éven át megmarad az uraság kezében, míg a közösség borkimérőjében a bor kimérése Szent Mihálytól Szent Györgyig megmarad a közösség tulajdonában, míg Szent Györgytől Szent Mihályig ez is az uraság tulajdonába megy át. Abban az időben, midőn ők mérik ki boraikat, pálinkát vagy sert sem kicsiben, sem nagyban nem szabad kimérniök a borkimérő elvételének a terhe mellett; annál kevésbbé szabad ilyenkor idegenektől a maguk számára bort hozatniok. Ami a kimérésre szánt bor szállítását illeti: így az urasági pincéből a nagymarossi kimérő helyéig, úgyszintén a nagymarossi Dunapartról a kimérő helyig, ingyen kötelesek szállítani. – 15) Az alattvalók nagyobb megsegítése céljából, mint eddig meg volt engedve, ezután is engedélyezi a nagymarossi erdőkben a szabad legeltetést és a lehullott meg száraz fának tüzifára való összegyűjtését, míg a nyers fáét a múlhatlanul szükséges építkezésekre. – 16) Meg van engedve a nagymarossi közösségnek, hogy a saját szőleikben termett boraikat szabadon eladhassák, úgyszintén a szüreti hulladékokból főtt pálinkának a kiárusítása is; e célból tarthatnak főzőüstöt, de csak úgy, ha egy uraságnak minden üst után két aranyat fizetnek. – 17) Meg van engedve az alattvalóknak házuk, szőlőjük eladása vagy ilyennek vétele, leszámítva a tartozékokat, mint amelyek az urasági joghoz tartoznak. Ha olyan adja el a házát vagy a szőlejét, aki továbbra is ott marad, az uraságnak minden forint után 2 dénárt fizet, az olyan pedig, aki el is költözik onnan, minden forint után 5 dénárt fizet. – 18) Mentesülnek a kender, a káposzta és a kerti növények után fizetendő nyolcadtól és kilencedtől és a konyhai növények utáni fizetéstől; ennek a fejében a felügyelői hivatal által megállapított új zsákokat készítenek és a szükséghez képest szolgáltatnak be az uraságnak. – 19) A nagymarossi közösség arra való tekintettel, nehogy nagyobb makktermés idején makkoltatás címén annyit kelljen fizetniök, mint az idegeneknek, abban történt a megállapodás, hogy akármilyen a nagymarossi erdőkben a makktermés, makkoltatás címén fizetnek a nagy disznók után évenként 10 dénárt, a középszerű disznók után 5 dénárt és a kicsiny disznók után 2 1/3 dénárt. – 20) Illeték címén a helység bíráinak meg kell adniok az azokat megillető igaz és méltányos részt, viszont a borkimérő és más hasznot hajtó javak után az officialis is kell, hogy minden évben megkapja az őt illető részt. – 21) Előrebocsátván így az engedményeket, megmarad az uraság számára a jog és jogszolgáltatás, valamint a pallosjog is, azután a malmok felbecsülése és végül a királyi jog, amihez tartoznak a kocsmák, a mészárszékek, a serfőzők és Nagy-Maross városnak további szabályozása és védelme.
Zebegény:
A sessiok arányos adóztatása azelőtt nem volt szabályozva és így a féltelkes és a negyedtelkes jobbágyokat illetőleg azoknak javait, különösen irtványföldjeit és kaszálóit véve figyelembe, nem csekély aránytalanság mutatkozott: az összes 43 jobbágynak a zsellérekkel együtt, amint az összeírásból kiviláglik, egy calcaturához tartozó 189 3/4 pozsonyi mérőt befogadó föld jutott, melynek egy része a fundushoz tartozó volt, másik része irtványföld: amelyekbe ugyanannyi pozsonyi mérőt vetettek be, míg a rétek részben a fundushoz tartoztak, részben irtványrétek, részben vásároltak, 64 kaszásra és 42 és 1/2 szekér szénára elegendőek. Ha ezeket köztük egyenlően akarnák felosztani, még hozzá egész telkekre vonatkoztatva, mindegyik részére 24 pozsonyi mérőre való földet kellene kiszakítani, de akkor mindjárt jelentkeznék az aránytalanság, mert némely földet vagy rétet tulajdonosa részben saját munkájával szerezte meg, részben a saját pénzén vásárolta; ezeket most el kellene tőlük venni és a megemlített pénzért vagy munkáét másoknak odaadni, ezek viszont ezt az összeget csak úgy tudnák előteremteni, ha állataikat eladnák, akkor pedig a szántóföldek műveletlenek maradnának és ők sem tudnának miből megélni, sem az uraságnak nem tudnának igás munkát nyújtani és kénytelenek volnának máshová költözni. – Ez okból meg kell hagyni a colonusokat az eddig bírt földek és rétek tulajdonában és azoknak javait figyelembe véve, a következő úrbéri kötelezettségek állnak elő: – 1) Az uraságnak fizetendő adó megmarad az eddigi állapot szerint úgy, hogy minden féltelkes jobbágy 3 ft. fizet, minden negyedtelkes másfél forintot, a házzal rendelkező zsellérek 1-1 forintot, a ház nélküliek 50 dénárt. Ezt az összeget a felügyelőség összeírása alapján a falu bírái kötelesek behajtani és negyedévenként befizetni. – 2) Tekintettel arra, hogy a zebegényi földek terméketlenek és hogy hegyoldalban fekszenek és kellően nem trágyázhatók, az úrbéri terheket úgy szabályozták, hogy az ottani jobbágyok, akiknek földjeik és rétjeik vannak, nem igás állataik 20 napon át tartoznak szolgálni napkeltétől napnyugtáig annyi állattal, amennyivel maguknak szoktak dolgozni. A többiek, akiknek földjeik és rétjeik eddig is voltak, de igás állatokat nem tartottak, mostantól kezdve kötelesek legalább két igás állatot tartani. Azok viszont, akiknek földjeik vannak, de rét hiányában állatokat a télen át nem tarthatnak, negyven napi kézi munkát kötelesek végezni, amiből kétharmadrész a nyárára essék, egyharmad pedig a téli időszakra. – 3) A most felsorolt munkán kívül kötelesek a földdel és igás állatokkal bíró zebegényi jobbágyok az ugyanilyen kosspallagi jobbágyokkal a Csitár praediumban lévő földet is, mely 64 pozsonyi mérő befogadására képes, minden második évben, amikor elérkezik a szántás ideje, annyiszor, ahányszor szükséges, a munkába való beszámítás nélkül felszántani, bevetni és a hozott termést keresztbe rakni és a zebegényi csűrbe beszállítani. – 4) Köteles a zebegényi közösség a bárányokból, gidákból és a méhekből, továbbá a fundusbeli és az irtványföldekből, különösen pedig a borból, az őszi és a tavaszi termésekből nyolcadot adni és ezt minden munka beszámítása nélkül a zebegényi csűrbe szállítani, a bort pedig a boros pincékbe, míg a gabonamagvakat a munka beszámítása mellett a visegrádi magtárba. – 5) Az eddigi szokás alapján köteles a zebegényi közösség a nagymarosi szőlőhöz megfelelő számú szedőt adni minden munkabeszámítás nélkül és mindegyik paraszt köteles 25 karót készíteni és mikor szükséges, beadni. A többi a szőlő körüli munka, mint amilyenek az ásás, a karók beverése és kihúzása, a kötözés, beleszámíttatnak a munkájukba. A szőlő továbbterjesztését és vágását az uradalom külön honorálja. – 6) Az utakat, amelyeken az urasági fát szokták az erdőből szállítani, mivel ez utak az ő javukat is szolgálják, a munka beszámítása nélkül kötelesek jó karban tartani. – 7) A cséplésre rendelt urasági kertnek azon részeit, amelyben a gabonát kazlakba rakják és amelyben a cséplés végbe fog menni, a gabona összehordása előtt a munka beszámítása nélkül kötelesek rendbe hozni. – 8) A saját területükön termett kukoricát, de másokét is, akiknek nincsenek igás állataik, maguk a colonusok hordják be a zebegényi urasági csűrbe, még pedig ingyen, majd a behordottat az utóbbiak kötelesek megtisztítani, azután lemorzsolni, mikor két pozsonyi mérőnek a lemorzsolása egy napi munkájuknak számít. – 9) Amikor az uraság vadászatot rendez, ők kötelesek a szükséges hajtókat kiállítani a munka beszámítása nélkül, a puskásokat ellenben munkájukba való beszámítással. – 10) Ők kaszálják a zebegényi urasági rétet, gyűjtik egybe a szénát és hordják be a nagymarosi csűrbe, amely munka beszámítódik a rendes munkájukba. – 11) Azelőtt is ők fűrészelték, vágták és szállították az uraság részére szükséges tüzelőfát, amikor minden öl vágásáért 30 dénárt kaptak, a szállításért pedig ölenként 45 dénárt, de mert ez utóbbi miatt a colonusok sokat panaszkodtak, arra való tekintettel, hogy a szállítás messze területről történik, az ölenkénti szállítás díját 45 dénárról 50 dénárra emelték fel. – 12) Kötelességük a nyolcadból és a majorságból származó terményeket megtisztítani és kicsépelni a minden 11-ik pozsonyi mérőért járó illetékért, hozzáadva, hogy minden második mérésnél a többi megyéhez hasonlóan 1-1 pozsonyi mérőt kapnak “pro pane”. – 13) A mészárszék, ha ezen a helyen is felállítják, mint tisztán urasági jog, megmarad az uraság részére. – 14) A borkimérés a zebegényi borkimérőben egész éven át csak az uradalmat illeti; annak a szállítása a visegrádi uradalmi pincékből a nagymarosi partra, majd a nagy-marossi serfőzőből a zebegényi borkimérőig munkabeszámítás címén ők szállítják. És mivel a zebegényi jobbágyok még nem bírják az ő szőlőiket tökéletes állapotban, azért míg azokat nem hozzák tökéletes állapotba, a borkimérés az eddigi szokás szerint csak negyedéven át illeti őket; miután pedig tökéletes állapotba hozták őket, az 1550-ik évi 36-ik pont szerint Szent Mihály ünnepétől Szent György ünnepéig őket illeti a borkimérés, de azzal a feltétellel, hogy azon idő alatt sem pálinkát, sem sert nem szabad kimérniök sem a közösben, sem külön-külön, annál kevésbbé szabad azon időben idegenektől a saját szükségletükre bort átvenniök. – 15) Egyesek a colonusok közül arra a célra az uraságtól kapott földeket, hogy azt szőlővel ültetik be, ezt eddig szándékosan mulasztották el, azért figyelmeztetni kell őket, hogy további mulasztás esetén a földet tőlük elveszik és másoknak adják. – 16) Az alattvalók javára megengedik a zebegényi jobbágyoknak, hogy az erdőben állataikat szabadon legeltethetik, az erdőkből a lehullott és száraz fát szabadon vihetik tüzelőnek és a szükséghez képest építkezéshez is kapnak ott fát. – 17) Meg van nekik engedve, hogy a saját szőlőhegyeiken termett boraikat szabadon eladhatják, úgyszintén a szüreti maradványokból pálinkát főzhetnek és e célból főző üstöt is tarthatnak, mindegyiket két arany forint ellenében. – 18) Meg van nekik engedve házuk és szőlőjük szabad eladása vagy vétele, de semmi esetre sem a fundusbeli szántókhoz és rétekhez tartozó javaknak az eladása, mint amelyek az uradalmi joghoz tartoznak. A fenti eladásoknál is fenn van tartva az uraság részére a levonás joga, még pedig azoknál, akik továbbra is ott maradnak, minden forint után 2 dénár, azoknál pedig, akik el is költöznek onnan, forintonként 5 dénár. – 19) Minden kender, káposzta és kertivetemény után járó nyolcadtól és a konyhai növények után törvény szerint járó juttatásoktól mentesítik őket. Ennek fejében új zsákokat kötelesek készíteni a felügyelői hivatal által megállapított arány szerint és azokat a szükség szerint beszolgáltatni. – 20) Meg van engedve a zebegényi lakóknak arra való tekintettel, nehogy nagyobb makktermés idején idegenek módjára legyenek kötelesek fizetni, hogy akár terem makk a zebegényi vagy a nagy-marossi erdőkben akár nem, évenként makkoltatás címén fizetnek az uraságnak minden nagy disznó után 10 dénárt, minden középszerű disznó után 5 dénárt és minden kis disznó után 2 1/2 dénárt. – 21) Kötelesek szorgosan gondot fordítani arra, hogy a bírák megkapják a nekik járó igaz és méltányos részt, míg a borkimérők után és más jövedelmet hozó intézmények után megkapják évenként a gazdatisztek is a megfelelő részesedést. – 22) Elsorolván így az összes engedményeket, az urasági jog és jogszolgáltatás a pallosjoggal együtt, a malmok felértékelése és a királyi jogok, mint a kocsmák, mészárszékek, serfőzők, vadászat, valamint a nevezett Zebegény birtoknak további irányítása megmarad az uradalom tulajdonában. – Kelt, mint fent (I. jelzet alatt.)
Kospallag:
Mivel a kosspallaghi úgynevezett egész telkek, vagy pedig az úgynevezett fél telkek nincsenek arányosan elosztva és amint az összeírásból kiviláglik, az ottani 37 jobbágy a zsellérekkel együtt nem több, mint 227,1 pozsonyi mérőre elegendő földet kapnak egy calcaturára akár a fundusbeli földekből, akár az irtványföldekből és ugyanannyi pozsonyi mérőt vetnek azokba bele, rétjei pedig akár fundusbeliek, akár irtványrétek, akár pedig a vásároltak, 53 kaszásra elegendők és ugyanannyi szekér széna hozatalára, ha ezeket közöttük egyformán kellene szétosztani és az egész telkekhez arányosítani, akkor minden egész telekhez 24 pozsonyi mérőre való földet kellene kiszakítani, ami gyakorlatilag annál nehezebben menne, mert a lakosok azok egy részét munkájuk révén szerezték, másik részét pedig készpénzen vásárolták, így ilyeneket kellene egyesektől elvenni és másoknak juttatni munka vagy készpénz ellenében, akik ezt csak úgy tudnák megadni, ha állataikat eladnák; viszont ha erre sor kerülne, akkor földjeiket műveletlenül hagynák, és ők sem tudnának megélni, az uraságnak sem tudnák az igás munkát szolgáltatni, és kénytelenek volnának máshova költözni. Mindezek figyelembe vételével a nevezett colonusokat meg kell hagyni az eddigi állapotukban, a fundusbeli földek és tartozékaik, meg a fundusbeli és irtványrétek tulajdonában és az így birtokukban lévő javak alapján kellett megállapítani úrbéri kötelezettségeiket. – 1) Az uraságnak eddig fizetett adó megmarad a régi állapotában, úgy tudniillik hogy az egész telkes jobbágy fizet évenként 6 forintot, a féltelkes 3 forintot, azok a zsellérek, akiknek házaik vannak tartozékokkal együtt 1 forintot és 50 dénárt, míg a ház nélküli zsellérek 50 dénárt fizetnek. Ezt az összeget, amint azt évenként a felügyelő hivatal megállapítja, a falu bírái kötelesek beszedni és negyedévenként az uradalomnak beszolgáltatni. – 2) Mindegyik jobbágy, akinek fundusbeli földjei és tartozékai meg igás állatai vannak, köteles évenként 24 napon át szekerével és állataival napkeltétől napnyugtáig a parancs szerinti munkát végezni és a szekér mellé megfelelő embert állítani. Azok a colonusok pedig, akiknek ugyancsak vannak fundus-földjeik és tartozékaik, de igás állataik nincsenek, az általuk bírt fundusbeli és irtványföldek fejében kétszer annyi kézi munkát kötelesek nyújtani, amint azt a felügyelő-hatóság kiszabja rájuk 48 napon át. A házzal bíró zsellérek 24 napi kézi munkára kötelesek, a házzal nem bírók 12 napi kézi munkára, de azzal a hozzáadással, hogy azt a munkát kétharmadrészben nyári időben, egyharmad részben a téli időszakban tartoznak végezni. – 3) A fenti munkákon kívül a szántókkal és igás állatokkal rendelkező colonusok kötelesek minden második évben a Csitár nevű praediumban lévő szántóföldet, mely 64 pozsonyi mérő befogadására elegendő, a zebegényiekkel, míg a kosspallagi urasági kukoricaföldet maguk a kosspallagiak annyiszor megszántani, ahányszor szükséges, még pedig a munka beszámítása nélkül be is vetni és a hozott termést learatni az aratórész ellenében és a zebegényi uradalmi csűrbe behordani. az urasági kukoricaföldek kapálását robotban végzik. – 4) Kötelesek a kosspallagi közösség a bárányokból, kecskékből és a méhekből, azután a fundushoz tartozó földek és az irtványföldek termékeiből, különösen pedig a borból, az őszi és a tavaszi termékekből megadni a szokásos nyolcadot és azt kicséplés céljából a kosspallagi uradalmi csűrbe behordani, a munka beszámítása nélkül. A bort ellenben a visegrádi pincébe a munka beszámításával beszállítani. – 5) Az utakat, amelyeken át az uradalmi fát a marossi erdőkből pénzért szokták szállítani, mivel ez utakból nekik is van hasznuk, a munka beszámítása nélkül kötelesek jó karban tartani. – 6) A cséplésre kijelölt uradalmi kertnek azon helyeit, amelyeken a gabonát asztagba rakják és ahol a cséplés végbe fog menni, a gabona behordása előtt kötelesek a munka beszámítása nélkül rendbe hozni. – 7) Úgy a kosspallaghi majorsági földeken termett kukoricát, mint a nyolcadból befolytat a colonusok kötelesek az uraságtól kijelölt helyre hordani a munka beszámítása nélkül és azt a szalmától megtisztítani, majd a megtisztítottat felmorzsolni, még pedig úgy, hogy két-két mérőnek a felmorzsolása nekik egy napi munkájukba számítódjék be. Majd a felmorzsolt kukoricát az igás marhákkal rendelkező colonusok a munka beszámítása mellett azt a visegrádi uradalmi magtárba szállítják. – 8) Amikor az uradalom vadászatot rendez, a szükséges embereket ők kötelesek kiállítani, még pedig a hajtókat ingyen, a puskásokat ellenben a munka beszámításával. – 9) Jóllehet az 1756. szeptember 27-én hozott rendelkezés szerint a kosspallaghi lakosok minden ház után kötelezettek voltak az uraság részére 6 öl tüzifát ingyen felvágni és behordani, de mert ez a 2-ik pontban részletezett kötelezettségek mellett súlyos tehernek tűnt fel, úgy a beszállítás is a messzeeső területről, azért úgy döntöttek, hogy az ilynemű favágásért ölenként 30 dénárt fizessenek nekik, a behordásért pedig ölenként 50 dénárt. – 10) Úgy a majorsági földekből származó gabonát, mint a nyolcadból származót ők kötelesek a minden 11-ik pozsonyi mérő fejében megtisztítani és megcsépelni azzal a kikötéssel, hogy minden második 11. mérésekor a többi megyében szokásos eljárás szerint egy hasonló pozsonyi mérővel kapnak “kenyérre”. – 11) A mészárszék, midőn majd azt ezen a helyen is felállítják, mint régi uradalmi jog, megmarad az uradalom részére. – 12) Épségben maradván a törvény szerint az uraságot illető bor, ser és pálinka kimérésének a joga, mivel a kosspallaghi colonusok még nem bírják szőlőiket tökéletes állapotban, addig, míg ez az állapot be nem következik, az eddig dívott szokás szerint, csak negyed éven át: Szent Mihálytól december végéig gyakorolják a kimérés jogát; amikor pedig a tökéletes állapot bekövetkezik, az 1550-ik évi 36. articulus szerint Szent Mihálytól egészen Szent Györgyig fogják bírni a kimérés jogát, de ugyanezen idő alatt sem sert, sem pálinkát nem szabad kimérniök sem nagyban, sem ictcék szerint és még kevésbé szabad idegenektől a maguk szükségletére bort hozatniok. – 13) A visegrádi uradalmi pincékből a nagymarossi partra szállítani a bort, majd a partról a kospallaghi kimérőbe, a sert pedig és a pálinkát a nagymarossi serfőzőből a kosspallaghi kimérőig ők tartoznak szállítani, de a munka beszámítása mellett. – 14) Jóllehet néhányan az itteni jobbágyok közül bizonyos földet kaptak abból a célból, hogy azt szőlővel ültetik be, de ezt eddig elhanyagolták, azért figyelmeztetni kell őket, ha ezt továbbra is elhanyagolják, elveszik tőlük a földet és másnak adják. – 15) A jobbágyok jobb helyzete céljából meg van nekik engedve, hogy a kosspallaghi erdőkben állataikat szabadon legeltethetik, az ottan lehullott és száraz fát összegyűjthetik tüzelőre és szükség esetén épületfát is kaphatnak abból az erdőből. – 16) Meg van engedve az ottani közösségnek, hogy a saját szőlőhegyén termett borait, valamint a szüreti maradékokból készített pálinkát iccénként vagy hordónként idegeneknek eladhassa és az utóbbihoz főző üstöt is tarthasson, mindegyik után az uraságnak két-két aranyat fizetve. – 17) Meg van engedve a lakóknak, hogy házaikat, de nem az azokhoz való tartozékokat, továbbá szőleiket szabadon eladhassák, fenntartva az uraság részére az összegből való levonás jogát oly szabályozás mellett, hogy amelyik jobbágy vagy zsellér eladja házát vagy a szőlejét, de továbbra is ott marad, minden forint után a levonás 2 dénár, míg ha az eladással kapcsolatban el is költöznek, a levonás forintonként 5 dénár. – 18) Felmentést nyernek a kender, a káposzta és egyéb kerti termények után járó nyolcad alól és az összes konyhai szolgáltatások alól, de ezek fejében a felügyelői hivatal rendelkezése szerint az uraság részére új zsákokat kötelesek készíteni. – 19) A kosspallaghi lakók javára, nehogy azok is nagyobb magtermés idején úgy legyenek kötelesek fizetni, mint az idegenek, az új rendelkezés úgy szól, hogy akár terem a marossi urasági erdőkben makk, akár nem, minden nagy disznó után makkoltatás címén 10 dénárt fizetnek, minden középszerű disznó után 5 dénárt és minden kis disznó után 1/2 dénárt. – 20) Az arányos magosztás címén kötelesek a bíró részére biztosítani az igazságos és arányos részesedést éppúgy, mint a borkimérők és egyéb ilyenek után az évenként a gazdatisztet megillető részt. – 21) Mindez engedmények elsorolása után megállapítják, hogy az urasági jog és jogszolgáltatás továbbá a pallosjog, és a királyi joghoz tartozók, mint a kocsmák, mészárszékek, serfőzők, a vadászat és Koss Pallagh birtoknak a további gondozása megmarad az uradalom számára. – Datum ut supra.
A visegrádi koronauradalom tartozékai.
(Hont m.): Nagy Maross – Zebegény – Koss-Pallagh