Egykorú fogalmazvány.

Instrukció
Kamarai instrukció Hozlaui Hozlaur János Jakab számára, kit a kamara a gyakovoi, ivatkoi, nemczyi, podgoraczi és nasiczai kamarabirtokok provizorává nevezett ki. Az instrukció a fenti jelzet alatt található kötet 34/v-40/v folióin olvasható, a provizor számára előírt eskü szövegével együtt. A fenti keltezés a 40. folio alján található.
Az instrukció 12 pontra tagolódik. E pontok rövidre fogott tartalma: 1. pont: A szokásos erkölcsi utasítások mellett külön felhívja a kamara az új provizor figyelmét arra, hogy - határőrvidékről lévén szó -, a reá bízott parasztokon kívül viseljen gondot az ugyancsak reá bízott, fegyverben álló gyalogos és lovas, subditusokból rekrutálódó határőrkatonaságra is. Ne történjék meg az, ami az alig múlt török időkben rendszeres volt, s ami még élénken él a lakosság emlékezetében, hiszem még frissek ezek az emlékek: senki illetéktelenül ne szólíthassa gratuitus laborra a subditusokat. Különben is: a provizor szigorúan tartsa be a király által a török alól frissen szabadult lakosság számára adott ötesztendős mentességet, s gratuitus laborra is csak hirtelen felmerülő és végső szükség idején szólítsa őket, ünnepnapokon, vasárnapokon azonban semmiképpen se, hadd érezzék, hogy a keresztény világ nem olyan embertelen hozzájuk, mint amilyen a török volt. – 2. pont: Különös gonddal járjon el a provizor a bíráskodásnál. Minden eléje kerülő jogesetet vezessen be egy e célra felfektetendő lajstromba. A bíráskodásnál kérje ki a posegai kamarauradalmi prefektus, az ugyanottani tricesimator tanácsát, de el ne mulassza azt sem, hogy értelmes parasztembereket, elsősorban pedig a falubírákat bevonja a bíráskodásba. Részletes utasítást is tartalmaz ez a pont az egyes előfordulható konkrét és szokványosabb jogesetekre vonatkozóan. – 3. pont: Tekintve, hogy a király az udvari kamara útján ilyen értelmű intézkedést már kiadott, vigyázzon a provizor arra, hogy azoktól a személyektől, akik az igazgatása alatt álló kamarauradalmi területeken élnek, de határőrszolgálatot teljesítenek, s akik előzőleg a török elleni harcokban vitézül helyt álltak, "nullam prorsus Decimam frugum, Apum, Agnellorum, Caprellorum, percellorum et hortensium accipiat…", de még a megyés püspöknek se engedje meg azt, hogy ezektől a most is fegyverben álló határőrparasztoktól tizedet szedessen. Arra azonban ügyeljen, hogy ezek a parasztok katonai kötelezettségüknek maradéktalanul eleget tegyenek, s a határőrvidék nyugalmát biztosítsák. – 4. pont: Ezen a vidéken az a szokás, hogy azok a parasztok is, akik paraszti munkát végeznek, s nincsenek fegyverben, de azok is, akik határőrszolgálatot teljesítenek, s fegyverben vannak, nagyszámú sertéskondákat tartanak, mégpedig úgy, hogy mivel ilyen sok sertést a saját falvaikhoz tartozó makktermő erdőkben meghízlalni nem tudnának, sokszor messzire elmennek kondáikkal, s más területeken bérért makkoltatnak. Mivel ez a nagymérvű sertésnevelés egyik fő jövedelmi forrása a lakosságnak, e jövedelemből a kamarának, mint földesúrnak is részesednie kell; éppen ezért a provizor az alábbiak szerint szedje be a makkbért: Azoktól, akik saját falujuk határában levő kamaraerdőkben makkoltatnak, minden huszadik disznót (vagy a kisebb, közepes és nagyobb sertésekre taxative megszabott váltságösszeget), azoktól azonban, akiknek annyi disznajuk van, hogy idegen falvak határában levő erdőségekbe járnak el makkoltatni, minden tizedik disznót (vagy a taxative felsorolt váltságösszegnek is kétszeresét) szedje be makkbér fejében. – 5. pont: Ezen a határőrvidéken régen is szokásban volt az, hogy a lelkészkedő papok létfenntartásáról a kamara terhére a kamarai tisztek gondoskodtak; ahol ez volt a gyakorlat, ott ezt továbbra is fenn kell tartani, egyébként - szintén az itteni szokások szerint - a fegyverben nem álló lakosság tizedszolgáltatását a kamara tisztjei szedik be. A beszedés után azonban az egész tizedjövedelmet pontosan felezni kell, s a fél részt a megyés püspöknek kell hiánytalanul átadni. Kivétel a sertések utáni, s az előző pontban körülírt szolgáltatás, mert az teljes egészében a kamarát illeti meg. – 6. pont: Az eddigi, s a parasztok végső kiuzsorázásával járó gyakorlatot a gratuitus laborral kapcsolatban meg kell szüntetni, s általában véget kell vetni a gratuitus labor nyakra-főre való alkalmazásának, igénybevételének. Ennek érdekében a provizor menjen ki beosztott ispánjával az egyes falvakba, vegye lajstromba a gratuitus laborra igénybevehető férfiakat, s ha Eszékre vagy máshová szüksége mutatkoznék ilyen munkások kiküldésének hídépítési vagy erődítési munkálatokra, akkor gondoskodjék arról, hogy a lajstromba vett férfiak felváltva s nem hosszú időre vegyenek részt az ilyen munkákban. Semmi esetre sem úgy, hogy a férfi munkaerő teljes hiányában a jobbágygazdaságok sorra tönkremenjenek. – 7. pont: A lakosságot egyébként is lelkiismeretesen számba kell venni, s nemcsak azokat, akik a falvakban élnek, hanem azokat is, akik szinte állandóan az erdőket járják, a sertéskondákat terelgetve. Ez a számbavétel legyen az igazságos, egyben pontos alapja a szolgáltatások kirovásának és beszedésének. Az instrukció itt ismét, s nyomatékosan figyelmezteti az új provizort: a megyés püspököt a tizedjövedelem felén kívül egyéb nem illeti meg. De általában: ne tűrjön az egyháziak részéről kezdeményezett semmiféle külön teher-kirovást vagy beszedést, a szegény szolgáltató nép kárára. – 8. pont: Ebben a pontban a kamarai vámszedőhelyeken elkobzott, illetve elkobzásra kerülő árucikkeknek a kamara tulajdonába kerüléséről és értékesítésükről ad részletes utasítást a provizornak az instrukció. – 9. pont: A hídvámok szedését szabályozza ez a pont, az új provizor igazgatása alá kerülő öt kamarabirtok területén. Minthogy a hidakat a kamara tartatja karban, de a birtokok subditusainak munkájával, ezek a subditusok a birtokok területén nem fizetnek hídvámot, akár gyalog, akár lóháton kelnek át a hidakon. Sőt, még akkor sem, ha a saját használatukra szolgáló árukat visznek át rajtuk. Ellenben ha kereskedés céljából szállítanak árut, akkor az áru után ugyanúgy fizetnek, mint az idegenek. (Tételes vámtarifát is ad itt a fontosabb vámtételekre vonatkozóan az instrukció.) – 10. pont: Ez a pont az új provizor rendszeres számadás kötelezettségéről intézkedik. Az éves számadásait úgy kell folyamatosan vezetnie, hogy az előző esztendő számadása az új esztendő Vizkeresztjének (január 6.) tájára beadható legyen a területileg illetékes kamarai adminisztraturához. (E pont részletes számadástechnikai utasításokat is tartalmaz.) – 11. pont: Igen sok részletkérdés van még, amire nem térhetett ki az instrukció, de az élet annál többször döntés elé állíthatja majd ilyen részletkérdésekben is az új provizort. Döntsön ezekben önállóan, de mindenkor az esküjébe is belefoglalt hűséggel és becsületességgel. – 12. pont: Ez a pont a provizor és a mellé rendelt ispán javadalmazását tartalmazza. A provizor évente kap készpénzben 150 forintot; az ispán, ki mellé van beosztva, s kinek feladata elsősorban az, hogy a subditus parasztokat a gratuitus laborra kihajtsa, s a tizedeket is ő szedje be tőlük, évente kap e munkájáért 50 forintot. – Az instrukciót a provizor számára előírt eskü formulája zárja. – (A kötet 41. foliójától a 47/v foliójáig e privizorbeiktatásról és egyéb kurrens uradalmi, birtokigazgatási ügyről szóló, részben az Udvari Kamarához, részben más szervekhez intézett levelek fogalmazványai olvashatók; ezek mezőgazdaság-történeti forrásértéke azonban csak másodlagos.)
Jakouoi stb. kamarabirtokok.
(Verőce m.): Jakouo (=Gyakovo) – Ivatko – Nemczy – Podgoracz – Nasicza