HU MNL OL E 156 - a. - Fasc. 104. - No. 090.

Dátum 1744
Jelleg

Egykorú másolat.

Szöveg

Extractus aestimatióból. Gr. Erdődy Gábor Antal egri püspök halálát követően – meghalt 1744-ben – felvett leltár alapján készült becslés kivonata, mely tételesen tartalmazza a püspök után visszamaradt ingóságokat, azok becsértékét, szintén tételesen, valamint a becsérték mellett – azoknál a tételeknél, melyek eladásra kerültek – a tényleges eladási árat is. Az aestimator külön megjegyzi azokat a javakat is, melyek nem a püspök, hanem a püspökség, mint jogi személy tulajdonai, tehát nem értékesíthetők. Dátum, aláírás, záradék nélkül. Dátummeghatározásom bázisa: a püspök halálozási éve, mely az egyházmegyei sematizmusokból, de egyéb forrásokból is megállapítható volt. Egyébként a fol. 6-on olvasható is: „Anni hujus decurrentis 1744.”
Eger:
Elsőnek a püspök igen értékes arany- és ezüsttárgyait sorolja fel az extractus. Részletesen leírt, drágakövekkel, gyémántokkal gazdagon díszített püspöki mellkeresztek, gyűrűk, aranyláncok; nagy mennyiségű ezüst edény, evőeszköz, használati és dísztárgy. Ezekből – általában becsértékükön – igen sokat el is adtak. Külön fejezet szól az ezüstből készült kegyszerekről, templomi felszerelési tárgyakról. – A fol. 3/v-n azonban már az egri püspöki curia épületében levő püspöki pince ingóságainak számbavételére tér át. Elsőnek 273 hordó bort aestimál sommásan az aestimator. Ennél a tételnél derül ki az, hogy az irat feltétlenül 1744-ben készült, mert a püspök temetésével mint közelmúlt eseménnyel foglalkozik eltekintve a fol. 6-on olvasható konkrét hivatkozástól, melyet bevezetőben említettem, éppen a borok számbavétele kapcsán, mert részint mint a püspök torán megivott, részint azóta az uradalmi alkalmazottaknak kiadott borokat von le a püspök halálakor még megvolt készletekből. – A szeminárium alatti pincében 3 hordó aszu is sorra kerül a becslésnél. – A püspöki pincében máslások, folyó évi termésű új borok (1900 csöbör), az uradalom területéről származó tizedborok (Görömbölyről, Sajókereszturról). – A püspöki kúria gazdasági udvarán 9 parasztszekér (= teherhordó szekerek = „currus onerary”), továbbá: 3 kisebb szekér. Azután: posztóbevonatú ülésekkel ellátott, de már öreg homokfutó, majd hintó, mely szintén „jam a multis annis usuatum”, ennek belseje vörös huzatú; egy öreg, zöld bevonatú ülésekkel ellátott cséza; 2 személyes hintó (szintén erősen használt); de van néhány érdekesség is a hintók között: „Currus personis duodecim adaptatus, qua indistrahibilis, pro successore (slc. episcopo) relictus.” „Currus Castrensis rubro colore tinctus, aestimatus Fl 15” „Papalis curriculus, aestimatus ad Fl 12” „Currus venatorius, aestimatus ad Fl 20”. Ezeket követőleg veretes lószerszámok, (hámok, nyergek; köztük pl. öszvérnyergek is:) „Ephipia No. 12 pro mulis deservientia, nullius amlius usus, adeoque indistrahibilia.” De vannak – viszonylag olcsó kivitelű – magyar és német nyertek is. – Itt becsül az aestimator egy, a szunyogok ellen végő sátrat is: „Tentorium contra culices; aestimatur ad Fl 1 den. 30. ” Van továbbá egy török katonai sátor is, de ennek felszerelése nem teljes, így a sátor sem el nem adható, sem nem használható. – Van továbbá egy nagyobb és egy kisebb, kidolgozott medvebőr. Hasznavehetetlen egy molyette gyapjúhalmaz. – Ezek az utóbbi holmik már a padláson inventálódtak. Ezután a lóistállóra tér át az aestimator. – Összesen 11 „equi subnigri csigás dicti”-t vesz számba, és becsül először. Ezek között vannak java korabeliek, de vannak „jam senio confecti” lovak is, amelyek már csak házkörüli munkára jók. Van itt 6 fekete ló is; közülük azonban csak kettő javabeli, a többi hitványabb; továbbá: „Item Septem Equi Czugales Setétpej dicti, e quorum numero duo jam defectuosi; aestimati una cum helcys in toto ad Fl 300”. – Az alsó sáfárházban nagyobb mennyiségű oldalszalonnát aestimál a becslő; itt is megjegyzi, hogy ezekből sok fogyott el a püspök temetésekor. (A szalonna mennyisége: darabban.) A kötegelt hájat is darabban adja meg. – A felső sáfárházban 7 kishordónyi olvasztott tehénvaj és 48 nagyobb hordó bivalytejből készült vaj, 3 nagyobb hordó birkatejből készült vaj. Az uradalmi bognár háza melletti boltíves kamrában nagy mennyiségű brinzatúró (hordókban).
A becslő ezután rátér a püspökség allodiumaira:
Hídvég:
Fejőstehenek, öreg bikák („tauri senes”), szopós üszőborjak, szopós bikaborjak, igásökrök, hízlalt ökrök, fejős bivalytehenek, bivalybikák, igavonó bivalyökrök („Bubali boves jugales”), 1 éves bivalybika-borjak, 1 éves bivalyüsző-borjak, szopós bikaborjak (bivaly), szopós bivalyüsző-borjak. Ugyanebben az allódiumban további: meddő és fejőstehenek, kétéves üszőborjak, egyéves üszőborjak, 3–4 éves tulkok, öreg bikák. (Valamennyiük: darabszám szerint.) – Ugyanebben az allódiumban a lovak becslését megnehezítette az, hogy az elhunyt püspök az uradalom legelő területeire a püspöki ménesbe viszonylag sok idegen lovat fogadott be tartásra, nevelésre. Éppen ezért a becslő először betekintett a jószágigazgatóságon az iratokba, megállapította a püspökségi lóállományt, s azután becsülte fel az állományt fajlagosan. Vegyeskorú idősebb kancák, 3–4 éves heréltek. Idősebb mének, igáslovak. A csikósok – bemutatva az elhullott lovak bőrét – jelentették, hogy (a legutóbbi leltár óta) a püspök halála napjáig 18 ló pusztult el. (NB! A lovak számbavétele igen gondos. Külön becslik a püspöki kengyelfutónak kiadott lovat, s azt a lovast is, melyet a püspök saját méneséből adott tiszanánai uradalmi erőkerülőjének.) Igen érdekes adat az öszvércsikók viszonylag nagy száma: „Hinuli anni hujus seu sugentes reperti sunt in toto No. 58.” – Ezután ugyanebben az allódiumban tartott sertésekre tér rá. Ezeket két külön nagy kondában őrzik. Az első konda (az ún. „fehér konda” („grex albus”). Ebben: öreg kocák, 1 éves betöltött kocák, öregebb ártányok, 1 éves ártányok (mindkétféléből téli ellésűek is), idősebb kanok, tavasziak (vernales). Ugyanezek a csoportok megvannak az ún. „fekete kondában” („in grege igro”) is. – A sertések után, még ugyanebben az allódiumban, a juhok következnek. Ezekből az alábbi csoportokat adja meg az aestimator, darabszám szerint: öreg kosok, 1 éves kosok, tavaszi kosok, öreg berbécsek, 1 éves berbécsek, öreg, meddő birkák, 1 évesek, tavasziak; öreg kecskebakok, 1 évesek, tavasziak, herélt bakok, öreg kecskék, 1 éves kecskék. – Majd a hídvégi allódiumhoz tartozó Örmény praediumban tartott uradalmi birkanyájat veszi számba, utána a hídvégi majorságbeli szálastakarmányt. Utána, a szintén a hídvégi allódiumhoz tartozó Szög nevű praediumbeli, kb. 150 darabra menő bivalyállományt veszi fel, és becsli tételesen. (Tagozódás, mint fentebb.) – Majd az allodium különböző területein elhelyezett hízlaldákban hízlalásra befogott sertések számát és értékét jegyzi fel. (Érdekes, hogy az aránylag nagy majorságban a hízók száma a 100-at sem éri el!) Külön veszi számba a nyári és tavaszi ellésű, 83 darabos malacállományt. – A méheket az uradalom a hídvégi allódiumhoz tartozó Kisbuda praediumban és Gyöngyöspüspökiben tartja (összesen 59 kasnyit).
Szikszó:
Ezután a Heves megyei Szikszóbeli allodium kerül sorra, amelyben a hídvéginél már leírt részletességgel, fajlagosan veszi számba az aestimator a szarvasmarha-állományt, a juh- és kecskeállományt, a takarmányt. Ebben az allódiumban azonban, a szénapajta mellett egy vasalt szekeret is felbecsül, s részletesen leírja a 9 darabból álló szamárállományt is. Majd áttér a felnémeti allódiumra, ahol azonban csak a 800 darabból álló juhállományt veszi számba. Utána ismét visszatér Egerbe, de most már nem a curia-ba, hanem az ottani allodiumba.
Eger:
Az itteni allódiumban ismét igavonó ökröket és bivalyokat vesz számba, majd itt is a szénát. – Külön felhívja a figyelmet a püspöki vadaskertbeli több század őzállományra, melynek téli etetéséhez szintén szükség van szénára. Majd az uradalmi magtárat keríti sorra, amelyben nagy mennyiségű (több ezer kila) kenyérgabona, árpa van. (A kenyérgabonából levonja a temetés alkalmával beőrletett nagyobb mennyiséget.) Ugyancsak tekintélyes mennyiségű zab és köles is sorrakerül ugyanitt. Az aestimatio végül a több oldalon át számba vett, s az elhunyt püspök magánhasználatára szolgált papi ruhák, óntálak és óntányérok számbavételével és becslésével zárul.
Az egri püspökség ingó javai.
(Heves m.): Eger – Görömbel – Sajokeresztur – Hidvegh – Tisza Nana – Eörmeny praedium – Szögh praedium – Kissbuda praedium – Gyöngyös-Püspöky – Szikszó – Felnémeth

Tartalomgazda