HU MNL OL E 156 - a. - Fasc. 104. - No. 004.

Dátum 1570. február 3.
Jelleg

Eredeti.

Szöveg

Inventarium
Készült a Szepesi Kamara officialisai és a tokaji harmincados jelenlétében, aláírásával és pecsétjével, abból az alkalomból, hogy Seryeny Mihály, a várbirtok régi provizora átadta hivatalát az új provizornak: Zykzoi Imre deáknak. Kelt ugyanott, a fenti napon.
Tokaj:
Az inventarium elsőnek az 1568. és 1569. évi szüretelésű borokat veszi számba (hordószámra), majd ugyanígy a csigert és a borecetet is. Majd az 1569. év nyarán learatott, s még kepékben álló kilenced- és allodiális kenyérgabonát veszi számba, az oldalt jegyzett possessiók szerint. (A mennyiségek mindenütt kepékben, a tört részek kévékben.) Ismét külön fejezethez, de Nánás possessióban veszi számba (kepékben és asztagokban) az 1569. évi tized-kenyérgabonát is. Ezt követőleg a szemesbúzát leltározzák, melynek nagyobb részét bent a várban őrzik „in diversis locis,” de Tokaj mezőváros területén „ in granariis terreis siue foueis” is. (Mértékegység: a köblös. Nagy mennyiségű a szemesgabona: 2500 köblöst is meghaladó.) Majd a szadai és nánási allodiális szántóföldekbe vetett őszi búzavetés-területet leltározzák (köblösben). Az inventarium ennél a tételnél veszi számba a vetés és a búzatisztítás nyomán visszamaradt ocsut is. (Szintén köblösben.) Ezután, ugyancsak a nánási és a szadai allódiumok területén fellelhető, 1569. évi aratású, s még csépeletlenül, kepékben, ill. asztagokban álló árpát is zabot veszi számba (kepék száma szerint), majd (köblösben) a már kicsépelt, szemként tárolt árpa következik. (A tárolás helye: „intra et Extra arcem” és „In diversis locia vltra tybiscum…”) Majd a szadai és a nánási allódiumban tárolt, még kiveretlen, allodiális eredetű és kilencedből származó kölest és mohart („Mily Mohar uccati”) leltározzák, szintén kepében és asztagban. A mohart a machi praediumban tárolják. Utána a már kivert, de még tisztítatlan („nondum elaborati milii”) állapotban levő kölest veszik számba a leltározók (köblösben). Ezt követőleg a szadai major területén levő, magjától már kicsépelt, de még tilolatlan lenkazlakat, utána pedig már a tokaji várban őrzött kender- és lenmagot leltározzák (utóbbiakat köblösben mérik, hordókban tárolják). Ezután a szárazborsó és a lencse következik (a tokaji provizori háznál tárolják, köblösben mérik). Utána a várban, valamint a berzéki és a hernádnémeti malomban őrzött, illetve tárolt lisztet és korpát mérik fel (köblösben). Majd a tokaji vár úgynevezett „Kerek bastia”-jában, s a vár nagytornyában, valamint a palota padlásán tárolt oldalszalonnákat veszik számba. (NB! Itt felhívom a figyelmet a lényegében ma is eldöntetlen vitára a „lardum”-mal kapcsolatban. Néha félreismerhetetlenül „hasított, füstölt félsertés” jelentésű, a leggyakoribb azonban az „oldalszalonna” értelmezés. Itt semmi különösebb utalás nem indokolja az első magyarázatot, sőt, mivel későbbaz oldalast, a sódart külön veszi, a fentebbi oldalszalonnajelentés bizonyítottnak tünik!) Ezek az oldalszalonnák részint 1568-ban, részint 1569-ben őlt sertésekből valók (több száz oldal!). Utána az ugyanezen a helyen, ill. helyeken tárolt, néhol a fejekkel együtt füstölt sertésoldalasokat számolják össze (darabszámban). Van köztük olyan is, amely már megromlott, avittsága miatt. Ezután a füstölt sódarok és füstölt disznólábak következnek (darabszámra), majd a disznóháj (kötegben = „ligatura”), s az olvasztott marhafaggyú jön sorra (mázsában mérve, hordóban és dézsában tárolva). Utána: a juh- és a tehénsajt (régebbi, azután 1569. évi és friss is, darabszámra), brinzatúró (hordókban tárolva s számbavéve, de van dézsmákban is). Majd a szárított halmennyiséget inventálják. Napon szárított („ad solem Macerati”) csuka (440 db.!), ugyancsak napon szárított keszeg (622 db.!); utána a lesózottan tartósított halat inventálják (1 hordónyi lesózott csik). Ezt követőleg az aszalt gyümölcsök (cseresznye, szilva) következnek (hordókban tárolva; köblösben mérve); „Restant Cerasorum aridorum in Vasculo Vuo pineo tria quartalia, Idest No 3/4 Prunorum Damascenorum Vasvnum Medium, continens cubulos quinque” Végül dióból is tárolnak két hordóban 9 köblöt. A gyümölcsöket követik: a réz (iccében mérve, hrodókban tárolva); a vaj (cserépfazékban tárolva, iccében mérve); a savanyúkáposzta (hordószámra); a vöröshagyma (köblösben, de van külön, füzérben is); a lenolaj (hordóban tárolva, iccében mérve); a kősó (összesen 1983 kocka). Ugyanitt tárolják a vaslemezeket is. Ezek kisebb méretűek ugyan, de 1731 db. van belőlük. Ezt követőleg „Clenodiorum Domus” felirattal, darabszám szerint, pontos és jó, emellett azonban rövid megnevezésekkel az alábbi házi és konyhaeszközöket szedik rendre leltárba a leltározók: dézsák és kádak, űrmértékek fából, fakancsók, rézüstök. De itt vesznek számba 176 kis cserépfazekat is, melyek nem konyhai célokat szolgálnak, hanem tűziszerszámok készítéséhez valók, tehát a munícióhoz tartoznak. Borvonó kötelek, pecsenyesütéshez vasnyársak, vasrostélyok; majd fatányérok, fatálak, székek és egyéb ülőalkalmatosságok; lakatok; kenyérsütéshez szükséges sütőlapát; réz- és vas gyertyatartók; konyhai célokat szolgáló cserépfazekak; borméréshez való fa űrmértékek; vasláncok, faládák, azután: „conseruatorium piscium ferro munitum No 1. Olla aerea pro cinficiendo vino sublimato vna…” Majd: kaloda, gabonarostáláshoz való rosták, azután. „Currus non obferratus, simplex, No 1. (Hozzá befogásra:) Mulae duae, pro necessitate Currus Provisoris Idest No 2.” Ezt követőleg: üveglámpás hársfából és fenyőfából faragott asztalok; kapák; zsákok; láncos mérleg ólomsúlyokkal. Továbbá: „Item in vado tybisci pro vsu Nauis funis magnus N o 1.” Majd teljes leltár következik a serfőzőházról, ill. annak berendezéséről (üstök, vasrudak, hordók, famericskék, vasmericskék, kádak, csöbrök, maláta – köblösben -, sörárpa áztató vályúk, komló – köblösben). – Az inventáriumban külön fejezet szól az allodális állatállományról: Szadán igásökrök (eke elé), továbbá: „Boues Juuenci quardinnuli septendecim, Juuenci trinnuli duo, Tauri duo, Vaccae Mulgibiles et Steriles Sexaginta quinque, Vituli unius Anni trigintavnaus, Vituli presentis Anni Sex, Cues foetosae ducentae Sexaginta Sex, Arietes Sedecim, Capri minores nouem…” – Utánuk: aprójószág, éspedig libák; kakasok, tyúkok, kappanok. Majd majorsági felszerelések következnek: fejősajtárok, merítőedények, sajtkészítéshez való zacskók („Sacci pro faciendis formagys”), cserépfazekak, székek; vasalt szekerek, ekék, teljes felszereléssel: „Aratra cum Vomeribus proscissoriis, bigis, Jugis, Juncturis, siue Catenis ad boues viginti quatour; restant quatuor, Idest No.4.” – Azután: sajtkészítéshez való prések, sütőlapát, fatálak, rézüst, facsobolyó fenyőfából, birkanyíró ollók, szekeres ökörhajtó ostor, vajköpülő edény. Ezután külön fejezetben a majorsági sertésállományt veszik számba. A sertések részint saját nevelésűek, részint censusként szolgáltatták be őket a subditusok. Ez a sertésállomány a tokaji allodialis központon kívül Kereszturon, Szadán, Varjason, Pródon, Dorogon, Hatházon van. 1568–69. évekből származó malacok, süldők, hízók és hízott sertések. Majd darabszám szerint állatbőrök következnek a tokaji központban tehénbőrök, tulok- és ökörbőrök (utóbbiak kidolgozva), báránybőrök; Szadán is birkabőrök, majd ismét a központban: eldöglött birkák bőre: „In arce cutes cuinae, lue Mortuarum ouium Centum et sexaginta quinque…” A leltározott zóna: „In locis diuersis Cis et Vltra Ttybisoum restant foeni orgiae trecenti et Quinquaginta Neuem…” – Ezt követőleg az üres hordókat veszi számba a leltár az egész uradalom területéről, utána pedig a Varjasra, Nánásra, Vidre eladott borokért járó összegekből még fennálló kintlévőségeket. Végül az 1568–69. években termett majorsági, kilencedből és tizedből is eredő, s még meglevő szalmát (búza-, rozs és zabszalma) veszi számba az inventarium, illetve felsorolja azokat a helyeket, ahol ilyen szalma található.) Ezek is mind benne vannak az oldalt jegyzett helységjegyzékben.) Majd – függelékként – darabszám és név szerint felsorolja a várbirtokhoz tartozó szőlőket a zombori (12 db.), a zerenchi (4 db.), az ondi (8 db.), a tharzalli (8 db.), a kerezthuri (5 db.) és a thokaii (11 db.) szőlőhegyeken.
Tokaji uradalom.
(Zemplén, Szabolcs m.): Ond – Zerench, Szerents oppidum – Wyd – Tharcall, Tarczall oppidum – Zalkod – Wys – Balssa – Bay – Chobay – Ladan – Kereszthwr, Szécs Keresztúr – Zombor oppidum – Geztel, Gesztely – Kynys – Bekech, Bekets – Taryan – Wamosuyffalw, Vámos újfalu – Megyezo, Megyaszó Alsó, Felső oppidum – Zobozlo – Dada – Ezlar – Dob – Pewgh

Tartalomgazda