HU MNL OL E 156 - a. - Fasc. 101. - No. 010.

Dátum 1643. szeptember 24.
Jelleg

4 oldal, egykorú magyar nyelvű másolat hitelesítés nélkül. 17. század végi v. 18. század eleji kamarai másolat.

Szöveg

„Inventarium” Készítette Török Bálint királyi annonarius. Keletkezése okát nem tüntetik fel.
Török Bálint szendrői annonarius által, kamarai meghagyásra készített, Miskolcon, fenti dátum alatt kiadott inventarium a tapolcai apátság javairól s azok tartozékairól.
Tapolca:
Miskolc oppidumban a Mintszent Ucza-nak nevezett utca teljes egészében az apátságé, illetve az „Ispital”-é az apátság rendelkezése alatt. (NB! Az egykori apátság! Most nyilván: kamarabirtok!) Az utcában zsellérek laknak (név szerinti felsorolás), kik közül az egyik az utcabeli zsellérek főbírája (!), s van köztük egy nemesember is, e itt szintén zselléri minőségben. Ezeknek a zselléreknek egyéb szolgáltatásuk nincs, „hanem csak az kett Malomnak Faja es egieb Szükseghe megh szerzesevel Gatlasaval, s egj Majorsagh Szőlőnek mindenféle munkajaval. Adofizetesteis egj penzt sem adnak, mivel regj Privilegiumok szerint előbenj Földesurokis abban tartottak megh nem leven sem Szantoföldek sem kaszalo retek, hanem Tulaidon csak az egj hazok, az kin eö magok laknak.” – Ehhez az utcához tartozik: 1. egy majorsági szőlő (neve, helye leírva), 2. Miskolc oppidumban két malom (helyük, főbb adataik) egyik 1, másik 2 kövű; molnárjaik a saját asztalukra való lisztet, s az őrlési vám 1/3-át kapják; 3. „egj kis Erdöczke”, mely a Szirma falubeliekkel közös, 4. egy darab rét, melyet a földesúr számára kaszálnak; 5. „egj Hemes Szabad Udvarhelj is Miszkolcz(!) Piaczán”; rajta: lakóépület („elseo Feiirhaz”), az alatt: nincs (avult, hiányos felszereléssel), előtte: pitvar; további kis lakóépület, e mellett: istálló, szekérszín. – Ugyanezen a szeren, az udvarház telkéből kihasított 2 zsellérház (a bennük lakók a Mintszent utcai zsellérrekkel együtt szolgálnak). – Végül: „Ennek az hasznak (=háznak) esztendeigh valo fizetése floreni 12 Török Adoban”, majd: az elpusztult Tapolca possessióról: Tapolca, az honnan az Apatursagh hivatatik, telliessegesen Pusztahelj, Annak sem faluja, sem lakosa, hanem az szőlőhegjet Az Miskolcziak, Geörömböliek es mas Falubeljek birjak Deszmajara.”
Görömböly:
Subditusok névsora, igaerejük számbavételével. – Szolgáltatásaik: „Szam szerent ezek mind az Geörömbölj lakos Paraszt emberek és Szantasal, kazalassal, kapalassal es egieb paraszti dologal Tartosnak szolgalnj.” – A possessio határában: allodialis szántóföld („Vagjon… Az eő Fölseghe részére most ket nyomasra egj egj arab Szanto Föld…” allodialis rét (ez idő szerint szintén királyi, ill. kamarai tulajdonban.) Allodialis szőlő.
(Hejő) Csaba:
3 kövű malom, egyik köve kopott (most ez is királyi tulajdon). Molnárja: asztalára a közösből kap elegendő lisztet, ezen felül a vámjövedelem 1/3-a az övé, a fennmaradó 2/3-ból 1/3 a török úré, 1/3 a (magyar) földesúré.
Valk:
A Tisza mellett fekvő puszta birtokrész. – Az apátsági birtokhoz tartozó 2 subditus nem a pusztán, hanem Babonaban (= Sajóbábony!) lakik. Egyéb szolgáltatásuk nincs: „…hanem egj Morotva és egj Holt Tisza vagjon az Valkj Határban, Annak gongiath viselik, es idejekorán megh halászák…” Ámde a háló a 2 subditusé, ezért a fogás 1/3-a az övék, 1/3-a a török úré, és 1/3-a a (magyar) földesúré.
Az irat utolsó két bekezdeséből kiderül az, hogy a leltározó szendrői annonarius a kamara nevében és javára lefoglalta – kamarai megbízásából – az apátsági javakat, ezért készült a leltár. Nem nevezi ugyan meg az előző birtokost, aki már nyilván nem az egykori birtokos apátság volt, de részletesen leírja: lényegében mindenükből kifosztott üres, dezolált épületeket, majorságot s birtokot vett át.
Tapolcai apátság volt birtokai.
(Borsod m.): Tapolcza – Szendrő – Miskolc oppidum – Szirma – Geörömbölj – Czaba – Valk-i puszta – Babona (!= Bábony)

Tartalomgazda