|
Ügyleírás
|
A vármegye közönsége úgy ítélte meg, hogy méltó és illő dolog engedelmeskedni mind őfelsége parancsának, mind pedig a főkapitány úr e parancs teljesítésére vonatkozó kérésének, főképpen azért, mert a végvárak valóban szűkében vannak az élelemnek, s emiatt veszélybe kerülhet mind az egész ország, mind pedig ezen vármegye biztonsága. Ennek megfelelően a birtokos nemesek egyhangúlag és egy akarattal felajánlották, hogy minden egyes porta után három mérő – budai, vagyis nagyszombati mérővel mérve – gabonát szolgáltatnak erre a célra a most aratásra váró termésből, amely gabonának egy része búza lesz, a másik része pedig rozs. Hasonlóképpen felajánlották az egytelkes nemesek is, hogy minden tíz személy után egy köböl gabonát adnak és azt a főkapitány úr által meghatározandó időpontig Körmend oppidumba szállítják. A közgyűlés pedig elrendelte, hogy a töröknek meghódolt porták után csak a fele mennyiséget szolgáltassák be a birtokosok, mivel az ott lakó jobbágyok az ellenségnek is kénytelenek ilyesfajta élelmiszer-adót fizetni.
|