TOLNA VÁRMEGYE jegyzőkönyvei - 109
| Adatbázis | Jegyzőkönyvek |
| Ügytípus | TOLNA VÁRMEGYE jegyzőkönyvei |
| Közgyűlés dátuma | 1714.08.29–30. |
| Ügyszám | 109 |
| Hely | Simontornya |
| Ügyleírás | Felolvasták és közzétették Száraz (Szároz) György megyének írt válaszlevelét, amelyben leírja, hogy mivel el kívánja vállalni a megye diétán való képviseletét, szeptember 8. előtt mihamarabb küldjék el neki a megbízólevelet (Credentionales).Felolvasták a Száraz (Szároz) Györgynek küldött alábbi követutasítást (instructio):“Mi, Tolna vármegye nemesei, emlékezetül adjuk, hogy a mai napon Szekszárd (Szekszard) városában összegyűlvén a megye érdekét és megmaradását szem előtt tartva néhány ügyben döntést hoztunk, miután megkaptuk a felség Bécsben (Vienna) folyó év július 11-én kelt levelét, amelyben Erzsébet Krisztina fenséges hercegnő, az új császárnő, az uralkodó feleségének beiktatására és ünnepélyes koronázására, valamint Galánthai (Galantha) Esterházy (Eszterhazi) Pál, birodalmi herceg, örökös fraknói (Frakno) gróf és nádor halála miatt új nádor választására, országgyűlés tartására, valamint törvénycikkelyek elfogadására Pozsony szabad királyi városba hív minket, a magyar karok és rendek képviselőiként szeptember 8-ára. Ezért nekünk a felség parancsa által ránk szabott kötelességünk, hogy a hozzá való hűségünk és hódolatunk miatt kijelentsük: törvényes büntetés mellett kötelesek vagyunk a kijelölt helyen és időben követeink útján megjelenni, és ott tartózkodni.Ezért a felség iránti alázatos hódolattal engedelmeskedve, és eleget téve az uralkodó akaratának, Száraz (Szaraz) György esküdt megyei ágenst küldjük követutasítással a diétára teljes hatalommal és jogkörrel felruházva. Az általunk kijelölt követ jelen lesz a diétán, koronázáson és beiktatáson, a nádor megválasztásán. A karok és rendekkel, valamint a többi követtel közösen az ország helyzetének előmozdításán fog fáradozni, és a megye alábbi panaszait fogja előadni:1. Bár az újpalánkai hídon a szekszárdi apát, Mérey Mihály mint földesúr jogosan szedné be fejenként a vámot, mivel ezt a hidat nem csekély költség és fáradtság árán ő lenne köteles megjavíttatni, mindazonáltal mégis megvalósít-hatatlan, az ország törvényeibe ütköző dolog, hogy kereskedők szokatlan nagy kárára a vámot az újpalánkai harmincadszedő, Miklesics János György szedje be.2. A simontornyai várba Schicz (Sücz) parancsnok, simontornyai kapitány számára kötelesek voltunk minden nap három szekeret adni, valamint ha szükség volt rá, hol két, hol három embert a földesúri joghatóságból kivenni, hogy ezek vigyék a fát, valamint más munkákat is végezzenek el. Nekik kellett négy nagy magyar mérföldre elutazniuk, és az általa vett bort a saját költségén a simontornyai várba szállítani a legnagyobb téli fagyban, igen rossz úton, bár ez mind az állatoknak, mind szerencsétlen népnek nagy kárt okozott. Hasonlóképpen kötelezték arra is a megyét, hogy adjon két napszámost, akik tüzet raknak, gondoskodnak a lovakról, szénát adnak, és vizet hoznak nekik. Továbbá a parancsnok részére vizet kellett gyalog hozniuk az egy nagy német mérföld távolságra lévő Gyánt (Gyánth) forrásról. És ne hallgassuk el azt sem, hogy attól fogva, hogy gróf Heister (Heistér) generális parancsnok és tábornagy (Supremus Commendans Generalis et Marschallus) a mondott helységet vagy várat, azaz Simontornyát (Simontornia) újra az uralkodó iránti hűség gyakorlására kényszerítette, hány ezer öl fát, hány mázsa, vagy font gyertyát adtunk a mai napig ennek a várnak. Valamint a simontornyai gabonatárnak két napszámost, hasonlóképp a tolnai gabonatár számára mennyi szekeret, munkást (laboratores) és fát biztosítottunk. Ezekről elismervényt (quietantia) többnyire nem kaptunk, vagy ha mégis adtak, néhai alispánunk, Broderics András halála miatt nem tudjuk, hogy azok hová kerültek. Miért kell nyomorult népnek, saját munkáját késleltetve, annyi szállítást elvégeznie? Ezért a hatalmas szolgálatért mind a mai napig semmit nem kaptunk, bár igen nagy kárt okozott a népnek. Ha a katonaságot nem helyezik át, akkor a környező falvak lakói a túlságosan sok kötelezettség és terhek miatt el fognak menekülni, és Simontornya (Simontornia) elhagyatott, a nép pedig csalódott lesz.3. Remélik, hogy a simontornyai hidat –ahol a vám, a bevétel és harmincad a Kincstáré (Fiscus) vagy a Kamaráé (Camera)– a szerencsétlen nép munkájának késleltetése árán is felépítjük; bár aki a híd előnyét élvezi, annak kellene a vele kapcsolatos terheket is viselnie. Bár azt mondják, a vámot azért szedik, hogy ezáltal az állítsa helyre a hidat, a megrongált utakat, aki a vámot megfizeti.4. Bár a nemesek nemesi kiváltságaik erejénél fogva allódiális (allodium), valamint maguk és családjuk számára szerzett vagyonuk után adót, vámot és a harmincadot (tricesima) nem kötelesek megadni, mégis az ország bizonyos törvényeivel szemben bizonyos helyeken a császári vám és harmincad teljesítésére vannak kötelezve, miként Simontornyán (Symontornia) is megtörtént ez egykor Haydy Mihállyal és másokkal.5. Solt (Soldt) és más Pest és Solt megyei helységek legnagyobb kárunkra és veszteségünkre, minden jobbágytelepesünket (hospes), aki hozzájuk átmegy, dédelgetve befogadják, pártfogásukba veszik, másokat pedig úgy csábítanak oda. Ezért fordulhat elő az a jogtalanság, hogy az átköltözések és befogadás által gyarapodott települések a rájuk eső adóösszeget könnyen teljesítik, míg bár az elköltözők házai üresek és lakatlanok, nem teljesített adójukat az itt maradóknak kell megfizetniük, bár a ránk kiszabott adók miatt már amúgy is igencsak meg vagyunk terhelve, hogy teljesítésükkel teljesen tönkremegyünk. Így jutottunk olyan szegénységbe a ránk kirótt adó nagysága, vagyonunk emiatti elvesztése és csekélysége miatt, ami egyetlen más megyében sincs. Valamint másutt három birtokos vagyona bőségesen felér a mi egész vagyonunkkal, és már aligha mondhatjuk magunkat más megyék árnyékainak sem.6. Valamint követünk mondja el, hogy a ránk kivetett adó miatt oda jutottunk, hogy mindössze negyedakkorák vagyunk, mint amilyenek azelőtt /amikor négyszer hatalmasabbak voltunk, és ezt a terhet kötelesek voltunk teljesíteni/. És így most is kötelesek vagyunk tíz megyénkben tartózkodó ezrednek napszámosokat, szekereket és más dolgokat adni, bár Baranya megyén kívül semmi segítségünk nincs, amely megye viszont ugyancsak igen szegény /és folyamatosan húsz napszámost és hat szekeret ad, amelyek nyolc napot vannak itt, aztán már igyekszenek elmenni/. Ami a szerencsétlen népre jutó terhet illeti, a tíz ezred megjelenésekor sok lakosunk máshová költözött. Ha ezek elszökésekor más megyékből nem gondoskodnak majd ezen ezredek számára szállításról, kenyérről, húsról, hogy mi vagyonunk csekélysége miatt teljesen kimerülve adjunk nekik mindent, akkor elő fog fordulni az a csaknem lehetetlen helyzet, hogy hogy alig egy–két falu marad meg. Mivel pedig a többiek a túlságosan nagy adó miatt teljesen kimerültek, és tovább ezeket teljesíteni nem tudják, és nem képesek, ezért máshová szökni, és elköltözni kénytelenek, a falvakat vagy településeket többé már nem emberek, hanem állatok és vadak fogják lakni, és így megyénk nem emberek, hanem állatok lakhelyévé válik.Követünk mindezeket alázatosan elmondja nevünkben, végül az ország és megyénk megtartására törekedve nem mulaszt el egyetértésben a többi megyei követtel cselekedni. Mivel igyekvésében, szorgalmában és alkalmasságában igencsak bízunk, a Szekszárdon 1714. augusztus 12–én megtartott nemesi gyűlésen kapta ezt a követutasítást.”Az alispán közzétette a megye követének megbízólevelét, csak úgy, mint a szeptember 8-ára összehívott pozsonyi diétára küldendő panaszokat, amelyeket a megye egyetértésével földesurak jelenlétében Szekszárdon augusztus 12–én megtartott közgyűlésen határozatban fogadtak el. |
| Forrás | LINK DÓRA: TOLNA VÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSI JEGYZŐKÖNYVEINEK REGESZTÁI 1714–1717 |
Tartalomgazda
ⓒ Copyright Info: A digitális tartalmak publikálása kizárólag a tartalomgazda beleegyezésével történhet. Kérését, megjegyzését a „Kapcsolatfelvétel” gombra kattintva küldheti el az adott intézménynek.
Közgyűjteményi portál