|
Ügyleírás
|
Ismertetik Forgách Ádám dunáninneni és bányavidéki főkapitány levelét, melyben értesíti a vármegyét, hogy a király és Rákóczi György erdélyi fejedelem megkötötték a mindenki által óhajtott békét. A királyt azonban a többi ellenségével szembeni vesztett csaták és más gondok gyötrik, s ezek miatt a magyar nemzetre és az országra kellően gondot viselni nem tud. A törökök így végigfürkészik az országot és azokban a falvakban is foglyokat ejtenek, melyek eddig nem hódoltak nekik. Ezért a végvári katonaság ellátásáról más forrásból kell gondoskodni. Közös akarattal elhatározzák, hogy a vármegye válaszával Bátorkeszi Ferencet és Eölvedy Pál jegyzőt küldik a főkapitányhoz. Eszerint a nemesek többsége fegyveresen szolgál a várban, ahonnét a felkelések alkalmával sem volt szokás kivinni őket. A többiek a váron kívül, török uralom alatt élnek, kevesen vannak és a vármegye terheit szünet nélkül viselik.
|