BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei - 3361
| Adatbázis | Jegyzőkönyvek |
| Ügytípus | BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei |
| Közgyűlés dátuma | 1580.11.16. |
| Ügyszám | 3361 |
| Hely | h. n. |
| Ügyleírás |
Basó Mihály volt alispán és Hatvany János volt szolgabíró a következő jelentést terjesztik a törvényszék elé: amennyire vissza tudnak emlékezni, ők 1577. szeptember 15-én az ítéletlevélben és a kiküldő levélben foglaltaknak megfelelően kimentek Balassy Bálint és Balassy Ferenc Miskolc oppidumban lévő házához, ott Korhy László és Kereszthes Balázs akkori szolgabírók, Bakos András, Négyessy Pál és Eötvös János akkori esküdtek jelenlétében, valamint összehívva a szomszédokat és határosokat, tudniillik Czikó Istvánt, Gombos Pált, Miskolczy Márk litteratust, Bakos balázst, Szerafin Imrét és Lassú Antalt (nobiles), továbbá Zabary Deemeter akkori főbírót, valamint az akkori esküdt polgárokat: Papp Istvánt, Tejfeles Gergelyt, a nagyobbik Borbély Mihályt, Kamonczi Barnabást, Károly Mátyást, Szabó Miklóst, a másik Borbély Mihályt és Szabó Istvánt (providi), előttük a nevezett alpereseknek a fellelt jószágait az alábbi módon felbecsülték. Mindenekelőtt azonban megkérdezték a nevezett alpereseknek az abban a házban lakó emberét, hogy van-e valamilyen megbízatása uraitól és azok küldtek-e valamennyi pénzt a felperes fél kielégítésére? Ez az ember akkor azt válaszolta, hogy neki semmiféle megbízatása nincsen. Ezután megolvasva az ítéletlevelet, a végrehajtás a következő módon történt. 25 régi üres hordót, amelynek gönczi fél a neve, 25 forintra becsültek. 6 üres, régi, de nagyobb hordót 3 forintra. 5 régi kapákat 1 forintra. 7 másik, hitványabb kapát 65 dénárra. Egy nagy hordót 75 dénárra. 9 faedényt, vagyis átalagot 9 forintra. Két korcsolás nevű vonó eszközt 35 dénárra. Egy asztalt 1 forintra. Magát a házat, amely az alpereseké és Miskolcon van, harmadfélszáz forintra. – Mást nem találván, a nevezettek kimentek a Miskolc oppidum mellett lévő Sáfránykert, vagy másképpen Kertszőlő nevű szőlőhöz, s mivel a veszőkön rajta volt az érett termés, azzal együtt a szőlőt 35 forintra becsülték. Innét az alpereseknek egy másik szőlőjébe mentek, amely a Szentgyörgy hegyen van és Görbe szőlő a neve, s ezt a szőlőt az akkor rajta lévő terméssel együtt 350 forintra becsülték. Más jószágát az alpereseknek ebben a vármegyében nem találták.
Ezután az ítéletlevélben foglaltaknak megfelelően eskü alatt megvallatták a felperes fél jobbágyait azokat a kárvallásokat illetően, amelyeket a felperesk szervitorai okoztak nekik. Ennek során az első jobbágy, a Vakarács possessióban lakó Tóth Kelemen azt vallotta, hogy tőle két lovat vettek el, amelyek értékét 12 forintra becsüli. – A második, az ugyanott lakó Szabó Dániel megesketvén azt vallotta, hogy az elszendevedett kárt 6 forintért sem vállalná fel; ezenfelül a mostohafiát beszorították az ablaknyílásba, s a fiú emiatt harmadnapra meghalt. – Tüdős István ugyanott lakó jobbágy megesketve azt vallotta, hogy kárát, amely szerszámaiban és az ajtó beszakítása miatt esett, másfél forintért sem vállalta volna fel. – Karla Jakab ugyanaott lakó jobbágy megesketvén azt vallotta, hogy az alperes szervitorai őt elfogták és fogságba hurcolták, s csak útközben, harmadnapra szabadult meg; az elszenvedett nyomorúságokat 3 forintért sem akarta volna elviselni. – Az ugyanott lakó Tüdős István jobbágy megesketvén, azt vallotta, hogy a ládáknak és a szekrényeknek a szévágásban vallott kárt 2 forintért sem akarta volna eltűrni. Ezeknek a jobbágyoknak akkor nem tudtak kártérítést adni, mivel semmi más dolgot nem találtak, amiből az ítéletlevélben foglaltaknak megfelelően kielégítést lehetett volna nekik adni. A végrehajtással szemben egyébiránt a nevezett alperesek semmiféle jogorvoslattal nem éltek. A felperes fél érdekében Tomory a vármegye és a jászói konvent által kiadott prókátort valló levelekkel így válaszol: hallotta, hogy az akkori alispán úr a fent nevezett személyekkel együtt elvégezte a végrehajtást, s azt is tudja, hogy akkor a jószágot törvényes kézen hagyták. Majd amikor eljött a szüret ideje, a nevezett alperesek azonnal rátették a kezüket a felsorolt jószágokra, nem törődve sem az ellene mondással, sem pedig a pervisszaűzéssel, s mindezt az ország törvényei ellen cselekedték. Végrehajtó levelet kér tehát és kihívja az alispánt, hogy helyezze vissza a jószágaikba a felpereseket, a törvényszéktől pedig ítéletet követel az említett jószágok visszafoglalásával kapcsolatban. Szinyi István és Szinyi Boldizsár személyesen eltiltják az alispán urat az említett ház és jószágok visszadásától és a felperest is attól, hogy magának követelje és a maga hasznára fordítsa azokat. A ház és a szőlők ugyanis az ő tulajdonukat képezik, a ház a tartozékaival együtt most is per alatt van, mivel az alperesek hatalmasul foglalták el azokat. A felperes fél érdekében Tomory előadja, hogy a tiltok e mostani perben nem élhetnek tiltással, mivel a per már eljutott a végrehajtásig. Ha tehát a tiltóknak valami dolguk van az alperesekkel, akkor a kellő móddal járjanak el, az alispán úr pedig köteles az ítéletlevelet végrehajtani. A tiltók szerint az alperesek nem ebből a házból követtek el a hatalmaskodást, s vannak más jószágaik is, amelyekből a végrehajtás elvégezhető. Az alperesek érdekében Batha az egri káptalan által kiadott prókátort valló levéllel másolatot kér a perről. – A felperes fél kéri a jogorvoslatot bemutatni, amely által Batha eljárhat. A törvényszék a következő ítéletet hozta: a végrehajtás másolatát nem lehet kiadni, mivel az ítélet meg nem jelenés miatt született, s a bírák úgy látják, hogy jogorvoslat sincsen, amely alapján eljárhatna az alperes fél. A perbe beavatkozók pedig járjanak el azon a módon, ahogyan kell. A felperes fél sürgeti az alispán urat a mondott jószágok visszaadására, mert ha az alperes fél jogorvoslattal akar élni, azt neki nem lehet megengedni. A kárt szenvedett jobbágyok ugyanis letették a reájuk rendelt esküt, márpedig az eskütétel után nem lehet jogorvoslattal élni – későn jöttek tehát. A törvényszék úgy ítélkezett, hogy miután a felperes fél a végrehajtás másolatát kérte, más ítéletet most nem lehet hozni. |
| Forrás | TÓTH PÉTER: BORSOD VÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSI ÉS TÖRVÉNYSZÉKI JEGYZŐKÖNYVEI I. 1569–1578 |
Tartalomgazda
ⓒ Copyright Info: A digitális tartalmak publikálása kizárólag a tartalomgazda beleegyezésével történhet. Kérését, megjegyzését a „Kapcsolatfelvétel” gombra kattintva küldheti el az adott intézménynek.
Közgyűjteményi portál