BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei - 2919

Adatbázis Jegyzőkönyvek
Ügytípus BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei
Közgyűlés dátuma 1580.05.04.
Ügyszám 2919
Hely h. n.
Ügyleírás Kövér Ferenc úrnak és házastársának, mint felpereseknek a Tibolth István özvegye és fia, Tibolth Zsigmond, mint alperesek elleni perében a nevezett felperesek érdekében Ományi az egri káptalan által kiadott prókátort valló levéllel a következő keresetet terjeszti elő: az 1577. esztendőben, az Apostolok oszlásának ünnepe (július 15-e) táján az alperesek embereiket a felperesek Pély nevezetű földjére küldték, s aonnét jobbágyaik búzáját és árpáját hatalmasul elvitették, ezáltal 50 forint kárt okozván nekik. A felperesek szolgabíró és esküdt által kérették az elvitt gabonát, az alperesek azonban nem adták azt vissza, ezért ítéletet kérnek ellenük.
Az alperesek érdekében Mileticz ugyancsak az egri káptalan által kiadott prókátort valló levéllel azt válaszolja a keresetre, hogy a judiciálisból egyáltalán nem az derül ki, hogy az alpereseknek személyesen kell a törvényszék előtt megjelenniük, hanem az, hogy törvény elé kell állítaniuk megvádolt jobbágyaikat. A kereset azonban nem a törvény elé állítani rendeltek ellen, hanem maguk az alperesek ellen szól: így tehát miután az alap összeomlik, stb. – Erre a felperes azt válaszolja, hogy emlékeznie kell a vármegyének: mindig így adták ki a levelet, tehát az alap nem omlik össze. A törvény elé állítani rendeltek esetében majd a kellő módon intézkednek; e mostani kereset azért irányul az alperesek ellen, mert ők vitették el a gabonát. – Az alperes fél emlékezteti a törvényszéket arra, hogy Újszászy Lőrincnek és Istenmezey Farkasnak a perét hasonló okok miatt korábban már leszállatták.
A törvényszék a következő határozatot hozta: a judiciálisból kiderül, hogy azt mindig olyan módon szokták megírni ebben a vármegyében, ahogyan ezt a mostanit is írták. Ezenkívül a felperes hatalmában áll, hogy a törvény elé állítani rendeltek ellen kér-e ítéletet, vagy pedig, ahogyan most is teszik, az alperesek ellen. A kereset tehát érvényes, egyébként pedig a vármegye jobban ismeri a régi szokásokat, mint bárki más.
Az alperes fél vitatja a határozatot, mondván, hogy a Hármaskönyv 3. részének 26. címe előírja: ha nemesembert idéznek őfelsége kúriája vagy a vármegyei törvényszék elé, akkor meg kell jelölni, hogy nemes-e, vagy birtokos, vagy másmilyen állípotú, s hogy maga köteles-e megjelenni, vagy jobbágyai, szolgái, akik nem nemesek, stb. Éppen úgy tehát, mint ahogyan az általa jelzett perekben történt; ha pedig egynek szabad, akkor másnak is szabad kell, hogy legyen.
A törvényszék a következőképpen határozott: az alperes fél térjen a per érdemi részére.
Az alperes fél így válaszol: a felperesek kettős utat járnak a vitatott birtokkal kapcsolatban, hiszen a napokban is panaszt terjesztettek elő és kiküldő levelet is nyertek a vármegyétől, hogy a tisztségviselők vizsgálatot fognak folytatni a helyszínen; most pedig idézés útján járnak el. Ezt nem tehetnék, hiszen egy dologban csak egyféleképpen járhatnak el, ennélfogva most csupán patvarkodnak. – A felperes fél szerint ez nem patvarkodás, mivel most a per tárgya a gabona elvitele és az ez által való károkozás, illetve, hogy a gabonát szolgabíró által megkérték. Ami magát a földet illeti, az alispán úr annak tulajdonjogát fogja megvizsgálni, aztán a felperesek bizonyítani fogják, hogy régóta a békességes birtokában vannak annak a földnek. – Az alperes fél az elhangzottakkal kapcsolatban tiltakozik, mivel annak a földnek a nevezett alperesek vannak a békességes birtokában már sok esztendők óta: ha a felpereseknek valami közük lenne ahhoz a földhöz, nem engedték volna, hogy az alperesek birtokolják azt.
Forrás TÓTH PÉTER: BORSOD VÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSI ÉS TÖRVÉNYSZÉKI JEGYZŐKÖNYVEI I. 1569–1578

Tartalomgazda