BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei - 2916

Adatbázis Jegyzőkönyvek
Ügytípus BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei
Közgyűlés dátuma 1580.05.04.
Ügyszám 2916
Hely h. n.
Ügyleírás Csohánynak, mint felperesnek a Bárius urak, mint alperesek elleni perében Tomory az alperes fél érdekében a judiciális másolatát kéri. – A felperes fél szerint az ítélet a judiciális alapján született, abból tehát mindent meg lehet tudni.
A törvényszék úgy ítélkezett, hogy az alperes fél lépjen tovább a perben.
A felperes fél érdekében Pattantyús Mihály a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel előadja, hogy ő már válaszolt a kifogásra, így tehát ha az alperes fél valamit mondani kíván ellene, tegye. – Az alperes fél azt válaszolja, hogy a válaszadás első határnapján már kérte a judiciális másolatát és most is kéri, mivel a per ismeretlen a számára. Régi perről van szó és nem tudja, hol történt a leszállatás, a közgyűlés előtt-e, vagy a törvényszék előtt? Vármegyei, konventi vagy káptalani prókátort valló levéllel járt el a prókátor? – A felperes fél szerint a kifogás nem állja meg a helyét, hiszen a közgyűlés előtt nem történhetett a leszállatás, hanem csak a maga helyén, azaz a törvényszék előtt.
A törvényszék úgy határozott, hogy a leszállatás másolatát ilyen hosszú idő elteltével jogorvoslat nélkül nem lehet kiadni.
Az alperes fél tiltakozik és kijelenti, hogy nem lehet őt válaszadásra kényszeríteni, követeli a judiciális és a perleszállatás másolatát. A meg nem jelenés miatti ítélet érvénytelen, mivel nem derül ki belőle, hogy ki az, aki idézett, hogy személy szerint történt-e az idézés, vagy jobbágy által, hogy ki volt a szolgabíró, hogy hol lakik a jobbágy, pedig ezek a Hármaskönyv II. részének 26. címe értelmében ki kell, hogy derüljenek. – A felperes fél szerint nincs helye a kifogásnak, mert a szolgabíró neve kiderül a judiciálisból, az pedig, hogy egy Balatonon lakó jobbágy által történt az idézés, benne van a jegyzőkönyvben, amint azt a jelenlegi jegyző is tudja. – Az alperes fél szerint a felperesnek kellett volna gondot fordítania arra, hogy minden rendben legyen a keresettel, neki kellett volna a törvény rendje szerint eljárnia, s mivel ezt nem tette, a pert le kell szállatni. Ami pedig a jegyzőkönyvet illeti, szintén a felperesnek kellett volna ügyelnie, hogy mindent rendesen beleírjanak.
A törvényszék a következő határozatot hozta: már meggyökeresedett szokás ebben a vármegyében, hogy a meg nem jelenés miatt kiadott ítéletlevélnek nem kell tartalmaznia az idézés idejét és helyét, sem pedig azt, hogy ki által történt az intés vagy az idézés. A hatalmaskodással kapcsolatos idézésben pedig a hely alatt azt kell érteni, ahol a károkozás történt, s azt is meg kell jelölni, hogy ki okozta a kárt és az mekkora?
Az alperes fél elmondja, hogy a meg nem jelenés miatti ítéletet a szokásos teherrel azért törte meg, hogy megértse, miben áll a kereset. Az ítéletben pedig az van leírva, hogy azért rendelték el Nagy István törvény elé állítását, mert elhajtotta a felperes sertéseit, s azért született az ítélet, mert ezt a szervitort nem állították törvény elé. Most tehát megígéri, hogy ha a nevezett szervitor az ő hatalma alatt van, akkor törvénykezni fog fölötte. – A felperes fél erre azt feleli, hogy ő az elperes esküjére bocsátja: nem vágta vagy vágatta le a sertéseket és nem is ették meg azokat. – Az alperes fél szerint most nem erről van szó, hanem arról, hogy mivel a szervitort még nem állította törvény elé, ezért a meg nem jelenés miatti ítéletnek megfelelően törvény elé fogja állítani.
A törvényszék a következő ítéletet hozta: a judiciálisban nem volt megírva, hogy a szervitort törvény elé kell állítani.
Az alperes fél tovább vitatja a keresetet, mondván, hogy a felperes azt állítja benne: a márka büntetés terhe alatt tartotta vissza a sertéseket; márka büntetés pedig ott szokott lenni, ahol a követelés szolgabíró által történik – a meg nem jelenés miatti ítéletből azonban egyáltalán nem derül ki, hogy melyik szolgabíró intézte a visszakövetelést. Emiatt tehát az ítéletet meg kell semmisíteni.
Forrás TÓTH PÉTER: BORSOD VÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSI ÉS TÖRVÉNYSZÉKI JEGYZŐKÖNYVEI I. 1569–1578

Tartalomgazda