Vissza a listához
Előző 2695/65417 BORSOD VÁRMEGYE jegyző… BORSOD VÁRMEGYE jegyző… Következő 2697/65417

BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei - 2720

Adatbázis Jegyzőkönyvek
Ügytípus BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei
Közgyűlés dátuma 1579.09.23.
Ügyszám 2720
Hely Miskolc
Ügyleírás Bárius Andrásnak a Császtay János ellen folytatott, a felek akaratából a vármegye ítéletére bocsátott perében a nevezett Császtay János és házastársa, Dorcsányi Zsófia asszony érdekében Bakos Balázs a következőket terjeszti elő: az bánfalusi földön, avagy bánfalusi határban itt, Borsod vármegyében mely jószágot Császtay János feleségestül abban az Bánfalvában bír, kit felesége után, kit penig pénze után, az Dorcsányi Pétertül kit vött, vagyon néminemű szántóföld és rét, kit Barczi földnek hínak, melly földeknek, réteknek az e’ Dorcsányi nemzetség, Dorcsányi Antal, Dorcsányi Kálmán, annak utána Szentmarjay Imre sok esztendőtől fogva szabad és békességes uraságában voltanak. Annak utána miolta az Isten az Dorcsányi János leányát Császtay Jánosnak bírta, kinek vagyon négy esztendeje, Császtay János is szabad és békességes uraságában volt, dézsmáját vötte. Melly földet őutána egy sajószentpéteri ember bírt, Bakó Máté úgy, mint szabad paraszt embernek nemes embernek földén ortványt, pénzes földet és szőlőt tartani. Az ember tötte volt árossá azt az szántóföldet és rétet, az mint az Császtay hallotta, mellyet mikor Császtay János megértett volna, az ő földét nem akarta idegennek bocsátani, az árát az földnek Császtay János letötte az embernek, az szentpéterinek, Bakó Máténak. Kit ha őkegyelme szintén megvött volna is, nem engedte volna, mert ő vötte az dézsmáját, mert Bárius uramnak soha abban urasága nem volt, őkegyelme az Császtay János és az ő felesége igazsága ellen az megmondott földre reá külde jobbágyot hatalmasul s megszántatta, rétét azonképpen elhordatta, még minek utána ispán uram napot hagyott volna, annak utána az marekát is elhordatta, kit őkegyelme ő maga is nem tagad. Azért az ispán uram előtt való kötés ellen cselekedett hatalmasul, azért azt kévánjuk, hogy minthogy őkegyelmének igazsága abban az földben, rétben nincsen, azok nélkül ellegyen, az mit elvitt, megadja. Hol penig negálná őkegyelme, hogy Dorcsányi Antal, azután Dorcsányi Kálmán, azután Szentmarjay Imre, annak utána Császtay János nem bírta volna, őkegyelmének csak hitire hagyjuk, legyen őkegyelméé mind az föld és rét.
Bárius András a maga érdekében személyesen a következőket válaszolja: mindenek előtte először azt akarja megláttatni, hogy ebben semmi hatalom nincsen, mert nem citatióból vagyon, az föld felől sem vallom, sem tagadom, hogy ők nem bírták és dézsmáját nem vötték volna, és hogy az Császtay jobbágya nem bírta volna, de az dézsmáját ő vötte-e, avagy nem, nem tudom. Az föld penig ennyiben vagyon, hogy ott, Bánfalván egy ember lakott, Székely András nevű, az leszállott ott, Bánfalván Bárius Péter keze alatt Bálay Menyhárnak és Bálay Ferencznek, egyek voltak, azok vetették annak az Székely Andrásnak zálogba azt az földet, az Székely András azonban holt meg és maradnak gyermeki, az kiktől én vöttem az földet. Ezt is Császtay Jánosnak hitire hagyom, hogy kénálta az földet, hogy megvegyék, de nem vötte, az testamentomban hagyta, hogy az dézsmája járjon az bánfalusi egyházhoz, de hogy azon nemzetség bírja. Az Császtay János jobbágya csak úgy bírta, mint amaz atyafiaknak akaratjokból. Ő hogy meg nem vötte az földet, jöve hozzám és kénálni kezde vele, mert Császtay János nem akarta venni, én osztán megalkudtam úgy az földet tőle 14 forinton, mert az ember azt mondta, hogy Császtay János azt mondta, hogy neki nem kell. Annak utána hogy Császtay János megértette, hogy én vöttem meg az földet, reá vitte az pénzt az emberre és még kebelébe tötte. Azután ismég megizentem az embernek, hogy engem ne játszattatna és Császtay Jánostul szabadítaná meg az földet, ismég házához vitte Császtay Jánosnak, akkor ismég erővel elvitette az embernek az feleségével. Ezöket, adjon kegyelmetek bírót, esküdtet, s megbizonyítom, ha őneki mondja az tanú, legyen övé.
Császtay János erre ezt mondja: ő maga vallja, hogy soha övé nem volt az föld, soha nem bírta, én penig megbizonyítom az egész faluval, mind az őkegyelme jobbágyival s mind az többivel, hogy az én feleségemnek az atyja és mások és én is békösséges uraságában voltam, én usust mondok, ha kinek tulajdoni szempontból mi közi hozzá vagyon, megtalál törvénnyel.
Forrás TÓTH PÉTER: BORSOD VÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSI ÉS TÖRVÉNYSZÉKI JEGYZŐKÖNYVEI I. 1569–1578

Tartalomgazda

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára
Kapcsolatfelvétel

ⓒ Copyright Info: A digitális tartalmak publikálása kizárólag a tartalomgazda beleegyezésével történhet. Kérését, megjegyzését a „Kapcsolatfelvétel” gombra kattintva küldheti el az adott intézménynek.
Hungaricana logo Közgyűjteményi portál