BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei - 2718
Adatbázis | Jegyzőkönyvek |
Ügytípus | BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei |
Közgyűlés dátuma | 1579.09.23. |
Ügyszám | 2718 |
Hely | Miskolc |
Ügyleírás |
A Lorántffy uraknak, mint alpereseknek a Basó Mihály úr, mint felperes elleni perében, jóllehet nincs a felperesnél az első ítélet, az alperes fél letette a szokott terhet, hogy megsemmisíttesse azt. – A felperes fél nevében a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel Csohány előadja, hogy a pert nem lehet leszállatni, mivel már megvan ugyan az új ítéletről kiadott levél, de nem lehet tudni, hogy ez érvényes-e, vagy sem?
Az alperes fél érdekében Ternyey György a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel azt válaszolja, hogy a tárgyalástól már nem lehet eltérni, mivel kiadták az új ítélet szerinti törvénykezésről szóló levél és egyéb iratok másolatát, s erről a dologról korábban kellett volna vitatkozni, azon az okon, hogy ha valami egyszer már tetszett, akkor nem lehet, hogy máskor ne tessék. A törvényszék azt az ítéletet hozta, hogy az per nem megy ítéletre, az tereh letétellel semmivé lött, de az actio helyén vagyon, azért feleljenek az érdemi részre. Az alperes fél letette a terhet és előadja, hogy az idézés nem érvényes, mivel nem tartalmazza sem az időpontot, sem az alispán nevét, ezért a pert le kell szállatni. – A felperes fél érdekében Ományi a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel a következőképpen válaszol: ami az időpontot illeti, azt nyilvánvalóan ismeri a vármegye, hiszen megjelölték, amikor a szolgabírónak az idézésről szóló jelentését bevezették a jegyzőkönyvbe. Ami pedig a neveket illeti, az is nyilvánvaló, hogy ennek a vármegyének nincsen másik alispánja, így emiatt az idézést nem lehet megsemmisíteni. Feltéve, de nem megengedve, hogy a dolog úgy van, ahogy az alperes fél kifogásolja, ez nem a felperes hibája, hanem a jegyzőé és javítható, hiszen a jegyző jelen van. Ha az idézést azért kellene megsemmisíttetni, mert nincsen benne megjölelve a nap, akkor mindazokat a pereket is le kellene szállatni, amelyek sok-sok esztendőn keresztül ezen vármegye előtt folytak. Elegendő tehát, ha az a nap ismert, amikor az idézést a jegyzőkönyvbe bevezették. Elolvasván továbbá az új ítéletet, maga az alperes fél is láthatja, hogy az alispán meg van benne nevezve, mint felperes: a kifogások tehát nem állják meg a helyüket. – Az alperes fél tovább vitatja a dolgot, mert szerinte a bírák nem lehetnek tanúk, tehát a szolgabíró nem tanúsíthatja az idézést, amint azt a Hármaskönnyv is kimondja, s a jegyzőkönyvben sem lehet utólagosan javításokat tenni, hiszen a felperes fél már az ítéletet és a bírságot is felvette. Ennélfogva vissza kell térni a per alapjához. – A felperes fél szerint az ország törvényei megengedik, hogy ha szükséges, akkor a jegyző és az esküdtek elvégezzenek ilyesfajta javításokat a jegyzőkönyvben, hiszen nyilvánvaló, hogy ha van is hiba, azt nem a felperes, hanem a jegyző számlájára kell írni. – Az alperes fél nem tartja kijavíthatónak a hibát, többek között azért sem, mert a Hármaskönyv II. részének 26. címe előírja, hogy meg kell mondani az időpontot, helyszínt és vármegyét, amikor és ahol a hatalmaskodást elkövették, a vármegye pedig nincs megjelölve, az idézést már csak ezért is érvényteleníteni kell. – A felperes fél ezt is vitatja, miután nyilvánvaló, hogy ennek a vármegyének a szolgabírái semmiféle joghatósággal sem rendelkezhetnek más vármegyékben, a dolog csak itt történhetett; Tardonának, amelyet Török András birtokol, a neve pedig egyébként is be van írva az idézésbe, s nyilvánvaló, hogy ez a település ebben a vármegyében van és az a szolgabíró járt el a dologban, akinek a járásához a falu tartozik. Pusztán csak ezért tehát a pert nem lehet leszállatni. – Az alperes fél kijelenti, hogy az írott törvénytől nem akar eltérni, a helyet, a napot és a vármegyét bele kellett volna írni az idézésbe. A törvényszék a következő ítéletet hozta: miután annak a vármegyének a neve, amelyik Tardona possessio fekszik, nincs beleírva az idézésbe, ezért a pert le kell szállatni. – A felperes fél fellebbezett az ítélet ellen, az alperes fél pedig kérte az ítéletről kiadott levél másolatát. |
Forrás | TÓTH PÉTER: BORSOD VÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSI ÉS TÖRVÉNYSZÉKI JEGYZŐKÖNYVEI I. 1569–1578 |