BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei - 2697

Adatbázis Jegyzőkönyvek
Ügytípus BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei
Közgyűlés dátuma 1579.09.23.
Ügyszám 2697
Hely Miskolc
Ügyleírás Forray Balázsnak, mint felperesnek a Papos, mint alperes ellen indított perében a felperes a maga személyében a következő keresetet terjesztette elő: az 1576. esztendőben, Márton nap (november 11-e) táján, amikor ő Ónodban volt, az alperes odament hozzá és azt mondta, hogy nagy kárvallást szenvedett el. Amikor a felperes megkérdezte, hogy mi lenne az a kárvallás, az alperes elmondta, hogy a borospincéjéből húsz forint híján hatszáz forintot lopának el. Az alperesnek volt egy Balázs nevű szolgája, aki a felperesnél is szolgált: az alperes ezt a szolgát gyanúsította, s mivel úgy hallotta, hogy az Tokajban van, kérte a felperest, menjenek együtt oda és ha lehetséges, fogják el és tudják meg tőle, kik voltak a cinkosai; mindezért a segítségért az alperes az elveszett pénz negyed részét ígérte oda a felperesnek, a felperes azonban azt mondta, hogy csak száz forintot adjon, amit az meg is ígért. A felperes tehát elmenvén, a szolgát elfogta és visszahozta, de mikor át akarta adni az alperesnek, az nem vette át, hanem nála hagyta, mondván, hogy még nincs meg teljesen a pénz és vallassák ki a szolgát, hogy kik voltak a cinkosai. A felperes azt mondta, hogy elmegy és akiket a cinkosok közül el tud fogni, azokat hazahozza, de kérte, hogy az alperes is menjen vele. Elmentek tehát és Csiga György akkori adórovónak, valamint Farkas László görömbölyi tiszttartónak a segítségével a cinkosok közül kettőt elfogtak, s elfogták a tolvajok gazdáját is. Ekkor a felperes azt mondta az alperesnek, hogy megvannak a latrok és az alperes tegyen velük azt, amit akar; az alperes azonban nem akarta őket átvenni, hanem csak az elveszett pénzét kereste. A felperes végül a neki ígért pénzt leengedte 80 forintra, amiből az alperes, miután a tolvajok a lopott pénzből 260 forintot visszadtak, 20 forintot átadott neki, a többi pénzt azonban mind a mai napig nem adta oda. A tolvajok elfogását követő napon Csiga György megtalálta a maradék pénzt is és odaadta az alperesnek. Mindezeknek megfelelően a felperes követeli a még meg nem kapott 60 forintot, amiért megdolgozott és amit az alperes meg is ígért neki, de hatalmasul visszatart. Mindezt kész bizonyítani is. Egyébként már szolgabíró és esküdt által kérette a pénzt, de az alperes nem adta oda azt neki.
Az alperes fél érdekében Mileticz a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel azt válaszolja a keresetre, hogy az alperes valóban kérte a felperest, hogy legyen segítségére a pénz visszaszerzésében, s amennyi fáradságot erre a felperes fordított, azt a kelleténél jobban meg is fizette, hiszen egyszer 10, máskor 20 forintot adott neki. Amikor pedig kimentek Görömbölyre, ott a felperes kérte meg Csiga Györgyöt Farkas Lászlót, hogy segítsenek megkeresni a tolvajokat, mondván, hogy neki Papos Mihállyal megegyezése van, hogy ha megtalálják a pénzt, akkor 40 forintot kapnak belőle. Amikor tehát meglett a pénz, akkor az alperes odaadta Csiga Györgynek és Farkas Lászlónak a 40 forintot, ahogyan a felperes akarta. Az ő pénzéből azonban most is hiányzik 170 forint. Ő tehát az alperest, Csigát és Farkast egyaránt kielégítette, ezért kéri, hogy jogtalan patvarkodás miatt a törvényszék ítélje el a felperest. Ha tartoznék mégis valamivel a felperesnek, akkor a felperes tegyen esküt arra az országban élő szokásjog szerint.
A felperes erre azt válaszolja, hogy ami a Csiga Györgynek az ő akaratából adott 40 forintot illeti, a vármegye közönsége tudja, hogy a saját költségén pereskedett ezen pénz miatt Csiga Györggyel és úgy egyeztek meg, hogy 64 forintért átadott egy szőlőt, amelyet a provizortól szerzett volna és amely a tolvajoké volt, Csiga pedig visszaadott ennek értékéből 10 forintot. – Erre az alperes felelete, hogy a tőle kapott 40 forintot meghaladó összegért pereskedett a felperes Csiga Györggyel.
A törvényszék a következő ítéletet hozta: a felperes elegendő tanúbizonysággal bizonyítsa a tartozást, amit ha nem tudna megtenni, akkor az alperes csupán a saját személyében tisztázni fogja magát a kereset alól.
Forrás TÓTH PÉTER: BORSOD VÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSI ÉS TÖRVÉNYSZÉKI JEGYZŐKÖNYVEI I. 1569–1578

Tartalomgazda