BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei - 2417
| Adatbázis | Jegyzőkönyvek |
| Ügytípus | BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei |
| Közgyűlés dátuma | 1579.04.01. |
| Ügyszám | 2417 |
| Hely | h. n. |
| Ügyleírás |
A törvényszék folytatja a Thegzes Antal meggyilkolása miatt Thegzes Sándor és Thegzes Klára, mint felperesek által valamely debreceni lakosok és földesuruk ellen indított pert. Ennek során a felperesek prókátora, Borbély azt kívánta, hogy minden megjelenni köteles alperest, még azokat is, akik nemeseknek mondják magukat, marasztalja el a bíróság széktörés vétkében. Az alperes prókátora pedig egyrészt a nemesekkel kapcsolatban elmondja, hogy nekik megvan a saját módjuk és lehetőségük a perben való képviseletre, másrészt továbbra is követeli a már követelt levelek bemutatását, mivel ezektől függ, hogy mit mond majd; egyébiránt pedig nem mondott rosszat a levelekre. – A törvényszék azt a határozatot hozta, hogy nem történt semmiféle széktörés, mivel az alperes semmi gyalázatos névvel nem nevezte az levelet.
A felperes fél ezután azt követeli, hogy a bíróság adja ki neki az új ítéletet átküldő levelet, mivel az előző ülésen nem a kiadást kérte, hanem csak azt, hogy tartsák a bírák a levelet maguknál. Az alperes emlékezteti a törvényszéket, hogy az előző ülésen az idő rövidsége miatt erre a mostani alkalomra halasztották, hogy ha valaki valamit mondani akar a perről, akkor azt elmondja: ő tehát most élni kíván ezzel és eltiltja a törvényszéket a levél kiadásától, mivel azt a bírák az előző ülésen sem akarták azt kiadni. – A törvényszék arra kötelezi az alperest, hogy mondja el, miért akarja a bírák kezében megtartani a hivatkozott levelet? A felek továbbra is ragaszkodnak eddigi álláspontjukhoz az ítéletlevél kiadását illetően, amire a törvényszék úgy foglalt állást, hogy a levelet nem lehet kiadni, mivel a felperes maga jelentette ki korábban, hogy nem akarja annak kiadását. Az alperes ezután annak alapján, hogy az új ítélet szerint megismételt perben nem lehet visszatérni az előző perhez, amint azt a Hármaskönyv II. részének 82. címe is tiltja, előadja, hogy ennek a mostani pernek nincs helye, mivel csak gyanúságon alapszik az, hogy a törvény elé állítani rendelt debreceni lakosok követték volna el a gyilkosságot. A törvények szerint pedig ilyen gyanúságra nem lehet pert alapozni, ha tehát az alap összeomlik, a pernek is össze kell omolnia. A per így visszaszáll az illetékes bíróság elé, amely pedig abban a vármegyében kell, hogy legyen, ahol a vádlottak lakóhelye van. Az alperes asszony pedig a továbbiakban nem akar ebben a perben részt venni, hanem élni akar e tekintetben azon szabadságaival, amelyeket már Szent István és II. András király törvényei is meghatároznak, valamint az 1548. évi pozsonyi országgyűlés 50. törvénycikkelye, az 1550. évi országgyűlés 30. törvénycikkelye és az 1554. évi országgyűlés 10. törvénycikkelye, továbbá a Hármaskönyv 1. részének 9. címe is; ezek lényege, hogy a nemes csak akkor tartozik felelni, ha előbb törvényesen idézik, s hogy a fejedelem senki panaszára sem járhat el úgy nemesember ellen, hogy megkerüli a törvényes utat. Ezenkívül Mátyás király 3. törvényének 15. cikkelye kimondja, hogy egyetlen bíró sem ítélkezhet olyan perben, amely gyanúságra alapozott keresettel indul: ezért tehát a törvényszék köteles ezt a mostani pert leszállatni, mivel az ellentétes a törvények tartalmával, s köteles az alperes asszonyt felmenteni. – A felperes nem ért egyet ezzel az érveléssel, mégpedig elsősorban azért nem, mert azon az országgyűlésen, amelyben kiadták a törvénycikkelyt Thegzes Antal meggyilkolásáról, maga az alperes lemondva nemesi előjogairól, azonnal megígérte, hogy törvényt szolgáltat a debreceniek ellen: ettől az ígéretétől pedig nem állhat el ilyen egyszerűen. Ismét követeli tehát az új ítélet felolvasását és azt, hogy alperes prókátora térjen rá a dolog érdemi részére, a per pedig folytatódjék, mivel azt nem lehet megszakítani. – Az alperes szerint az új ítélet arra való, amint azt a Hármaskönyv II. részének 77. címe is bizonyítja, hogy tekintet nélkül minden korábbi ítéletre és határozatra, új érvelések, kifogások és ellenvetések hangozzanak el, a korábban elkövetett hibákat kijavítsák, az elmulasztott dolgokat pótolják: tehát, hogy a prókátor visszahívása nélkül lehessen folytatni a pert. Ami pedig a törvényektől való eltávolodást illeti, azt a felperes már régen megtette, mivel a perben semmi gyanúság nincs megjelölve Thegzes Antal halálával kapcsolatban. – A felperes nehezményezi, hogy ellenfele a teljes Hármaskönyvet idézni akarja, s megjegyzi, hogy ha az első prókátor követte el a hibát, akkor azt csak a visszahívása után lehet javítani. Ami a gyanúsítást illeti, ő már az első kérelmében elmondta, hogy a debreceniek gyanúsíthatók Thegzes Antal meggyilkolásával, ezért kezdettől fogva kéri a keresetlevél felolvasását, amiből kiderülne, hogy egyáltalán nem tért el a törvényektől. – Az alperes tiltakozik, mivel a felperes a vádlottakat nyilvánvaló elkövetőknek mondja, míg a kereset szerint csak gyanúsítják őket a gyilkossággal. Kéri tehát az ítélet meghozatalát, mivel addig semmit nem lehet bizonyítani a törvény elé állítani rendeltekkel szemben. – A felperes is tiltakozik, mivel perbéli ellenfele oly sok kifogást terjeszt elő, ahelyett, hogy tartaná magát az új ítélet előírásaihoz. Kéri tehát egy határnap kijelölését, amelyen bizonyítani fogja, hogy a vádlottak az elkövetők. – Az alperes ezt vitatja, mivel szerinte előbb ítéletet kell hozni, hogy a per leszálljon-e vagy folytatódjék. A pert pedig le kell szállatni, ha (amint a Hármaskönyv II. részének már idézett 82. címe is kimondja) a bíró a keresetben olyan hibát talál, amely miatt nem lehet ítélkezni. Arról is ítéletet kér, hogy ellenfele jogosan nevezte-e a gyanúsítottakat nyilvánvaló elkövetőknek. Végül új tanúkihallgatásokat sem tart lehetségesnek, mert a törvény ezt sem engedi. – A felperes szerint az új ítélet lehetőséget adna az új eljárásokra, tehát követeli annak elolvasását. – Az alperes szerint ellenfele semmilyen kifogást nem emelhet az új ítélet ürügyén, mivel a per már túlhaladt azon, tehát a válaszokról nem térhet rá a kifogásokra. – A törvényszék az elhangzottakkal kapcsolatban a következő határozatot hozta: a per nem szállhat le, mivel a keresetben világosan az szerepel, hogy a törvény elé állítani rendeltek az elkövetők; ennek kijelentését egyébként az alperes prókátora kényszerítette ki. Ezt aztán később bizonyítani kellett a tanúvallomásokkal. Az alperes asszony egyébiránt egyszer már egyetértett a Thegzes Antal haláláról kiadott országgyűlési határozattal, amely, mint új törvény, érvényteleníti Mátyás király hivatkozott törvényét. Amennyiben azonban mégis ragaszkodik ahhoz a Mátyás-féle törvényhez, most tiltakozhat az új ítélet ellen. A felperes tiltakozik az ellen, hogy az alperes bármiben is kifogásokkal akarjon élni az új ítélettel kapcsolatban és felkéri az alispánt, mint ennek az ügynek a bíráját, hogy ilyen esetben lépjen fel az alperes ellen. – A törvényszék ezután úgy ítélkezik, hogy teljes egészében el kell olvasni az új ítéletről kiadott levelet, mivel az elolvasását már el is kezdték, csak az alperes fél szakította meg azt kifogásaival. Az alperes prókátora ismét tiltakozik, mivel a perek kezdetén kell előállni a kifogásokkal, később nem lehet visszatérni azokra. Az új ítéletből felolvasott részlet egyetlen célja pedig csak az volt, hogy át lehessen térni a tanúk általi bizonyításra. – A törvényszék megerősíti előbbi ítéletét, azzal, hogy az alperes ezután is elmondhatja, amit akar. Az alperes tiltakozik az ellen, hogy a felperes prókátora az új ítélet alapján vitázzon, de a felperes is tiltakozik, mivel az alperes szintén papírból, vagyis levélből felolvasva vitázik. – Ezután az alperes hosszan fejtegeti, hogy a felperes által végeztetett tanúkihallgatás nem volt összhangban a keresettel és azért az nem bizonyíthat semmit, újat pedig a törvények értelmében nem lehet végeztetni. Nem lévén tehát a felperesnek tanúja, ezért felajánlja, hogy minden egyes törvény elé állítani rendelt személy esküt tesz ártatlanságának a bizonyítására. Ha ezt a felperes elfogadja, a dolog rendben van; egyébként pedig kéri a per leszállatását. – A felperes fél arra hivatkozva, hogy az ügy most az új ítélet szerint az első kérelemnél tart, kéri a tanúkihallgatás által folytatandó bizonyítást, annál is inkább, mivel nem lehetséges, hogy paraszti személyek esküvel tisztázzák magukat gyilkossági ügyekben. A tanúkihallgatás egyébként nem lenne másodszori, mivel az alperes adott alkalmat annak elvégzésére, hiszen ő hozta az új ítéletről kiadott levelet, ő kényszerítette ki a választ, így akarva-akaratlanul a tanúvallomásokhoz kell folyamodniuk. – Az alperes szerint a korábban elhangzottak miatt ez a kifogás semmit sem ér. – A felperes szerint egy határnapra nem szokás nem szokás kétszer tanúkihallgatást elrendelni, s egyébiránt is maga az új ítéletlevél fogalmaz úgy, hogy hiteles dokumentumokkal, stb. kell bizonyítani. – Az alperes szerint az új ítéletlevél csakis neki és nem a felperesnek ad módot tanúk kihallgattatására, mivel a felperes a maga részéről már végeztetett ilyet. – A felperes szerint amit szabad az egyik félnek, szabad a másiknak is. – Az alperes szerint ha a felperes a vizsgálat során valamit elmulasztott, akkor a vádlottat a Hármaskönyv II. részének 32. címe szerint is egyszerűen fel kell menteni. – A felperes szerint minden új ítélet mindkét fél számára megengedi a bizonyítást, s ha valamit elmulasztott volna a korábbiakban, azt pótolhatja, mivel mindig előkerülhetnek új, jobb tanúk: ezért határnapot kér a tanúvallomások felvételére. – Az alperes szerint a pervesztes és nem a nyertes fél számára szoktak határnapot engedélyezni, s mivel a törvény elé állítani rendeltek a vesztesek az új ítélet szerint, ezért a felperes által kért tanúkihallgatás más második vagy harmadik lenne, tehát nem engedhető meg. A törvényszék mindezek után a következő ítéletet hozta: a bíróság elé állítani rendeltek mindegyike egyenként három, hozzá hasonló személlyel együtt tegyen esküt a következő törvényszéki ülés színe előtt arról, hogy Thegzes Antal meggyilkolása nem az ő akaratából, tervéből és szándékából következett be; akik nem teszik le ezt az esküt, azokat el kell marasztalni a felperes fél keresetében. Azok ellen pedig, akiket a törvényszék ezen eskütétel alapján felmentett, nem lehet tanúkihallgatást elrendelni. A felperes fél megfellebbezte, az alperes fél pedig elfogadta ezt az ítéletet. |
| Forrás | TÓTH PÉTER: BORSOD VÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSI ÉS TÖRVÉNYSZÉKI JEGYZŐKÖNYVEI I. 1569–1578 |
Tartalomgazda
ⓒ Copyright Info: A digitális tartalmak publikálása kizárólag a tartalomgazda beleegyezésével történhet. Kérését, megjegyzését a „Kapcsolatfelvétel” gombra kattintva küldheti el az adott intézménynek.
Közgyűjteményi portál