BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei - 2296
| Adatbázis | Jegyzőkönyvek |
| Ügytípus | BORSOD VÁRMEGYE jegyzőkönyvei |
| Közgyűlés dátuma | 1579.02.18. |
| Ügyszám | 2296 |
| Hely | h. n. |
| Ügyleírás |
A törvényszéknek a [Thegzes Sándor és Thegzes Klára felperesek által a Thegzes Antal meggyilkolása miatt a grófné ellen indított perében való] felülvizsgálata szerint az összes debreceni lakosnak személyesen kell megjelennie, az 1563. esztendei törvénycikkelyben foglaltaknak megfelelően.
Ez ellen az ítélet ellen az alperes prókátora, Csempeszházai Balogh Bertalan a csornai Szent Mihály arkangyal konvent prókátort valló levelével előadta kifogásait, hivatkozva nagyszombati lakosok példájára is, valamint arra, hogy az új ítéletről kiadott levél szerint az érintetteknek nem kell személyesen megjelenniük. – Borbély István a felperesek érdekében, az egri káptalan prókátort valló levelével visszautasította a kifogásokat, mondván, hogy nem a nagyságos asszony, hanem a debreceni polgárok követték el a gyilkosságot, akiket már levelesítettek is és ezért nekik személyesen, nem pedig prókátoruk által kell megjelenniük. – A törvényszék elutasította az alperes kifogásait, mondván, hogy engedelmeskedik őfelsége parancslevelének, amely szerint a nagyságos asszony megjelenhet prókátora által, debreceni jobbágyai viszont a törvény szerint személyesen kötelesek törvény elé állni. Az alperes fél prókátora protestál ezen ítélet ellen, legfőképpen a Hármaskönyv 3. részének 25. és 26. címére hivatkozva, miszerint a nem nemesek csakis a földesuruk bírósága előtt tartoznak személyesen megjelenni: ez pedig az elmúlt esztendőben meg is történt. Így csak a fellebbezést kell átküldeni a törvényszék elé, ha valamelyik fél nincs megelégedve az ítélettel. – A felperes fél prókátora szerint a Diósgyőrben meghozott ítéletet ő a hivatkozott törvényben foglaltak szerint megfellebbezte a megyei törvényszék elé, ahol személyesen kellett volna megjelennie a debrecenieknek, s mivel ezt nem tették, a törvényszék levelesítette őket, így az 1563. évi törvény szerint is személyesen kell megjelenniük. – Ezt követően a prókátorok arról vitáznak, hogy a mondott törvény egyáltalán vonatkoztatható-e az ügyre, vagy más törvények a mérvadóak (így a Hármaskönyv, László király nagyobb törvényének 81. cikkelye, Ulászló általános törvényének 56. cikkelye, Mátyás harmadik törvényének 15. cikkelye); az alperes prókátora kéri is László törvényének a 14, illetve Mátyás törvényének a 15. cikkelyét szóról-szóra leírni a perátküldő levélben. – A törvényszék az elhangzottakra a következő állásfoglalást hozta: hogy nem tartoznak személyek szerént itt lenni, mert soholt specificálva nincsen, sem articulusban, sem decretomokban, hogy az paraszt embernek egy aránt való folyása legyen az törvénybe, sőt az 63. esztendőbeli articulus is ugyan azt mondja, hogy az földes úr tegyen törvényt az paraszt szolga és jobbágy felől, az asszonyom őnagysága penig immár az mire offerálta volt magát, törvényt tött, s akkor personaliter compareáltanak. Sem articulus, sem decretom nem mondja, hogy az novum mellett az jobbágyok az vármegyén személye szerént legyen. Osztán azt mondja az 63. esztendőbeli articulus, hogy az ura büntesse meg. Osztán még ha törvényt ígér felőle és az alatt elmegyen az féle jobbágy, hát az ura tartozik az díját megadni és az félét proscribálni kell, az mint az decretomban pars 3. titulus 26. megvagyon. Az novum sem contineálja peniglen, hogy asszonyom őnagysága az elébbi ajanlása szerént tartozzék előállatni őket. A felperes prókátora ezután a vármegye törvényszéke által eddig meghozott ítéletekben való ellentmondásokra hívta fel a figyelmet, Így szólítva meg a törvényszéket: Ugyan ti ke[gyelme]tek . 13 az alperes prókátora pedig felsorolta azokat a nemeseket – ezek: Torkos János, Fodor Péter litteratus, Fóris Ambrus, Hartyáni János és Kovács György –, akiket semmiképpen sem lehetett volna személyesen törvény elé állíttatni, mivel a Hármaskönyv szerint a nemesek, a halottak és a kiskorúk idézőit 50 márka büntetésben kell elmarasztalni. Borbély István prókátor szerint azért nemes emberek itt az actorok, ezek penig nem idézésre jelentek meg, egyébként pedig ha lemondva nemesi előjogaikról, személyesen megjelentek, az az ő dolguk. Az alperes prókátora ezután Miskolc mezővárosát hozza e tárgyban példának, amely a nagyságos asszony földesurasága alá tartozik, de ahol sok igaz és bizonyított nemesember él: mi történnék és kinek a bűne lenne, ha a mezőváros harmadát vagy a felét akarnák törvény elé állítani, köztük a nemeseket is, ők azonban előjogaikra hivatkozva nem akarnának megjelenni? Sokan vannak a Debrecenben lakó nemesek is, akik azért laknak jelenleg ott, mert a töröktől való félelem miatt elhagyták a kicsiny falvakban lévő, korábbi lakóhelyeiket. – A törvényszék megerősítette előbbi ítéletét, a nemesek megjelenésével kapcsolatos és egyéb kifogások tárgyalását pedig a következő ülésre halasztotta. A felperes fél prókátora ezután felszólította az alispánt, hogy fogja el a levelesített debrecenieket, akik szabadon járkálnak, míg az általuk meggyilkolt Thegzes Antal halott és sok szerencsétlen árva maradt utána. – Az alperes prókátora ez ellen a követelés ellen különféle formai kifogásokat emel, míg a felperes prókátora tiltakozást terjeszt elő ezek ellen a külső és nem a per lényegét érintő kifogások ellen, amelyek legfőképpen az idézésekre vonatkoznak. Ezután Négyessy és Eötvös a következő jelentést terjeszti a törvényszék elé: Heves vármegye szolgabírája, Szánthay Péter és esküdtje, Sáry Farkas Egerben semmilyen módon sem tudta személye szerint megtalálni Thegzes Klára asszonyt, ezért Noszvajon lakó szervitora, Nagy Benedek által idéztette. A jelentést tevő borsodi szolgabíró és esküdt emiatt protestált is Heves vármegye előtt és panaszt tett az asszonynál. Ezután Szabolcs vármegyébe mentek, hogy idézzék Thegzes Sándort, s ott megkeresvén a rendes bírót, azaz az országbírót, megtudták, hogy Szabolcs vármegye szolgabírája és esküdtje nem végezheti el ezt az idézést, mivel a törvényszék szünetel, s ha az idézésig az új ítéletről kiadott levél hatályát veszti, akkor újból kell azt kérni. A törvényszék ezután megállapítja az új ítéletről kiadott levél érvényét, az alperes fél kifogásaival kapcsolatban pedig kimondja, hogy ezekre a felperes fél is okot szolgáltatott, hiszen mindenkit személyesen kívánt a törvény elé állítani. Thegzes Sándor idézésével kapcsolatban is érvényben hagyja az új ítéletet és megállapítja, hogy az alispán nem tartóztathatja le az törvény elé állítani követelt személyeket. A felperes megfellebbezi ezt a határozatot, míg az alperes tiltakozik a fellebbezés ellen. – A törvényszék, mivel az idő későre jár, a legközelebbi ülésre halasztja az ebben a tárgyban meghozandó határozatot. |
| Forrás | TÓTH PÉTER: BORSOD VÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSI ÉS TÖRVÉNYSZÉKI JEGYZŐKÖNYVEI I. 1569–1578 |
Tartalomgazda
ⓒ Copyright Info: A digitális tartalmak publikálása kizárólag a tartalomgazda beleegyezésével történhet. Kérését, megjegyzését a „Kapcsolatfelvétel” gombra kattintva küldheti el az adott intézménynek.
Közgyűjteményi portál