| Regeszta
| in Torda. octavo die congregationis nostre: die dominico proximo p. f. Omnium Sanctorum. Imre erdélyi vajda és Zolnuk-i comes a kolosmonostori konventhez. Az erdélyi nemesség és más rangú emberek részére november 4-én (die dominico proximo p. f. Omnium Sanctorum) Tordán tartott congregatio generalison a konvent idéző és határjáró oklevele alapján megjelent előtte Michael Crispus, hospes de Bunchyda, aki Bunchyda előljáróinak és összes lakóinak nevében contra Michaelem de Lona, Nicolaum filium Copplon, Emericum filium Demetrii et Ladislau filium Elye de eadem Lona bemutatta a konvent említett idéző és határjáró oklevelét, amelyben a többi között az állt, hogy midőn a nevezett Bunchyda-i bírák, esküdtek és a többi lakók accepto Stephano, filio Salamonis de Vyssa, homine nostro et fratre Emerico sacerdote, testimonio vestro feria sexta prox. a. f. bb. Simonis et Jude apostolorum (október 26.) kiszálltak Bunchyda birtokhoz és a szomszédok meg határbirtokosok jelenlétében azt meg akarták határoltatni Lona birtok felől, az említett Michael de Lona, Nicolaus filius Copplon, Emericus filius Demetrii, et Ladislaus filius Elie de Lona, ellentmondtak a határjárásnak, amiért a vajdai ember ugyanakkor és ugyanott valamennyiüket az említett hospesekkel szemben a mostani congregatio elé idézte. Itt a nevezett Crispus Mihály követelte tőlük ellentmondásuk megindokolását. Erre azok, valamennyien jelen lévén azt válaszolták, hogy Lona nevű birtokuk a hospesek Bunchyda nevű birtokától eddig is el volt választva bizonyos határjelekkel; ennek ellenére a hospesek mostani határjárásuk alkalmából az ő Lona nevű birtokukból elég nagy területeket akartak kiszakítani és az ő földjükhöz csatolni. Ezért mondottak ellent. Állításuk igazolására pedig ott mindjárt bemutatták a néhai Miklós erdélyi vajdának és Zonuk-i comesnek 1315-ben, in Cluswar, die f. b. Martini conf. (november 11.) kelt oklevelét, mely magában foglalta religiosus frater Nicolaus abbas et conventus de Clusmonostra Miklós vajdához intézett válasziratát, amelyben Miklós apát és a konvent jelentik Miklós vajdának és Zonuk-i comesnek, hogy megkapták oklevelét, amelyben arra kérte őket, küldjék ki testimoniumukat, coram quo Nicolaus, frater D. ... comes, Jula, filius Ortholphi iudex nobilium mint vajdai emberek szálljanak ki ad faciem posessionis Johannis filii Petri, Fintha, Michaelis et Copplon, fratrum eiusdem, Lona vocatam, in comitatu de Doboka és járják meg azt a régi határok mellett, a szükség szerint újakat is emelve, az esetleges ellentmondókat pedig idézzék meg Péter fiaival szemben az erdélyi vajda elé. A konvent kiküldte testimoniumát (név nincs), aki visszatérve jelentette, hogy a vajdai emberek október 16-án (in festo b. Galli conf.), a szomszédok és határbirtokosok meghívása mellett a testimonium jelenlétében kiszálltak Lona birtokhoz és azt a következőképpen határolták meg: quod primo inciperetur a parte septemtrionali prope domum Inak, iobgionis castri, iuxta fluvium Lona vocatum, super duas metas, quarum una esset antiqua, alia nova, que site essent in loco Zazholm nominato. Inde ascenderet ad unam aciem, in qua longe eundo directe ad unum Or, ubi iungeret duas metas, quarum una esset antiqua, alia nova. Abinde descenderet ad unum siccum patak et pertranseundo ascenderet iterato et eundo perveniret ad unum monticulum, in quo esset una nova meta. Abhinc declinaret versus meridiem et iret circa quoddam virgultum Harazth nuncupatum ad duas metas. Abhinc eundo in eodem colle in fine dicte virgulte perveniret ad unam metam antiquam. Inde reflecteretur versus meridiem et descendendo iungeret unam metam novam et perveniret ad unum patak Paskaallya vocatum, secus quod esset una nova meta, ubi saltaret ipsum patak et ad eandem plagam ascenderet ad unum Bercz, in cuius cacumine iungeret duas metas novas, ubi reflecteretur versus orientem et eundo directe veniret ad unum Holm, ubi essent due mete antique. Inde in colle curreret ad alium Holm, in quo esset una meta. Inde in eodem colle currendo perveniret ad tres monticulos Harumholm vocatos, super quorum tertio finali esset una meta nova, que esset supra villam Borsaharaztha nuncupatam, que meta separaret ab ipsa villa Borsaharazta et a villa Doboka et ibi terminaretur. A határjárásnak senki sem mondott ellent. Ennek bemutatása után a vajda és bírótársai úgy találták helyesnek, hogy új határjárásra kell kiküldeni a vajdai és konventi embereket. Azért meg is kéri a konventet, küldje ki testimoniumait mindkét fél részére, akiknek a jelenlétében Nicolaus vel Johannes filii Petri de Baduk, aut Johannes Touth de Chamafaya, sive Ladislaus dictus Was de Sancto Egidio, seu Stephanus filius Salamonis de Vysa, pro parte predictorum hospitum de Bunchyda actorum; item Barnabas de Olnuk vel Johannes filius Dionissi de Zylwas, aut Johannes filius Mychaelis de Maron, sive Johannes filius Pauli de Chamafaya pro parte dictorum nobilium de Lona in causam attractorum, in octavis f. b. Georgii mart. Szálljanak az említett vitás határokhoz és egybehíván Bunchyda és Lona birtokok szomszédait és határbirtokosait, járják meg azokat a határokat először a Miklós vajda oklevelében foglalt határok szerint és ha az ott felsorolt határok jól láthatók, emeljenek ott újakat is és Lona birtokát statuálják az említett Lonai nemeseknek. De ha a határok már nem láthatók jól, akkor a hospesek útmutatása mellett járják meg a két birtokot elválasztó határokat és ha ez esetben a felek nem tudnak megegyezésre jutni, akkor azt a vitás részt mérjék fel királyi mértékkel értékeljék fel és minderről tegyenek jelentést a Szent György nyolcadát követő nyolcadik napra. Átírta: 1370. május 5-én kolosmonostori konvent. - Regeszta forrása: OL regeszta
|
Közgyűjteményi portál