DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Erdélyi országos kormányhatósági levéltárakból (F) • KKOL, Cista comitatuum (Q 320) • 36908
| DL-DF | 36908 |
| Keltezés | 1365-07-15 |
| Kiadó | DÉNES ERDÉLYI VAJDA |
| Régi jelzet | Q 320 / KOLOZS A 9 DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Erdélyi országos kormányhatósági levéltárakból (F) • KKOL, Cista comitatuum (Q 320) |
| Fennmaradási forma | Átírás 1367 |
| Regeszta | feria secunda prox. videlicet in festo divisionis app. In campo prope villam Zamosfalwa. Dénes erdélyi vajda és Zonuk-i comes az erdélyi káptalanhoz. Az erdélyi nemesek és minden más rangú emberek részére 1363. nov. 8-án (feria quarta proxima a. f. b. Martini conf. Anno proxime preterito) Thordán tartott congregatio generalison a káptalan idéző és határjáró oklevele alapján személyesen jelent meg előtte a kolosmonostori konvent apátja: religiosus vir Otto, aki contra Johannem et Andream, filios Nicolai de Zamosfalwa bemutatta előtte a vajda idéző levelét, jelezvén, hogy keresete abban benne foglaltatik. Eszerint, amikor a nevezett Ottó apát magához vévén Zomorduk-i László vajdai embert és a káptalan emberét: Mihály mester kanonoktársukat és 1382. szept. 30-án (feria sexta prox. p. f. b. Michaelis arch. Tunc preterita) kiszálltak az Apathhyda nevű birtokhoz és azt meg akarták határolni Zenthmyklos birtok oldaláról, a szükséges helyeken új határjeleket is emelve, akkor Zamosfalwa-i Miklósnak a fia András a saját és János nevű testvére nevében ellenmondott a határjárásnak, amiért a vajdai ember ugyanakkor és ugyanott mindkettőjüket az apáttal szemben a congregatio generalis elé idézte. Ezen a gyűlésen az apát kérte a megidézettektől ellenmondásuk megindoklását. Erre a nevezett Miklós fia János, képviselve András nevű testvérét is, azt válaszolta, hogy a határjárásnak azért mondtak ellen, mert az apát a határjáráskor az ő Zenthmyklos nevű birtokukból egy nagyobb részt a maga Apathhyda nevű birtokához akart csatolni, de ha azt annak igazi határai mellett óhajtja megjárni, annak nem mondanak ellen. Ehhez a testimoniumnak újra ki kellett szállnia, azért megkéri a káptalant, küldje ki testimoniumát, akinek jelenlétében Ladislaus frater Egidii de Zomorduk, vel Johannes filius Nicolai filii Reede de eadem, aut Jacobus literatus de Mara mint vajda ember szálljon ki Apathhyda birtokhoz és egybehíván annak szomszédait és határbirtokosait, először járják meg Apathhyda birtok határait magának az apátnak az útmutatása mellett és válasszák el azt Zenthmyklos birtoktól, azután pedig járják meg Zenthmyklos birtok határait Apathhyda felől a nevezett János és András útmutatása mellett, és ha a felek a határokban megegyeznek, az esetben hagyják meg mindegyiket a maga jogában, ha ellenben bizonyos részben nem egyeznek meg, mérjék fel a vitás területet királyi mértékkel vagy szükség esetén csak szemmérték szerint és az egész ügyről tegyenek neki jelentést – Vízkereszt nyolcadára. Amikor ez a nyolcad megérkezett, az apát a helyettes vajda elé járult és bemutatta a káptalan válasziratát, mely szerint a káptalan Zomorduk-i Egyed fia Lászlóval, mint vajdai emberrel kiküldte testimoniumként Balázs mestert, succentorem chori ecclesie nostre, akik 1363. dec. 16-án (sabbato proximo a. f. b. Thome apostoli) kiszálltak Apathhyda birtokhoz, ahol az apát bemutatott néhány határjelet, amelyek az ő Apathhyda birtokát elválasztják Zentmyklos birtoktól, viszont Zamosfalwa-i Miklósnak a fiai: János és András egy földből való határjelet mutattak, melyről azonban senki sem tudta megállapítani, hogy hova tartozik, azon kívül mutattak egy, kb. egy ekére való fennmaradt földet, ami miatt a kiküldöttek nem tudták a határjeleket felállítani s így az ügy ugyanabban az állapotban böjtközép nyolcadára Péter alvajda elé került, ahonnan a felek akaratából Péter alvajda halasztó oklevele alapján Szent György nyolcadára nyert halasztást. Ekkor az apát nevében a konvent ü. v. levelével Zomorduk-i László jelent meg Péter alvajda előtt, a másik részről pedig János személyesen jelent meg, András nevű testvérét is képviselve. Mikor a felek meghallgatása után Péter alvajda megkérdezte az apát procuratorát, vajon az apát arra nézve, hogy a vitás terület az ő birtokához tartozik, esküvel akar-e bizonyítani, vagy párbajjal, amint ezt a jogszokás előírja, a procurator azt válaszolta, hogy az apát egyik módot sem választja, mire az alvajda bírótársaival úgy ítélt, hogy a nevezett Miklós fia János, harmadmagával, akik közül az egyik közelebbi szomszéd legyen, tegyen 1363. júl.1-én (sabbatho proximo p. f. nativ. B. Johannis Baptiste) a vajdai és káptalani ember jelenlétében esküt in una prescriptarum litigiosarum metarum stando, resolutis congulis, discalceatis pedibus et terram super capita eorum levando, arra nézve, hogy a vitás földdarab sohasem volt a kolosmonostori egyház földje, hanem hogy az az ő és testvére öröklött földje és Zentmyklos nevű földjükhöz tartozik. Megkéri tehát a káptalant, küldje ki embereit, akiknek a jelenlétében Nicolaus literatus, filius Pauli de Walko, vel Georgius de Buda, aut Michael filius Egidii de Zomorduk pro parte abbatis; item Johannes filius Dominici de Swk, vel Johannes dictus Bolgar de Corpad, aut Ladislaus Salamonis de Patha pro parte Johannis et Andree, filiorum Nicolai mint vajdai emberek szálljanak ki a vitás területhez az előírt eskü meghallgatására. Minderről tegyenek jelentést Péter alvajdának Ker. Szent János nyolcadára. Mikor aztán 1364. júl. 15-én (feria secunda prox. videlicet in festo divisionis apostolorum) in campo prope villam Zamosfalwa törvénynapot tartott, Péter alvajda halasztó oklevele alapján eléje járult a nevezett apát és bemutatta a káptalannak Péter alvajdához intézett válasziratát, mely szerint a káptalan Egyed fia Mihály vajdai emberrel kiküldte magistrum Michaelem socium et concanonicum nostrum, akik sabbatho proximo post nativitatem B. Johannis Baptiste kiszálltak a vitás területhez Miklós fia János esküjének a meghallgatására, de János vonakodott az esküt letenni és evvel az ítéletnek nem tett eleget, azért ő bírótársaival elvévén azt a földet Miklós fiaitól: Jánostól és Andrástól, azt a kolosmonostori Boldogságos Szűz egyházának és következésképp a nevezett apátnak ítélte oda örök tulajdonul, salvo iure aliendo. – A statutióhoz újra kéri a káptalant emberének a kiküldésére, akinek a jelenlétében Andreas filius Stephani de Bethlend mint külön e célra kiküldött vajdai ember szálljon ki a vitás területhez Apathhyda és Zentmyclos között és egybehíván a két birtok szomszédait és határbirtokosait, elválasztva Apathhyda birtokot mások birtokjogától, statuálja azt Ottó apátnak és egyházának, sem a nevezett Miklós fiainak: Jánosnak és Andrásnak, sem bárki másnak az ellenmondását, mivel az eddigi határjárások folyamán nem mondtak ellen, nem véve figyelembe. Jelentést ad octavas festi assumptionis beate Virginis Gloriose kér. – Átírta az erdélyi káptalan 1364. aug.28-án – Regeszta forrása: OL regeszta |
Tartalomgazda
ⓒ Copyright Info: A digitális tartalmak publikálása kizárólag a tartalomgazda beleegyezésével történhet. Kérését, megjegyzését a „Kapcsolatfelvétel” gombra kattintva küldheti el az adott intézménynek.
Közgyűjteményi portál