DIPLOMATIKAI FÉNYKÉPGYŰJTEMÉNY (U szekció) • Magyarország • Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár • Mohács előtti gyűjtemény (U 468) • 247960

DL-DF 247960
Keltezés 1337-06-26
Kiadó ZALA MEGYE
Régi jelzet U 468 / 12
DIPLOMATIKAI FÉNYKÉPGYŰJTEMÉNY (U szekció) • Magyarország • Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár • Mohács előtti gyűjtemény (U 468)
U 468 / BORSOD 12
DIPLOMATIKAI FÉNYKÉPGYŰJTEMÉNY (U szekció) • Magyarország • Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár • Mohács előtti gyűjtemény (U 468)
Fennmaradási forma Átírás 1408
Regeszta Kapornok. Chaba zalai alispán oklevele, amelyben Miklós zalai főispán hozzá intézett levelére (lásd 23. sz.) jelenti, hogy az abban foglalt utasításnak megfelelően eljárt a főispán által közölt ügyben: a főispán emberének, Vörös (Rufus) Miklósnak és a Kapornok-i káptalan által kiküldött tanúbizonyságnak a jelenlétében kiment Zent Andreas birtok helyszínére és ott törvény szerint összehíván a birtokszomszédokat, megállapította a possessiót két egyenlő részre osztó határvonalat. A déli részt ezután összes haszonvételeivel együtt átadta örökös birtoklásra Péternek és Sebestyénnek. A megállapított határvonaltól északra eső birtokrész egyharmadába, mint a Makow-tól és Mórictól birsagium fejében elfoglalt birtokba szintén a nevezett Pétert és Sebestyént iktatta be. Az eljárásnál a következő birtokszomszédok voltak jelen: Dénes fia Jakab, Bethe fiai: András és István, Saul fia Adorján és más környékbeli nemesek. A Zenth Andreas birtokot két egyenlő részre osztó határvonal a következő: a Peliske folyó mellett, egy forrásnál kezdődik, ahol egy földből felhányt határjel van. Innét kelet felé tart, a Szent András tiszteletére szentelt egyház irányába és a nagy úton, tudniillik a falu utcáján haladva érint két földből hányt határjelet, amelyek az út mellett állanak. A következő határjel egy földhányással körülvett tölgyfa. Ezután a határvonal átmegy egy keresztúton és megérkezik egy dombon álló tölgyfához, amely határjel gyanánt szolgál. Innét egy földhányással körülvett körtefához érkezik, amely szintén határjel, majd egy erdőben fut tovább, ahol két tölgyfához érkezik – ezek is határjelek –, azután pedig a Szentmihályba vezető nagy úthoz. Az úttól ismét keleti irányba fordul és megérkezik egy tölgyfához, amely alatt földből felhányt határjel áll és itt be is fejeződik. Átírja Garai Miklós nádorispán 1408. július 19-én (lásd 69. sz.) - Regeszta forrása: Publikált regeszta: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Miskolcon őrzött középkori oklevelei. Közreadja Tóth Péter. Miskolc, 1990. 29/24.

Tartalomgazda