| Regeszta
| (1378-1379)* május 1. után néhány nappal. A somogyi konvent megkapván Szepesi Jakab országbíró bírói intézkedését (litteris adiudicatoriis) Boyon-i Domokos fia: András királyi emberrel (Nezde-i) Besenyő (Bissenus) Mátyás részére jegyzőjét: Tamás mestert, Zdench-i Egyed fia: Gergely királyi emberrel (Kerezthur-i) Bako fia: Tamás részére pedig Mihály frater papot küldték ki tanúbizonyságul. Ők visszatérve jelentették, hogy György-nap nyolcadán és a következő napokon Mátyás Fyad és Hashagh meg Tamás Obar nevű birtokának szomszédait és határosait összehíván a birtokok között levő határt először Mátyás mutatta meg néhai Drugeth Villermus nádor pátens oklevele alapján. Eszerint a határ a Fyzegh nevű víznél dél felől kezdődik, ahol az oklevélben szereplő határjelet nem találták; innen dél felé haladva elértek a Zamarka hegyhez, ahol az oklevél két határjelet jegyzett fel (denotasset), de itt csak két újonnan (de novo) szétszórt határjelet találtak. Itt Mátyás kijelentette (dixisset), hogy Tamás minden határjelét leromboltatta és megsemmisíttette, egyben ígérte, hogy ezt vizsgálati levéllel fogja bizonyítani. Továbbmenve egy cserjésnél (iuxta particulam cuiusdam virgulti) nyugatnak kanyarodik és elérkezik oda, ahol az oklevél földjelet ír, de ezt nem találták. Ezután ugyanabban az irányban szántóföldek között menve elértek oda, ahol az oklevél folyamatos határjeleket (continuas metas) ír, ahol semmit sem találtak; majd elérkeztek egy nagy úthoz, amely Obar-ba vezet, és amely mellett az oklevél földjelet ír, de ott csak az utat találták. Ezt keresztezve (saliendo) ugyanabba az irányba menve egy rét mellett egy egurfo-nak mondott fához értek és itt egy földdel körülvett határjelet találtak. Átmenve a mezőn más irányból (ex alia parte) szántóföldek mellett elkanyarodva délnek, ahol az oklevél új földjelet jelez, amelyet nem találtak. Ugyanabban az irányban haladva elértek Bochkuta nevű forráshoz (caput putei) és elfordulván (diverteretur) nyugatnak elérkeztek egy cserjéshez, amely alatt (subtus) az oklevél földjelet írt, de azt nem találták. Ugyanabba az irányba haladva az oklevél által írt helyhez jutottak, ahol a jelet nem találták. Továbbhaladva ez irányba a hegy tetejére (verticem montis) értek, ahol az oklevél a szőlők fölött földjelet említ, amit nem találtak. Ugyanebbe az irányba haladva egy tőből kinőtt (in una radice existentes) két tölgykaróhoz (stipites) értek, ahol az oklevél szerint két tölgyfa volt alatta földjellel, de ezt nem találták. Innen délnek kanyarodva nagy távolságot menve egy régi árokhoz értek, ahol az oklevél szerint a nagy út mellett földjel volt, ahol csak az utat és árkot találták, a földjelet nem. Az árokban nagy távolságot délnek haladva elértek oda, ahol az oklevél sarokföldjelet ír, de azt nem találták. Az árokban nyugatnak kanyarodva elértek egy helyhez, ahol a földjelet nem találták. Itt nyugatnak fordulva egy másik régi árokba jutottak (inciderent), ahol szomszédos Zalazegh-i Pál fia: Imre Mochola nevű birtokával. Ebben az árokban elérkeztek egy látható (apparentem) földjelhez, ahol befejeződött Mátyás útmutatása. A megadott helyeken földjeleket emeltek. - Tamás határmutatása bizonyos tölgykarónál, amelyeket ő Farkastulfon-nak mondott, kezdődött a Fyzeg nevű víz forrásánál (caput), ahol dél felől határjelet (metam) nem találtak, de itt határjelet (signum metale) készítettek; ebben a vízben kelet felé jókora távolságon menve egy forráshoz (caput putei) értek és az említett víztől délre határjelet készítettek; majd vízben ugyanabba az irányba menve abból kilépve a víztől északra levő vadalmafához értek, innen egy füves úton egyenesen Wybar felé keletnek menve a víztől északra két földjelhez értek, amelyek körül határjeleket (signa metalia) készítettek. Innen az úton kelet felé haladva egy ihorfa-nak mondott fa mellett levő régi földjelhez értek, amelyet Mátyás Fyad és Hashagh birtokai határjelének mondott, Tamás viszont Obar birtokának mondotta. Innen az úton ugyanabba az irányba keveset haladva a víztől északra fekvő egurfa-nak mondott fához értek, ahol határjelet emeltek. Minthogy a felek között nem volt egyetértés (discordes extitissent), a küldöttek más derék férfiakkal a vitás földterületet minden haszonvételével - úm. rétek, szántóföldek, erdők, vizek és mások főleg Hashagh birtok területén - három ekényire becsülték. Kivonatosan átírta Szepesi Jakab országbíró 1380. március 14-én kelt oklevelében, amelynek szövegét Szécsi Miklós országbíró, pozsonyi ispán 1381. január 28-án kelt oklevele tartotta fenn. Hrvatski državni arhiv, Draskovich cs. lt., Archivum maius 43-6. - *A per fázisainak leírása során az évszám ez esetben nem volt kiírva, ezért az évszám bizonytalan. - Regeszta forrása: Publikált regeszta (Borsa Iván): SMM 30 (1999) 40-41-42/411.
|
Közgyűjteményi portál