DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Erdélyi országos kormányhatósági levéltárakból (F) • KKOL, Cista comitatuum (Q 320) • 26689
| DL-DF | 26689 |
| Keltezés | 1524-08-01 |
| Kiadó | KOLOZSMONOSTORI KONVENT |
| Régi jelzet | Q 320 / BIHAR L 3 DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Erdélyi országos kormányhatósági levéltárakból (F) • KKOL, Cista comitatuum (Q 320) |
| Fennmaradási forma | Eredeti |
| Pecsét | Alul |
| Regeszta | feria secunda prox. a. f. b. Virginis Marie de Nive. A kolosmonostori konvent bizonyítja, hogy megkapta Chwch-i Thomory István erdélyi helyettes vajdának és a székelyek helyettes comesének Warda-i Ferenc erdélyi püspök érdekében kiadott oklevelét (csak a címzést adja, magát az oklevelet nem közli), amely oklevél alapján János, Kolosvári plébános, Theremy Gervasius és Antal papok, Kalnay András, Sard-i Haczaky András, Barlabassy Tamás, Sandorhazy Ambrus, Zuchaky Péter, Soos Ambrus, Markos György és Ghynghfewzew Mihály eljöttek a konvent elé és ott eskü alatt egyhangúlag tettek vallomást az előttük lefolyt tárgyalásról: Midőn máj. 10-én (feria tertia prox. a. f. pentecostes) Warda-i Ferenc erdélyi püspök kérésére elmentek a Ghyalw nevű várba, ott a nevezett püspök a fogságából előhozatott Zenthmyhal-i András literatust János decretorum doctor, Thylegd-i főesperes és Zolyomy János mester erdélyi kanonokok útján megkérdeztette, vajjon akar-e Őfelsége parancsa értelmében és testvérének (fratris sui) Zenthmyhal-i Tamásnak a király és tanácsa előtt tett ígérete szerint sáfárkodásáról (de suo officiolatu) számadást adni, vagy sem, mert ha most számadást akar tenni, a püspök kész a számadást átvenni, mire András literatus azt válaszolta, hogy mivel fogvatartása óta számadásában hiányok álltak elő, nem tud számadást adni, de ha a püspök hajlandó őt oly számadásra bocsátani, amilyent elfogatása előtt csinált, kész számadást adni. Erre a püspök azt üzente vissza, hogy ha a nevezett András literatus a számadásaiban mutatkozó hiányok miatt a püspök valamely familiarisa vagy más embere, vagy éppen a püspök ellen akar valamit előterjeszteni, kész az említett tisztességes és becsületes emberek előtt a saját és familiarisai vagy más emberei részéről teljes igazságot szolgáltatni, akiknek az ítélete alapján kész alkalmat adni András literatusnak az elszámolás hiányának a pótlására. András literatus azt válaszolta, hogy a püspök oly sok embere közül nem tud külön valamely ember ellen panaszt emelni: mindenesetre fogsága idején szenvedte el számadásainak a hiányát, arra nézve pedig, hogy a püspök kijelentette, hogy hajlandó igazságot szolgáltatni, az a válasza: eadem iudex suus non esset, sed contra ipsum actor et litigans. Mivel tehát a nevezett András literatus őt nem bírájának, hanem csak peres felének mondja, épp azért hivatta az említett tisztességes és becsületes embereket, hogy általuk szolgáltasson neki igazságot mind a maga, mind pedig emberei részéről és ha a nevezett András literatus bebizonyítja, hogy számadásai a püspök útján vagy annak emberei útján váltak hiányosakká, azok helyesbítésére minden módot meg fog adni és így akar vele a testvére által tett ígéretnek megfelelően számadást tenni. Erre is azt felelte, hogy számadást nem adhat, mert erre nem készült fel. Ekkor a püspök azt izente neki, hogy ha ki akar szabadulni fogságából, az említett meghívottak előtt ígérje meg becsületszavára, hogy úgy fog számítást adni, ahogyan a testvére a király előtt megígérte, vagy adjon kezeseket és akkor hajlandó őt szabadon bocsátani, amint erre előbb is hajlandó volt, de közben András literatus tiltakozást jelentett be, hogy a püspök őt kétszínűen (dupplici colore) kezeli, mert őt nem állásának megfelelően, hanem mint tolvajt és rablót tartja a legkeményebb fogságban, másrészt meg jogi úton jár el vele szemben. Azonkívül felszólították volna 6.000 forint megfizetésére, de nem mondták, hogy ez egyezik a püspök akaratával. - Ekkor elhivatták a testvérét: Tamás literatust, aki Gyalw városában lakott és a püspök őt is megkérdeztette, hajlandó-e testvérével együtt számadást adni, amint azt a király előtt megígérte. Azt felelte, hogy ha a püspök a királyi meghagyás értelmében kibocsátja testvérét a fogságból, az esetben igen, máskülönben nem. Erre a püspök azt üzente, hogy ha a testvére nem tud számadást adni, ő maga jöjjön el Fehérvárra és a király előtt tett ígérete értelmében adjon számot a saját sáfárkodásáról. Azt válaszolta, hogy testvére nélkül nem akar menni, mire a püspök azt üzente, hogy ha a testvére a meghívottak előtt megígéri, hogy úgy fog számadást adni, amint testvére: Tamás a király előtt megígérte, hajlandó őt kibocsátani. Tamás szerint testvére ezt nem akarja megígérni, ő azonban hajlandó Fehérvárra menni az esetben, ha testvérét szabadon engedik, mert látni akarja a számadását, most is úgy van-e, mint ahogy ő hagyta, vagy az ő számadása is nem hiányos-e. Mert ha számadását úgy találja, amint itt hagyta és testvérét szabadon bocsátják, hajlandó számadást adni oly módon, hogy ha számadását nem hagyják jóvá, vagy azokat hiányosaknak találná, ismét elmegy panaszával a királyhoz. Erre a püspök egymásután háromszor megkérdeztette, akar-e számadást adni, vagy sem, azt felelte: ily módon nem adhat számadást és mert azt látja, hogy testvérét nem engedik szabadon és hogy az ő számadásaiban is hiányok vannak, épp azért a királytól kapott menlevéllel élni fog és ismét elmegy a királyhoz. A püspök kérte emberei útján ennek a királyi levélnek a bemutatását, mert máskép nem hajlandó engedelmeskedni, de Tamás eskü alatt mondotta, hogy a királyi levelet azért nem mutathatja be, mert nincs nála, de még Gyalw városában sem, mert félt, hogy a püspök el fogja azt tőle venni. A püspök azt válaszolta, hogy ha a levelet nem meri neki személyesen megmutatni, legalább a meghívott embereknek mutassa be és ha a püspök erőszakkal elvenné azt tőle, ezek tanúskodhatnak mellette. Tamás mindezek ellenére sem mutatta meg a levelet, mire a püspök tiltakozott és bejelentette, hogy neki is van a királytól levele, amelyet ott az egybehívottak előtt tüstént be is mutatott, mely szerint, hogy ha a nevezett András és Tamás, a püspök familiarisai, nem akarnának vagy nem tudnának számadást adni, akkor a püspök saját személyükben - akárhol legyenek is - fogassa el őket és addig tartsa őket fogva, mígnem teljes számadást adnak, vagy őt máskép ki nem elégítik. Ennek az alapján a püspök Tamást is ott a helyszínén elfogatta. A konvent a vallomást minden változtatás nélkül szóról-szóra írásba foglalta és erről saját pecsétje alatt oklevelet adott Ferenc püspök részére jogainak a védelmére. Fogalmazvány.– Regeszta forrása: OL regeszta |
Tartalomgazda
ⓒ Copyright Info: A digitális tartalmak publikálása kizárólag a tartalomgazda beleegyezésével történhet. Kérését, megjegyzését a „Kapcsolatfelvétel” gombra kattintva küldheti el az adott intézménynek.
Közgyűjteményi portál