DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Erdélyi országos kormányhatósági levéltárakból (F) • KKOL, Cista comitatuum (Q 320) • 26680

DL-DF 26680
Keltezés 1519-08-20
Kiadó LAJOS 2 KIRÁLY
Régi jelzet Q 320 / BIHAR I 5
DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Erdélyi országos kormányhatósági levéltárakból (F) • KKOL, Cista comitatuum (Q 320)
Fennmaradási forma Másolat
Regeszta Bude - in festo b. Stephani regis. A szöveg élén jobb felől: Commissio propria domini regis. Lajos király híveihez: Nadlak-i Jaxyth Márkhoz és Péterhez. Nemtetszéssel értesült Frangepan Gergelynek, a kánonilag egyesített kalocsai és bácsi egyházak érsekének a jelentéséből, hogy ugyanaz az érsek az ő elhunyt testvérükkel, Jaxyth Istvánnal, annak többszörös kérésére, bizonyos ideiglenes megegyezést kötött az Arpatarlo nevű városuk után az érseknek és egyházának járó tizedik fizetési módja felett, úgy ti., hogy a tizedeket, amelyeket régi időktől fogva és addig mindig az egyes hordók után köblökben szoktak behajtani, ezután ne köblök szerint, hanem az egyes hordók szerint számítsák, vagyis minden tizedik hordó legyen a tized, amint ez szokás a Barom nevű város tizedeinél. Ám erről a megegyezésről az érsek csak úgy adott a néhai Litvánnak és általa a címzetteknek oklevelet, hogy az csak időleges, az érsek tetszésétől függő időre szól, míg meggyőződik arról, hogy a tizednek ily módon való fizetése az ő egyházának hasznára vagy kárára lesz-e. És jóllehet ezen megegyezés értelmében jobbágyaik néhány éven át a tizedeket tűrhetően fizették és eleget tettek az egyezményben foglaltaknak, de újabban különböző ürügyek alatt nemcsak a teljes tizedeket nem fizették meg, hanem azok harmadrészét is alig adták meg: A szüret alkalmából ugyanis boraik egy részét földesuraik udvarára vitték, ahol aztán az officialisok hozzájárulásával kijelentették, hogy azok a földesúr saját borai és így nem engedték azokat megtizedelni; ők pedig a tized megfizetése előtt szokták jobbágyaik borait magukhoz venni és összevásárolni. Mindez nemcsak a jog és méltányosság ellen van, hanem a királyi tekintély rovására is, mivel ő, amint minden egyház jogát védeni királyi kötelessége, így annál inkább köteles megvédeni az érseki ”metropolitana” egyház jogait mint annak igazi kegyura és így nem tűrheti, hogy az exponens érsek és annak az egyháza nyilvánvaló károsodást szenvedjen és nem is akarja, hogy azt az egyházat jogos és annak régtől fogva járó javaiban és jövedelmeiben megkárosítsák és megrövidítsék, hisz az érsek ezekből viseli az ország terheit - onera regni nostri supportantur - és ezt annál kevésbé engedheti meg, mert amint értesült, Arpatarlo város többi birtokai után a tizedeket a régi módon: köblök szerint fizetik az érseknek. Azonkívül most a király is bizonyos szerződésre lépett az érsekkel ezen tizedeket illetőleg, azért a nevezett tizedeket a saját királyi számlájára akarja behajtatni. Nem akar tehát lemondani a saját és az illető egyház jogáról, azért szigorúan meghagyja nekik, hogy levele vétele után, nem véve figyelembe a kötött szerődést és az arról szóló oklevelet, amelyet egyébként is mint az egyházra nézve károsat semmisnek jelent ki, annál is inkább, mert annak az érvényét maga az érsek is saját tetszésétől tette függővé, hogy tehát ettől kezdve a tizedeket nem az egyes hordók után, hanem köblök szerint fizessék, amint az régente is szokás volt és amint máshol is fizetik, fizessék nemcsak az arpatarlo-i jobbágyok, hanem annak a tartozékaiban élők is. Mert ha másképp történnék, meghagyta Terek Imrének, nandorfehérvár vára bánjának, hogy ő kényszerítse őket és jobbágyaikat az igazi, régtől fogva szokásban lévő tizedek megfizetésére. - Közel egykorú másolat.

Tartalomgazda