| Regeszta
| Két ívnyi rész a tolnai országgyűlés törvénycikkeiből. ... Azok helyett pedig, akik uraik szolgálatában vagy zsoldjában állanak, másokat kötelesek küldeni, népeiket pedig más nemesek módjára kötelesek kiállítani. Ezt kiegészítik avval, hogy a Felsőrészek megyéi, úm. Trencsén, Árva, Nyitra, Turóc, Liptó, Zólyom, Bars és Szepes megyék ..... a vigesima címén puskával ellátott gyalogosokat (pedites pixidarios) kiállítani, akiknek elsőrendű feladatuk a Morvaországban összegyülekezett lovasokat és elpártoltakat (Raytharones et diffidatores) a morvák, az osztrákok és a csehek segítségével per dominos comitem Zepusiensem, episcopum Nitriensem ac dominos Orzag et Banffy de Bolondos (!), comites de Bozyn, Michaelem Podmanyczky és más nemes urak által leküzdeni és kiirtani. Sem maguk a hadi népek, sem uraik, sem odamenet, sem visszajövet nem okozhatnak kárt a parasztoknak sem személyükben, sem javaikban. Mivel pedig ez az általános felkelés a király jelenléte és részvétele nélkül nem érhet el megfelelő célt, hogy tehát a király Őfelsége kiállíthassa a királyi banderiumot és azt a saját személyében vezesse a gyülekezőhelyre: Bachia-ba, minden jobbágy-sessiotól illetőleg portiotól, mind a királyi, mind a királynéi, mind a főúri és nemesi birtokokon, miután az országgyűlésből hazatértek (repatriatum fuerit), az egész országban 50-50 dénárt kell szedni és a kincstartónak vagy embereinek a kezéhez juttatni a következő feltételek mellett. 1.) A kincstartó az ő követeik jelenlétében a király előtt esküt köteles tenni, hogy ezen 50 dénárnyi adónak a beszedésére senki olyant nem fog küldeni, akinek akármilyen összeggel tartozik és az adót nem fogja saját adósságai törlesztésére fordítani, hanem a végvidékek védőinek, különösen az erdélyi vajdának, a temesi ispánnak és Horvátország bánjának a kezeihez fogja azt átszármaztatni, akik az ellenséggel szemben a csatamezőn kötelesek helytállani -, de a jelen általános felkeléshez is felkészülni; kötelesek azt az összeget évi sallariumaik szerint kiosztani és ebből gondoskodni a végvárak fenntartásáról is és amint mondottuk ebből állítani össze a királyi banderiumot. 2.) A kincstartó emberei mellé válasszanak minden megyében egy-egy nemest, aki a kincstartó embereivel együtt köteles esküt tenni, hogy a kincstartónak semmiben sem adós, és hogy az adót becsületesen fogja beszedni, senkinek az adóját nem fogja a maga számára visszatartani és a számára kijelölt sallariumon kívül sem kölcsön, sem adósság címén nem fog abból visszatartani bármit is, hanem azt teljes egészében a kincstartó kezeihez fogja juttatni. 3.) Az összeírástól számított 15 napon belül ezt az adót mindenütt be kell szedni és a kimutatás másolatát köteles az esküdt nemes magánál visszatartani és az egyetemes összeírás alkalmából illetékes helyen bemutatni, hogy azután az egyetemes kimutatásból igaz és helyes elszámolást nyerhessenek. 4.) Kimutatást kell adni nemcsak erről az adóról, hanem az előbbi adókról is, különösen a két forintnyi adóról, amelyet a váci püspök, az akkori kincstartó, a jelenlegi kancellár szedetett be, sőt a király összes többi befolyó jövedelmeiről is. 5.) Az adó-elrendeléssel kapcsolatban írjon Őfelsége az összes urakhoz és megyékhez, hogy kötelesek a kitűzött terminusra, vagyis Szent Mihály napjára hadbaszállók módjára Bácsra összejönni és az adókimutatást magukkal hozni, mert másképp félő, hogy ezt az adót nem fizetik ki Őfelségének. - És nehogy ezt az adót is szétforgácsolják különféle fizetések és kiadások címén, amint ez eddig gyakran megtörtént, minden adószedő csak négy lovas kíséretében menjen az adóösszeíráshoz és az ezek részére szükséges ellátáson kívül, továbbá a nagyobb megyékben járó 32 forint, a közép nagyságúakban járó 25 forint és a kisebb megyékben járó 20 forint sallariumon kívül egyetlen dénárt sem szabad felszámítaniok; mindezekről a megyei esküdt is köteles számadást csinálni, mert az ilyen fölösleges kiadásokból könnyen jön össze egy-egy, a végeken élő vezető tisztviselőnek a járandósága. 6.) Ebből az adóból a megye alispánja (még ha többen volnának is), 6 forintnál, a szolgabírák pedig 3 forintnál többet nem vehetnek igénybe saját sallariumaik címén. 7.) Ha a főispánok vagy az alispánok ezen adó beszedésénél hanyagoknak bizonyulnának és a kiküldött esküdt nemesek kimutatása alapján valami hiány vagy hátralék mutatkoznék, azonnal fel kell őket menteni állásaikból és a hiányzó összeget be kell rajtuk hajtani. 8.) Azt is határozottan elrendelik, hogy az összes főpapok és főurak embereit is meg kell ezen adóval terhelni, még ha ők előzőleg be is hajtották azt a maguk számára és ha azután be tudják bizonyítani, hogy ők az ily összeget már beszolgáltatták a végvidékek fenntartására, akkor azt nem kell másodszor is beszolgáltatniok, de ami különbség vagy hiány mutatkozik, ezt nekik is be kell szolgáltatniok a kincstartó kezeihez. De ha az egész összeget is beszolgáltatták, azonban azt nem fordították a végvidékek fenntartására és azok tisztviselőinek a fizetésére, az egészet újra be kell hajtani a fent megjelölt célra, viszont annak, aki más célra adta azt be, a király adjon kárpótlást. Azonkívül ami általánosságban illeti a királyi jövedelmeket, az arany és ezüst bányák meg a királyi sókamarák megreformálását, amiket az 1514. évi Szent Lukács ev. napján tartott országgyűlés szabályozott, amelyeknek több pontjuk van és ha azokat betartanák, ”de cetero miseri et opressi rustici ab ulteriori taxatione et contributione precaveri poterunt”. Ennek végleges rendezését a most összehívandó bácsi országgyűlésre bízták. Akkor majd meglátja Őfelsége, hogy ők mint hű alattvalói a legjobban gondoskodtak az ő javáról, úgy hogy többé nem lesz szükség ”maiestatem suam pro subsidio offerendo nos impulsare, nec erit necessarium colonos nostros solita taxatione postea gravare.” Két ívnyi papír, valószínűleg valamelyik megye részére készült másolat. - Regeszta forrása: OL regeszta
|
Közgyűjteményi portál