DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Erdélyi országos kormányhatósági levéltárakból (F) • GYKOL, Centuriae (Q 334) • 30534
| DL-DF | 30534 |
| Keltezés | 1513-01-25 |
| Kiadó | GERGELYFÁI ANDRÁS BUDAI PLÉBÁNOS |
| Régi jelzet | Q 334 / L 8 DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Erdélyi országos kormányhatósági levéltárakból (F) • GYKOL, Centuriae (Q 334) |
| Fennmaradási forma | Másolat 1513-1533 |
| Regeszta | in festo conversionis beati Pauli apostoli. Andreas de Gergelfaya, artium liberalium magister, presbiter ac plebanus ecclesie parochialis de Majori Ludas, az erdélyi egyházmegyében, ac Simon presbiter de Pokafalwa, plebanus de Buzd, szintén az erdélyi egyházmegyében, jelentik mind a világi, mind az egyházi bíróságoknak, hogy ők 1512-ben dominico die septuagesime, miután kézhez vették a nekik parancsolóan szóló litteras venerabilis Melchioris de Rakos, artium et decretorum dictoris ac vicarii Albensis, annak értelmében elmentek a Vingarth nevű faluhoz és ott kihallgatták mindazokat, akiknek a Kelnek felett húzódó erdőről bármilyen tudomásuk is van és hogy az az erdő régtől fogva Vingárth várához tartozott-e. Az első tanú honorabilis Demetrius, plebanus oppidi Zylah, úgy vallott, hogy azon 34 éven át, míg ő Vyngarth város plébániája élén állt, azok a Kelnek feletti erdők összes jövedelmeikkel együtt a Vingarth-i urakat illették és jóllehet a Kelnek-i jobbágyok többször megkísérelték azoknak a maguk javára való lefoglalását, de a Vingarthiak a törvény előtt mindig sikeresen ellenállottak nekik. Azt is tudja, hogy reverendissimus dominus, Johannes Geréb, episcopus Transilvanensis az erdő miatti perben a királyi prothonotariushoz fordult döntésért, aki bírótársaival együtt a püspöknek adott igazat. Azt is vallotta, hogy amidőn dominus Johannes plebanus de Kelnek arra kérte őt, járjon ő is közbe Horwáth Jánosnál, hogy az erdőben egy cementégetéshez alkalmas kemencét állíthasson fel, közbenjárására az engedélyt meg is kapta a tulajdonos Horváth Jánostól. A disznók tizedelését illetőleg sem használt a Kelnek-ieknek azok erőszakossága. A második tanú: venerabilis dominus Johannes, plebanus de Kelnek azt vallotta, hogy először írásban kért engedélyt Horváth Jánostól az előbbi vallomásban már érintett cement-kemence felállítására, majd személyesen kereste fel ez ügyben a nevezett Horváth Jánost, aki mint tulajdonos meg is adta az engedélyt. Mindez a per folyamán történt. Harmadik tanú: Discretus Ambrosius presbiter de Kapus, diocesis Agriensis úgy vallott, hogy két évvel ezelőtt ő magyarázta meg Lukay János levelét, amelyben az engedélyt kért a nevezett erdőben cementégető kemence felállításához és kérte ezt ura távollétében annak a feleségétől, aki az engedélyt épp úgy megadta, mint az ura. Negyedik tanú: Discretus Anthonius presbiter, plebanus de Hozzywthelke, aki úgy vallott, hogy azok az erdők összes tartozékaikkal együtt több mint 30 éven át megszakítás nélkül a várhoz tartoztak és a boldogult Geréb János erdélyi püspök idejében ő volt egyike a tizedszedőknek, amikor a sertéstizedeket mind a várhoz fizették. Mind e vallomásokat ők lelkiismeretesen írásba foglalták és pecsétjükkel látták el. Tartalmilag egy másik oklevél is foglaltatik a másolatban, mely szerint Fejér Balázs és Gáld-i Ferenc a Hederfayai- Barlabassy Lénárd erdélyi vajdától kapott utasítás értelmében, amely utasítást Vingarth-i Horváth János nevében annak az embere mutatta be a káptalan előtt, fenti két ember a káptalan előtt keresztény hitére vallotta, hogy más társaikkal együtt, akik jelenleg másutt vannak elfoglalva, kiszálltak Vingarth birtokhoz, ahol egybehívták a szomszédokat és határbirtokosokat, meg Vingarth birtokból azokat, akiket a nevezett Horváth János előttük megnevezett, azokat sorjában eskü alatt kihallgatták super facto cuiusdam silve glandinose - in lingua Volachali vár, vulgariter autem Mézerdew vocate, mely Láz, Kákova és Kápolna birtokok közt fekszik, az erdélyi Fehér megyében, hogy vajon az az erdő a néhai Vingarth-i Péter nádor idejétől fogva a nevezett Vingárth várhoz, vagy pedig a Kelnek nevű királyi faluhoz tartozott-e. A kihallgatottak először a nemesek, majd a birtoktalanok eskü alatt vallottak. Először Kerek-i Porkoláb Pál vallotta, hogy midőn 3 éven át Vingarth castellumnak a várnagya volt, akkor az erdő után járó sertéstizedeket Horváth János részére szolgáltatták be. Ebből tudja, hogy az erdő a várhoz tartozott. - Második tanú: Hosszúthelke-i Zsigmond, aki Horváth Jánostól kért és kapott engedélyt disznai makkoltatásához a nevezett erdőben és jól tudja, hogy az erdő a nevezett castellumhoz tartozott... Azután Chazar-i Albert, Balasfalva-i Bagdi Györgynek az officialisa úgy vallott, hogy midőn az említett várnagy familiarisa volt, akkor az erdőből járó jövedelmeket a felektől a várhoz illetőleg Horváth Jánoshoz szedte be s így tudja, hogy az az erdő a várhoz tartozott. - Raas-i Cheh János úgy vallott, hogy ő tudja, mert maga is látta, hogy maga az erdélyi püspök: Vingarth-i Geréb László és Vingarth-i Geréb Péter meg Mátyás a sertéstizedeket és egyéb jövedelmeket az említett erdő után a várhoz fizették be és hogy az az erdő régtől fogva a várhoz tartozott. Ezek után Thomas Gáspár dictus, alter Thomas ac Benedictus de Galthew, alter Benedictus de Beld, Georgius Bagdy senior de Mindzenth, Nicolaus Bolth, Anthonius de Gald, Michael de Kis Enyed, Ladislaus de Hozzuthelke, Mathias Zengyely de Váradgya, Petrus Vezződy, Ch... et Gabriel de Marthonffalwa, Benedictus de Musna et Franciscus Poth de Dálya birtokos nemesek a maguk és jobbágyaik nevében kijelentették, hogy a Vár vagy más néven Mézerdew nevű erdő régtől fogva Vingárth castellumhoz tartozott és minden jövedelem a vár tulajdonába jutott. A nem nemesek közül providus Michael iobagio regius in Daal commorans vallotta, hogy ő 40 év óta tudja, hogy a Vár nevezetű makkos erdő Láz, Kakova és Kápolna birtokok közt a Vingarth-i családé volt és Vingarth várához tartozott, de a Kelnekiek sokszor csináltak zavart követeléseikkel. Azután Ztoykazthe in eadem Daal, Barthos, Lincz - Francisci de Thoroczko, alter Barthos Kus, Jacobus Lucz - domine relicte quondam Petri de Koppan, in Gergelfaya commorantes tudják, hogy az ő egész életükön át a Vingarth-i nemesek bírták azt az erdőt, de szerintök a Kelnekiek e miatt semmiféle zavart nem csináltak. Item Johannis Kupi iudex et iobbagio Nicolai de Bethlen in dicta Vingarth, Simon Nemes, Anthonius Dendel iobagiones nostri in Buzd residentes úgy vallottak, mint a Gergelyffalviak. Azután Chedeu Mihály, iobagio prefati Georgii Bagdy, in Thyur commorans, aki mind magának, mind másoknak Horváth Jánostól kért és kapott engedélyt disznaik legeltetésére, amiből következik, hogy az erdő Vingarth várához tartozott. Mindezek keresztény tanúk voltak. Deinde vero Valachi schizmatice fidei, videlicet Petrus Gryb, Ztoyslazyn - Petri de Gerend, Zthoyka Kuthrus, Nicolaus Vanár, Wlad Juan - in Konnecnon Wana Derna kenesius, Naan Therpke, Vopra Chonka, Stephan Fle..., Petrus Moristox, Vapra Bustay, Zthan Martyn, Jovan Mugal, Ithul Marthyn et Krista Chorna Valachi scizmatice fidei in Dalya residentes úgy vallottak, hogy egész életükön át az az erdő a Vyngarth-i várhoz és családhoz tartozott és hogy Kelnek lakói sokat kellemetlenkedtek az erdő miatt. - Ők a bemutatott oklevelet átírták és Horváth János részére kiadták. Másolat 4 oldalra terjedőleg. Régi jelzete: Centuria L. N-o 8.– Regeszta forrása: OL regeszta |
Tartalomgazda
ⓒ Copyright Info: A digitális tartalmak publikálása kizárólag a tartalomgazda beleegyezésével történhet. Kérését, megjegyzését a „Kapcsolatfelvétel” gombra kattintva küldheti el az adott intézménynek.
Közgyűjteményi portál