DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Kincstári levéltárból (E) • MKA, Neo-regestrata acta (Q 311) • 33068

DL-DF 33068
Keltezés 1511-03-19
Kiadó SOMOGYI KONVENT
Régi jelzet Q 311 / 207 15
DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Kincstári levéltárból (E) • MKA, Neo-regestrata acta (Q 311)
Q 311 / 207 81
DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Kincstári levéltárból (E) • MKA, Neo-regestrata acta (Q 311)
Fennmaradási forma Eredeti
Pecsét Hátlapon
Regeszta (IV. p. Remminiscere) A somogyi Szent Egyed monostor konventje előtt egyfelől Gerse-i Pethew Tamás, a maga, felesége, Magdolna, fia Gergely s leánya Krisztina nevében, másfelől Gerse-i Pethew Miklós, a maga, felesége, Katalin, fia Balázs, leánya Erzsébet, valamint testvére Miklós (mindnyájan egregii), valamennyi hozzátartozójuk terhét magukra vállalván, a következő bevallást tette: néhai Corvin János (illustris) Pethew Tamásnak és testvérének, néhai Pethew Lászlónak adományozta becsületes szolgálataikért a Zágráb megyei Lypocz várát és Jazthrabarczka erődöt, minden tartozékukkal egyetemben. Pethew Tamás és Ferenc, ezekkel kapcsolatban, hogy a béke szépségét élvezhessék, a következő megállapodásra jutott: Pethew Tamás élete végéig birhatja azokat és élvezhesse jövedelmüket. A várba és az erődbe csak ő helyezhet várnagyokat, akiket azonban köteles, mint magának, Pethew Ferencnek és Miklósnak és Pethew Istvánnak (egregius) megesketni: hogy, ha Pethew Tamás örökösök vígasza nélkül találna meghalni, akkor a várnagyok minden haladék nélkül tartoznak a várat és erődöt, tartozékaikkal egyetemben, Pethew Miklós, Ferenc és István, ill. Magdolna és Katalin asszony, valamint Tamás és Ferenc fiai és leányai kezébe adni. Végezetül Lypocz várát és Jazthrabarczka erődöt egyenlő arányban fel kell osztani Pethew Tamás felesége, Magdolna, valamint fia és leánya és örököseik és Pethew Ferenc s felesége Katalin, valamint fia és leánya s örököseik, nemkülönben Pethew Miklós és István s az ő örököseik között. Ha pedig Pethew Tamás halála előtt az erődöt és a várat valakivel elcserélné, akkor a csere útján szerzett birtokokat a fent megnevezettek között ugyancsak egyenlő arányban fel kell osztani. Abban az esetben, ha Pethew Tamás még életében eladná készpénzért Lypocz várát és Jazthrabarczka erődöt s az eladási áron más birtokokat vásárolna, akkor a vásárolt birtokokat Tamás és felesége, Magdolna, fiúk és leányuk, valamint Pethew Ferenc, felesége Katalin, fiúk és leányuk és az említett Miklós és István, ill. örököseik között hasonlóképpen egyenlő arányban kell felosztani. Ha az eladási árért más birtokot nem tudnának szerezni, akkor a birtokokért kapott pénzt Pethew Tamás és említett hozzátartozói között kell egyenlőképpen felosztani. Egyszersmind kijelentik, hogy, ha Pethew Ferenc be akar menni az említett várba és erődbe, őt oda be kell engedni, a várnagyok pedig Pethew Ferencet a várakban tisztességgel tartoznak ellátni. Pethew Ferenc emberségére és tisztességére kötelezte magát a konvent előtt, hogyha a várakban egyenetlenséget akarna támasztani, vagy cselt vetni, a jövedelmeket magának lefoglalni, akkor tisztessége és embersége elvesztésében marasztaltassék el és szószegésben. A király pedig Pethew Ferenc birtokait, e hamissága miatt, annak adományozhassa, akinek akarja. Azt sem mellőzvén el, hogyha a felek valamelyike, vagy örököseik az említett szerződést megszegnék, vagy megszegésén mesterkednének, akkor ez a szószegő fél a másik féllel szemben tisztessége és embersége elvesztésében és szószegésben marasztaltassék el. A király pedig a szószegő birtokait, mint hűtlenéit, annak adományozza, akinek akarja. Mindezekre a két fél magát és örököseit a konvent előtt önként kötelezte. (Fénykép. -Az eredeti papíroklevélre vonatkozó I. Res. 7/1958. OL. sz. - Hátlapjára nyomott pecsét nyoma. Ugyanezen a DL-számon van egy másik hasonló jellegű, de más tartalmú fassionalis is. - Hátlapján egykorú feljegyzés Pethew Tamás nevében, hogy őt Pethew Ferenc nem engedte be Béla várába. Ezért Pethew Tamás várnagyai sem engedték be Pethew Ferencet Jaztrabarczka erődjébe.) - Regeszta forrása: Publikált regeszta (Komjáthy Miklós): SMM 16 (1985) 140. sz.

Tartalomgazda